Albizia julibrissin - Selyemakác

Származás: a selyemakác, selyemfa vagy perzsa selyemakác Irántól Japánig, a szubtrópusi területeken - nyílt erdőkben, folyópartokon - őshonos, egy vagy több törzsű, lombhullató fa.

Habitus: kb. 6-10 m magas, rendkívül dinamikusan nő, laposan szétterülő, terebélyes, ernyős koronájú, egzotikus hatást keltő, légies megjelenésű. Ágai kissé szögletesek, ívesen lehajlók. Kérge sima, sötét szürkészöld. Lombozatát nagy, kb. 30-40 cm hosszú, 40-60 db, 0,8-1,5 cm-es levélkéből álló, kétszeresen szárnyasan összetett, világoszöld, páfrányszerű, puha levelek alkotják. Éjszakára vagy esős időben - a mimózához hasonlóan - összezáródnak, reggel újra kinyílnak.

Virág: júniustól szeptemberig több hullámban bontja, hajtáscsúcsi fürtökben álló, kis fejecskékbe tömörülő, édes illatú, fényes, alul fehér, fölül lilásrózsaszín, a sok, 2-3 cm-es porzótól pamacsszerű, különleges virágait.  

Termés: 12-18 cm hosszú, 2-2,5 cm széles, lapos, barna hüvelytermés, ami érés után még sokáig a fán marad.

Talajigény: nem válogatós, de a laza, jó vízelvezetésű, közepes tápanyag ellátottságú, mérsékelten száraz talajon fejlődik szépen.

Fényigény: nagy, napos helyet kedvel.

Vízigény: közepes. Fiatal korában bőséges vízellátást, rendszeres öntözést kíván, de a pangó víztől óvjuk. Megtelepedése után már jól tűri a szárazságot.

Gondozás: ültetésénél vegyük figyelembe, hogy fagyérzékeny, továbbá, hogy koronája és gyökérzete is terebélyesre nő, ezért lehetőleg déli, nyugati fekvésű, védett helyet válasszunk számára, ahol elegendő tér is a rendelkezésére áll. Metszése az elszáradt, elfagyott hajtások eltávolításából áll. Tövét télre takarjuk. Tavasszal viszonylag későn hajt ki.

Társítás és elhelyezés a kertben: a selyemakác a 18. század közepén került Európába, ahol - főként a mediterránumban - hamar népszerűvé vált. Itáliába az olasz természettudós, Filippo degli Albizzi - akiről a nemzetség a nevét kapta - 1749-ben Konstantinápolyból hozta magával.

Dekoratív, különleges megjelenése és gyorsan növő volta miatt, aminek köszönhetően alig pár év alatt használható árnyékot képes adni, hazánkban az utóbbi 20 évben terjedt el. Ültethetjük szoliterként kertünk egyik szegletébe, ahol lombkoronája alá leülhetünk és kellemesen eltölthetjük a nyári délutánokat, miközben virágainak és leveleinek látványában gyönyörködünk. De telepíthetjük csoportosan vagy más virágzó fákkal, cserjékkel együtt, sőt fókuszpontként társításban elhelyezve is, szűrt árnyékában sokféle összeállításokat kialakítva.

Ha a felhasználásával egy hosszan díszítő, virágainak színével harmonizáló kertrészt szeretnénk létrehozni, előterébe ültessük a telt virágú, rózsaszín, fehérrel szegélyezett szirmú 'Koningin Wilhelmina' illatos bazsarózsát, mely virágzásával megelőzi a selyemakácot.

A félárnyékot kedvelő tollbugák érdekes virágzatuk, páfrányszerű, szeldelt leveleik révén igen mutatós elemei lehetnek a társításnak, a ’Key West’ fajta ráadásul előbb vöröses, majd sötétzöld, bronzos lombozattal és bordó szárakon nyíló, élénk rózsaszín virágokkal rendelkezik. A világos rózsaszín, némi barackos árnyalatú 'Zuster Theresa' és a fehér 'Weisse Gloria' fajtákkal jól kiegészítik egymást.

Az örökzöld, fűszerű levelű, gyöngyfüzérre emlékeztető, lila virágú ’Big Blue’ gyöngyikés gyepliliom és az elegáns, mélyzöld lombú vesepáfrány további elemei lehetnek az összeállításnak.

Végül, különböző, kompakt bokrokat alkotó tűzeső fajtákkal, - mint amilyen az előbb bordó, később ezüstös zöld ’Rave On’ és az élénkvörös, igen fodros levelű 'Cherry Truffles'- tehetjük teljessé a társítást.

Társításra javasolt növényfajták:

Paeonia lactiflora 'Koningin Wilhelmina' – Illatos bazsarózsa
Astilbe simplicifolia 'Key West' – Tollbuga
Astilbe x arendsii 'Zuster Theresa' - Kerti tollbuga
Astilbe 'Weisse Gloria' - Fehér kerti tollbuga
Liriope muscari 'Big Blue' – Gyöngyikés gyepliliom
Polystichum polyblepharum – Vesepáfrány
Heuchera 'Rave On' – Tűzeső
Heuchera 'Cherry Truffles' – Tűzeső

Fontos tudni!

Fiatal korában a selyemakác többnyire rendkívül szálkás, sokszor csak egyetlen vezér ágból és a törzsből áll. A faiskolai nevelés lényege a magasság és a megfelelő törzs vastagság elérése. Tehát, a kertészetemből kiszállított selyemakác facsemeték bár előnevelt vagy koros fák, ám a megjelenésük (lombkoronájuk) még - különösen más fajokkal való összehasonlításban - nagyon ritkás, kialakulatlan. Ugyanakkor a helyes ültetési pozíció (védett, nem fagyzugos terület), a szakszerű telepítés, a bőséges öntözés, tápanyag utánpótlás szinte minden esetben meghozza a várt eredményt.

Kifejlett magasság: 6-10 m
Kifejlett szélesség: 6-8 m
Ültetési tőtáv: 7-9 m (vagy 1 négyzetméteren belül hármas csokrokba)
Virágzási idő: június - szeptember
Méhlegelő: igen
Fényigény: nagy
Vízigény: közepes
Lombhullató: igen

Felhasználási terület: szoliter, sor- és parkfa, rovarbarát kert, mediterrán kert, vegyeságyás

Védett tartalom