A tiszafáról általánosságban
A tiszafa (Taxus baccata L.) hazánkban őshonos növényfaj. Nagy számban a déli Bakonyban, illetve a Bükk hegységben fordul elő. A tiszafafélék családja (Taxaceae) a maga 20 növényfajával igen változatos növénycsaládnak számít. Házi kertekbe való ültetésére rendszeresen igényt tartanak, ugyanis a népszerű, de annál problémásabb tuja remek helyettesítője.
Tűi fésűsen állnak a hajtásain, melyeknek tapintása egy fenyőhöz képest kevésbé durva és szúrós. Csonthéjas áltermését az eleinte zöld, majd augusztus környékén pirosodó magköpeny veszi körül. A magköpeny kivételével valamennyi része egy taxin nevű vegyületet tartalmaz, amely az emberre nézve halálosan mérgező!
A tiszafa károsítói
A tiszafának nem sok kórokozója ismert. Betegségek leginkább a faiskolai termesztés során, csemetekertekben, illetve városi környezetben, parkokban lépnek fel.
Kórokozók
1. Cryptocline taxicola
A leveleken károsító kórokozók közül, a Cryptocline taxicola acervuluszos termőtesttel rendelkező konídiumos gombát kell első helyen megemlíteni. Az első és második éves hajtásokat, leveleket képes károsítani. Ezeken a károsított növényi részeken barna foltokat, elhalásokat vehetünk észre, melyek később a lomb száradását, levelek pusztulását eredményezi.
Védekezés:
Elsődlegesen távolítsuk el a fertőzött hajtásrészeket, ezzel is csökkentve a következő évi fertőzés kockázatát! Erősebb fertőzés fellépésekor dísznövényeknél felhasználható gombaölő készítményekkel védekezhetünk. A metiram hatóanyagú Polyram DF gombaölő hatású készítmény használatával, a szer engedélyokiratában leírtak betartásával, a betegség mérsékelhető.
A képen a Cryptocline taxicola gomba termőtesteit láthatjuk, melyek egyben a fertőzési források is
2. Phyllosticta concentrica
A tiszafa leveleinek, hajtásainak másik fontos betegsége a Phyllosticta concentrica. Ez a gombafaj a piknídiumos termőtestű konídiumos gombák közé tartozik. Az előző betegséghez hasonlóan a kórokozó a fiatal hajtások elhalását, barnulását okozza. Az elpusztult tűkben és hajtások kérgében fejlődik ki és telel át a gomba, mely így állandó fertőzési forrást jelent a kertben.
Csapadékos években, illetve esős tavaszi időjárás esetén a tiszafák koronájának belső, árnyékolt részén megfigyelhető sárguló, hulló tűk esetében is ez a kórokozó érhető tetten. A pusztuló tűkben, ebben az esetben gyengültségi kórokozóként lép fel az elöregedett levelek természetes cseréjével összefüggésben.
Védekezés:
A Cryptocline taxicola gombánál leírtaknak megfelelően. Elsősorban törekedjünk a fertőzött hajtásrészek eltávolítására.
3. Phytophthora ramorum
A rendkívül sok fafajt elpusztító Phytophthora ramorum a tiszafát sem kíméli. A betegség tünete legelőször úgy mutatkozik, mintha a növény vízhiánytól szenvedne. Majd később észre vesszük, hogy hiába locsoljuk szeretett növényünket, hiszen az ettől függetlenül is szenved: a hajtások sárgásan majd bronzosan foltosodnak, később elhalnak.
Hazánkban e kórokozó előfordulása még nem ismert, azonban a 2000-es évek eleje óta fontos erdőkárosító Európa nyugati felén, s nem kizárt, hogy hazánkig is előbb-utóbb eljut.
A Phytophthora ramorum tünetei vízhiányos, kiszáradt növény látványát nyújtják.
Kártevők
1. Tiszafa gubacsatka – Cecidophyopsis psilaspis
A gubacsatkák családjába tartozó fajok közül néhányan arra vetemednek, hogy a tiszafa tűin és hajtásain szívogassanak. A tiszafa gubacsatka (Cecidophyopsis psilaspis) egy ilyen gubacsatka faj. Károsítása abban nyilvánul meg, hogy a hajtás mentén az atkák folyamatosan szívogatnak, illetve gubacsokat készítenek, melyekben tojásaik védett helyen fejlődhetnek. Kártételét legfeljebb csemetekertekben, faiskolákban, vagy sövénynek nevelt tiszafákon láthatjuk.
Védekezés:
Ha a károsítás túl nagymértékű, és mindenképp közbeavatkoznánk, akkor érdemes a fán áttelelő alakok ellen olajos lemosó permetezést alkalmazni. A paraffinolaj tartalmú Vektafid A készítmény jó megoldást nyújt arra vonatkozóan, hogy következő évben minél kevesebb gubacs jelenjen meg a fán.
A tiszafa gubacsatka a hajtásokon készíti el gubacsait, melyekből ha sokat készít, igen csúnya látványt nyújt.
2. Ormányosbogarak - Otiorhynchus sulcatus, Otiorhynchus ligustici
A vincellérbogarak családjába tartozó két ormányosbogár faj az Otiorhynchus sulcatus és az Otiorhynchus ligustici a tiszafa alkalmi kártevője. A talajfelszín közeli gyökereken, illetve a növény alsóbb tövein, hajtásain károsítanak. Rágó szájszervükkel a tiszafa levelein jellegzetes, szabálytalan alakú berágásokat készítenek.
Az alsó képen jól látszanak a rágás nyomok, melyért a fentebbi képen látható garázdálkodó ormányosbogár a felelős.
3. Tiszafa gubacsszúnyog – Taxomyia taxi
Az ormányosbogarakhoz hasonlóan ő is inkább az eseti károsítókhoz sorolandó. Kártétele inkább látványos, mint kártékony, tehát védekezni nem szükséges ellene. A nőstény szúnyog tojását a hajtásvégekbe helyezi el, ahol a lárva egy torz hajtásvégi gubacsban fejlődik.
Ha ehhez hasonló csomókat látunk a tiszafa hajtásvégein, akkor tudjuk: itt járt a tiszafa gubacsszúnyog!
Remélem, hogy a jelen növényvédelmi cikkel érzékeltetni tudtam a kertbarát számára, hogy a tiszafa nem tartozik a károsítókra fogékony növényfajok közé. Természetesen a felsorolt kórokozók és kártevők közül is van 1-1, ami ellen érdemes kémiai növényvédelmet folytatni, a többi károsító azonban inkább érdekesség, látványosság a kertben. A kémiai védekezéshez növényvédőszer kínálatomat itt tekintheti meg.
Ha Ön is hasznosnak találta a tiszafa károsítóival és az ellenük való védekezésükkel foglalkozó írásomat, akkor kérem, ossza meg ezt kertbarát ismerőseivel!
Szeretne Ön is a kertjébe tiszafát? Nézze meg itt kertészetem választékát
Ha más kertészeti témában is szívesen olvasna, további bejegyzéseimet itt találja!