A liliomfák vagy tudományos néven Magnolia spp. egy rendkívül kedvelt és számos fajt magába foglaló növénycsoport. A számos faj és fajta között mindenki megtalálja a neki tetszőt. Rendszertanilag a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjába tartozik. A fajok nagyrészének a géncentruma Kelet-Ázsia, míg egy kisebb százalékuk Észak-Amerikában őshonos.
Leveleik általában nagy méretűek, szórtan helyezkednek el és az esetek túlnyomó részében ép szélűek. Virágaik színpompásak és gyakran több szimmetria tengellyel is rendelkeznek. A porzó- és termőtájak még inkább levélre hasonlítanak, valamint apokarp termőtájjal rendelkeznek (annyi termő alakul mi, ahány termőlevele van). Termésük általában tüsző, vagy aszmagtermés, amit gyakran húsos magköpeny vesz körül.
Ökológiai igényükre jellemző, hogy az enyhén savanyú, levegős és jó vízgazdálkodású talajokban érzik magukat a legjobban. Elsősorban a napos félárnyékos helyeket kedvelik, így ezekre a területekre érdemes ültetni őket. Nagyon vízigényes növény, így szárazabb időszakokban az öntözése elengedhetetlen, és kimondottan fagyérzékeny is. Így, ha lehet fagyzugos helyekre ne ültessük. A fagyzug alatt azokat a pontok értjük, ahol egy kis részen fagypont alatti a hőmérséklet, de az összterület többi észén pedig fagypont feletti a hőmérséklet.
Mivel egy elég igényes növény, így nagyon oda kell figyelni az ápolásra, amibe beletartoznak a növényvédelmi munkálatok is. Szerencsére nincsen sok kórokozója és kártevője. Akad azonban néhány specifikus károsító, amire érdemes odafigyelni, hogy egészséges maradjon növényünk. Az alábbiakban ezeket a károsítókat, illetve az ellenük való védekezés lehetőségeit szeretném bemutatni.
Magnólia kórokozók és az ellenük való védekezés lehetőségei
A levélfoltosság, a bakteriális penészesedés és a hajtás hervadás okozhatnak gondot magnólia féléken. Mivel ezekre a kórokozókra nem lehet hatásosan vegyszereket alkalmazni, ezért a legjobb a megelőzés.
Mint tudjuk, a bakteriális és gombás betegségek leginkább nedves, párás, meleg helyeken alakulnak ki, így ezen helyzetek kialakulásának megelőzése a fontos. Ezt pedig úgy lehet megtenni, hogy kellő légáramlást biztosítunk az ágak között, tehát el kell távolítani a beteg, keresztben álló ágakat. Emellett nem szabad engedni, hogy mindig nagy mennyiségű vízben álljon a díszfa.
Algás levél foltosodás- Cephaleuros virescens
Előre is elnézést a tisztelt olvasótól, de sajnos nincs magyar megfelelője a betegségnek. Viszont az angol kifejezést így lehet talán a legjobban lefordítani. Talán furcsa lehet az elnevezés, de ne lepődjenek meg, ugyanis tényleg egy alga fajról van szó. Mégpedig egy növénypatogén alga fajról. A kórokozó csak a leveleken jelenik meg. Csak a levél felületén figyelhető meg, leginkább a színi részen.
A foltok általában szürkészöldek, előre haladottabb állapotban pedig narancssárga vagy barna színűvé válnak. Ezek a gennyesedőnek tűnő foltok igen különböző méretűek, ugyanis nagyságuk elérheti a 3-4 mm-es átmérőt is. A fertőzött levélrészeken az algatelep alatt a levél elkezd elpusztulni. Extrém fertőzés esetén a levelek egész felülete képes elsárgulni vagy akár nagyobb mértékű lombvesztés is előfordulhat.
Mivel egy alga fajról beszélünk, a nedvesség, a meleg és az ebből adódó pára elengedhetetlen a fejlődéséhez és a fertőzéshez. Azonban pontos adatok nem állnak rendelkezésre, mivel igen széles tűrésű. Annyi viszont bizonyos, hogy leginkább a szubtrópusi övezetben fordul elő, ahol az éves csapadék mennyiség eléri az 1700 mm-t Az algatelep spórákat képez és a levél felületén lévő nedvesség segítségével képes terjedni. Ha az idő szeles, akkor a spórák igen nagy távolságra képes eljutni.
