Alnus glutinosa 'Imperialis' - Szeldelt levelű enyves éger

Származás: az enyves éger vagy mézgás éger Eurázsiában, Észak-Afrikában őshonos lombhullató fa. Patakok partján, folyó menti erdőkben, ártereken él.

Az ’Imperialis’ fajtát 1855 táján szelektálták Alençonban (Franciaország), vélhetően a ’Laciniata’ fajtából. 1858-ban kezdték termeszteni Orléansban, s 1859-ben került bevezetésre. 1973-ban elnyerte az angol Királyi Kertészeti Társaság Kertészeti Érdemdíját. Az enyves éger legdekoratívabb fajtájának tartják.

Habitus: lassú növekedése folytán sokáig nagy cserje, majd kb. 6-8 m magas, kecses, elegáns, laza ágrendszerű fa. Hajtásai eleinte felfelé törők - fiatalon enyvtől ragadósak -, majd ívesen lehajlók. Koronája kezdetben kúpos, később kiszélesedő. Kérge barnásszürke, sima, idősebb korában repedezett. Lombozatát szórt állású, középzöld, fényes, az alapfajénál kisebb, 3-8 cm hosszú, keskeny, ép szélű, hegyes, mélyen szeldelt - „csipkés” megjelenést kölcsönző - levelek alkotják. Késő őszig a fán maradnak, csodás, sárga színben tündökölve. 

Virág: egylaki barkái az előző évben alakulnak ki, áttelelnek, majd március elején, lombfakadás előtt nyílnak. A porzósok eleinte bíbor-, majd sárga színűek, kb. 5-10 cm hosszúak, 3-4-esével helyezkednek el, a termősök 1-1,5 centiméteresek, tömzsibbek és 2-8-as csoportokban állnak a hajtásvégeken, télen bíbor-, virágzáskor zöld színűek.

Termés: 1-2 cm hosszú, tojásdad, tobozszerű makktermés.

Talajigény: jó szerkezetű, humuszban gazdag, nedves, semleges kémhatású talaj ideális a számára.  

Fényigény: közepes. Meleg, napos vagy félárnyékos helyet kedvel, az árnyékba való telepítését kerüljük.

Vízigény: nagy, szükséges rendszeresen öntözni ui. a vegetációs időszak alatti egyenetlen vízellátást, szárazságot rosszul tűri.

Gondozás: könnyen nevelhető, a szennyezett levegőjű területeken is megél.

Társítás és elhelyezés a kertben: mivel az enyves éger kedveli az üde, vizes kertrészeket, a magas talajvízszinttel bíró talajok kiváló díszfája. Ráadásul a gyökerén levő fonalbaktériumok megkötik a levegő nitrogénjét és a talajt nitrogén-vegyületekkel látják el. De nemcsak hasznosságával, hanem szép megjelenésével is gazdagítja telkünket. Igen mutatós szoliterként, főként, hogy tobozszerű termései sokáig a fán maradnak, s télen a következő év virágkezdeményeivel egyszerre láthatóak.

Az ’Imperialis’ fajta filigrán, kissé „keleties” kinézetével mindenképpen magára vonja a figyelmet, akkor is, ha egy kellemes, egész évben mutatós összeállítás elemévé tesszük. Ehhez válasszuk mellé a vízszintesen álló és csüngő ágai miatt kissé szabálytalan alakú, impozáns, kékesszürke lombú 'Bush's Lace' sziklás-hegységi szürke lucfenyőt.

Előttük kapjon helyet a kívül bíboros-rózsaszín, belül krémfehér, gömbölyded virágokat bontó 'Lennei' nagyvirágú liliomfa.

Az örökzöld, terebélyes, fehér színű virágaival, majd piros terméseivel is igen mutatós ’Little Snowball’ ráncoslevelű bangitával és az ezüstöskék 'Pfitzeriana Glauca' terülő borókával folytassuk az összeültetést.

Végül a társítás szegélyébe telepítsünk keskeny, sásszerű leveleivel tetszetős bokrot képező, enyhén fodrozott, piros - középen fehérrel csíkozott - szirmú, sárgászöld torkú virágait gazdagon hozó 'Chicago Cardinal' sásliliomot.

Társításra javasolt növényfajták:

Picea engelmannii 'Bush's Lace' – Sziklás-hegységi szürke luc
Magnolia x soulangeana 'Lennei' – Nagyvirágú liliomfa
Viburnum rhytidophyllum 'Little Snowball'® – Ráncoslevelű bangita
Juniperus x pfitzeriana 'Pfitzeriana Glauca' – Boróka
Hemerocallis 'Chicago Cardinal' – Sásliliom

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 6-8 m
Kifejlett szélesség: 4-6 m 
Ültetési tőtáv: 6-8 m
Virágzási idő: március
Méhlegelő: nem
Fényigény: közepes 
Vízigény: nagy
Lombhullató: igen

Felhasználási terület: szoliter, park- és sorfa, cserje összeállítások, évelőágyak háttérnövénye, esőkert, természetközeli kert

Védett tartalom