Az ember vágyik arra, hogy időnként távol maradjon a város zajától, a mindennapok rohanásából kiszakadva leüljön egy kicsit az őszi kertben, parkban közel a még nyíló virágokhoz vagy a meleg színekben pompázó fák alá, s engedje, hogy mindez ne csak megérintse, de átjárja szívét-lelkét.
És az ősz búcsúzása, a természet pihenőre készülése, segítse abban, hogy életét is így tudja látni: nehéz, küzdelmes, fáradságos munkával teli volt az elmúlt időszak, de mindezt elmossa az őszi eső, befedi az avar, s miként a természet erőt gyűjtve túléli a telet és tavasszal újra kezd mindent, mi is tehetünk így.
