A virginiai mocsárciprus egy hatalmas méretűre, számára ideális klimatikus viszonyok között akár 50 méterre is megnövő, egzotikumnak számító fenyőféle hazánkban, amelyet még ma is ritkán alkalmaznak, ültetnek. Teljes méretét 100 éves korában éri el, és 150 éves korában kezd el öregedni, így mondhatjuk, hogy unokáinknak ültetjük a fát.
Mégis érdemes ültetnünk mocsárciprust, mert fiatalon is nagyon dekoratív növény, és őszi lombszíne fantasztikusan szép látvány. Eredeti élőhelyén, Észak-Amerika délkeleti részének (Virginia, Florida, Georgia) mocsaras területein fokozottan védett.
Hazánk legszebb mocsárciprusait botanikus kertjeinkben, kastélyparkjainkban láthatjuk – így Vácrátóton, Szarvason, Alcsútdobozon és a szabadkígyósi kastélyparkban is. A századfordulón jött divatba mint egzotikum a platán és hasonló fafajok mellett. Szívből ajánlom mindegyik kertet Önöknek, látogassanak el mindegyik helyszínre, csodás élményben lesz részük.
Biztos hallottak már a „bükki ősfákról”?! Bükkábrány mellett 2007-ben egy bükki lignitbányában rátaláltak egy 16 példányból álló, valószínűleg 7,2-7,6 millió éves mocsárciprusból álló erdőmaradványra. A mocsárciprus törzsek pusztulását egy homokvihar vagy iszaplavina okozhatta, amely 6 méter vastagságban maga alá temette a növényzetet.
Ellentétben más leletekkel, a mocsárciprus törzsek nem is szenesedtek el, és nem is kövesedtek meg, ezért mondhatjuk, hogy a lelet őslénytani szempontból világszenzációnak számít. A 300-400 éves fáknak szinte minden része teljesen szerves anyagként maradt meg. A leletek egy része Ipolytarnócon, az ipolytarnóci őslelőhelyen látható!
Tetszett a cikk? Kérem nyomjon egy Like-ot!
