Az ecetfa, egy sokak által kedvelt díszfa. Ősszel a változatos lombszínével, télen pedig a vörös terméskezdeményével lesz a kerti növények ékessége. Annak érdekében, hogy valóban a kert éke lehessen óvni kell. Ebben a cikkben megmutatom mik támadhatják meg a növényt és hogy védekezhet ellenük.
Általánosságban az ecetfáról
Az ecetfa – tudományos nevén a Rhus typhina - egy Észak-Amerikában őshonos növényfaj. Lombhullató kisméretű fa, vagy bokros cserje habitusú is lehet. Kifejlett korára elérheti akár a 3-5 métert, így utcafrontokba, előkertekbe biztonságosan telepíthető, nem kell attól tartani, hogy esetlek érintheti a légvezetékeket. Az ecetfa szárnyasan szeldelt, hosszúkás, lándzsa alakú levelekkel rendelkezik. Az élénkzöld levelek az őszi időszakban szemet gyönyörködtető narancssárgás vagy pirosas színben díszelegnek, így ebben az időszakban különösen látványosak!
Érdemes tudni, hogy az ecetfa hajtásai barna szőrrel fedettek, melyek érintése az arra érzékeny embereknél akár allergiás tüneteket is előidézhet. A másik fontos dolog, amire az ecetfa esetében mindenképp ki kell térni, az a bálványfától (Ailanthus altissima) való megkülönböztetése.
Ennek érdekében álljon itt egy kis összehasonlítás:
Ecetfa (Rhus typhina)
levél: - 2x fűrészelt levélszél
termés: - szőrös terméscsomóban csonthéjas
fája: - díszítő értékű, sokszor bokor habitusú
Bálványfa (Ailanthus altissima)
levél: – 1x fűrészelt levélszél,kiszélesedő levélváll
termés: – lependék termés
fája: – invazív, gyökérsarjakról agresszívan terjedő gyomnövény
Az ecetfa és bálványfa közti különbségről itt is írtam korábban
Az ecetfa környezeti igényei
Az ecetfa, a városi körülményeket kiválóan tűrő növénynek számít. Emellett azonban kifejezetten fényigényes növénynek mondható, így feltétlenül egy világos, napfényes helyet válasszon számára! Természetesen a félárnyékot is elviseli, azonban félárnyékos körülmények között ősszel nem fog intenzív narancssárgára, pirosra színeződni a lombozata. Az ecetfa egy közepes vízigényűnek mondható növényfaj, a fiatal példányokat rendszeresen öntözésben kell részesíteni, a későbbiekben pedig csak a kifejezetten aszályos nyári hetekben szükséges a kiegészítő öntözés.
Az ecetfa nem tartozik a talajra speciálisan igényes fajok közé. Ha biztosítjuk a levegővel jól átjárható, jó vízáteresztő képességű ültető talajt, akkor jól dolgoztunk. A tartós vízbőség a talajban megviselheti. A gyökerei elrothadnak ilyenkor és a fa gyengül. Ezt kiküszöbölendő, ültessük jó vízgazdálkodású, nem tömődött talajba.
Az idősebb és legyengült fáknál előfordulhat - ahogy számos más faj esetében is - a taplógomba a kérgen. Ez nem pusztítja el a fát, de érdemes fontos jelnek venni, amely azt mutatja, valami nem stimmel a növényünkkel. Töltse a fel a talajt tápanyagokkal, és szükség esetén ifjítsa meg a fát.
Az ecetfa károsítója - Verticilliumos hervadás – Verticilium albo atrum, Verticilium dahlie
Aki rendszeresen követi a blogon található növényvédelmi rovatokat, annak nem lehet újdonság ez a betegség. Ez nem véletlen, ugyanis ennek a kórokozónak több mint 300 fás gazdanövénye létezik.
A tünetek fellépésekor – mint például a korai levélsárgulás, ágszáradás, levélhullás – sokszor összekeverhetjük más, nem biotikus tényező által kiváltott problémával. Ilyen a szárazság, magas pártartalom, rossz levegőminőség okozta stressz, melyek a fent leírtakhoz hasonló szimptómákat mutatnak. Az alapvetően talajszintből, gyökereken keresztül fertőző kórokozó az idő előrehaladtával terjed egészen a lomkorona magasságáig.
Olvasta korábbi cikkemet? Minden, amit az ecetfáról tudni érdemes
A száradó, levél nélküli ágrészek belsejében láthatjuk a tipikus verticilliumos tünetet: világos barnás színtől egészen a feketéig terjedő gyűrű-szerű elszíneződés a szár belsejében. Az barna gyűrűk a gomba fertőző képletei, amik eltömítik a növény fő tápanyag – és vízszállító csatornáját, a szállítónyaláb-rendszert.
Megoldási javaslatok
- kerüljük a gyökér-menti sérülések kialakulását
- távolítsuk el a beteg hajtásrészeket
- az esetlegesen eltávolított, kipusztult növény helyére ne telepítsünk másikat, ugyanis a kórokozó még sokáig életképes marad a talajban.
Jelen cikkből a kedves olvasó számára is kiderülhetett, hogy nem kell a fejünket kapkodni az ecetfa betegségeit illetően. Az általam ismertetett egyetlen betegség is csak akkor fordul elő, ha nem figyelünk oda a legfontosabb kertészeti alapelvekre, melyek a következők: - minden egyes növény fajnak – vagy fajtának – meghatározott igényei vannak a különböző környezetei körülményekkel (fény, csapadék, páratartalom, talajadottságok) kapcsolatban, melyeket ha figyelembe veszünk és betartunk, akkor nem csak szép, de egészséges növényeket nevelhetünk fel.
A kertészeti árudákban nincsenek dobozokba csomagolva a növények – bátran szemléljük hát meg őket! Foltosodik a levele? Száradnak a hajtásai? Sérülés van a törzsén? Ezek mind-mind árulkodó jelek, melyeket jobb a helyszínen, még a vásárlás előtt észrevenni, s ezáltal döntést hozni.
Ha Önnek is tetszett az ecetfa károsítóival kapcsolatos írásom, akkor kérem, ossza meg kedves ismerőseivel és kertszerető barátaival is!
Olvasgassa többi cikkemet is blogomban!
Szeretne erős, egészséges ecetfát kertjébe? Tekintse meg kínálatomat!