Védekezés: Mivel a Kárpát-medencében szerencsére nincsnek meg a fertőzéshez szükséges körülmények, így hazai klímán gyakorlatilag lehetetlen, hogy kialakuljon szabadföldön. Egyedül akkor léphet fel, ha esetleg télire behozzuk növényünket és párás meleg körülmények között tartjuk. Alapvetően ez egy gyengültségi parazita. Szóval, ha megfelelő kondícióban van a növényünk, akkor nem is alakulhat ki a betegség. Ha mégis észlelnénk, akkor a fertőzött leveleket mindenképpen el kell távolítani a növényről vagy a környezetéből és ezeket azonnal meg kell semmisíteni.
Ügyelni kell, hogy a levél lehetőleg ne legyen nedves és egy kellően szellős lombkorona kialakítása is rengeteget segít. Abban az esetben, ha mégis kémiai védekezésre kerülne a sor, akkor a legolcsóbb réztartalmú készítmények a legegyszerűbbek pl: a rézhidroxid hatóanyagú Champion 2 FL. Nincs is szükség felszívódó gombaölőszerekre, mivel ez csak a levélfelületén jelenik meg és nem hatol bele a mélyebb szöveti szerkezetekbe. (Algás levélfoltosság örökzöld magnólián)
Bakteriális betegségek
Magnólia baktériumos hervadása- Pseudomonas syringae pv. syringae
Ez egy jelentős bakteriális betegsége a Magnóliának és ellentétben az előző kórokozóval, ez hazánkban is gyakran előfordulhat. Viszont nem a magnólia a legfontosabb fertőzött növénye, hanem elsősorban a kajszin, meggyen és cseresznyén jelentkezik. A fertőzés képes a teljes növényt elpusztítani, attól függően, hogy hol hatolt be a kórokozó. Ha csak ágat fertőz meg, akkor az elhalás részleges, ha pedig a törzset, akkor viszont teljesen elpusztul a növény.
Jellegzetes tünete, hogy a friss hajtások először nekrotizálódnak, majd pedig elhalnak. Az idősebb leveleken, nagy szabálytalan foltok fognak jelentkezni, amelyek később átterjednek a virágokra is. A foltok tapintásra először vizenyősek, majd később beszáradnak. A levélfoltok körül gyakran sárga foltudvar alakul ki. Továbbá a fertőzött ágakon és törzsön repedések, és rákos sebek jelentkeznek. A baktérium hőigénye jóval alacsonyabb, mint a legtöbb másik társának, ugyanis ez a legoptimálisabban 19 °C-on képes fejlődni.
A magas pártartalom szintén kedvez a kórokozó terjedésének. A növény felületén a kórokozó viszonylag sokáig képes fennmaradni és novembertől márciusig képes fertőzni. A baktérium különböző sebzési felületeken keresztül jut be a növénybe, ahol a szállítószövetekben szaporodik fel. Hatására a növényben a cukorszint egyre csökken és közvetett kárként a fagytűrése is csökken. A fertőzés miatt a szállítószövetek teljesen elpusztulnak és nem képződik új.
A liliomfákról ITT olvashat részletesebben!
Védekezés: A legjobb védekezés a megelőzés. Nem csak ennél, hanem az összes baktérium esetén. A legfontosabb, hogy igyekezni kell elkerülni a sebzéseket a fertőzési időszakban. Ez vonatkozik a metszési munkálatokra is, de leginkább azt szükséges elkerülni, hogy a növényen ne alakuljanak ki fagyás által okozott fagylécek. Továbbá a megfelelően szellős lombkorona kialakítása is csökkenti a fertőzési veszélyt. Illetve egy télvégi rezes lemosó permetezés nagyon sokat tud segíteni. Ilyen készítmény például a korábban is említett rézhidroxid hatóanyagú Champion 2 FL.
Gombás betegségek
Magnólia lisztharmat- Erysiphe alni; Phyllactinia corylea
A lisztharmat gombák egy nagyon gyakori és általánosan elterjedt betegség csoport a növényvilágban. Gyakorlatilag nincs olyan növény, amelyen ne jelenne meg ez az úgynevezett kazmotéciumos gomba. Ahogy látni, a betegségért két gombafaj a felelős, viszont szabadszemmel lehetetlen megállapítani, hogy melyik fertőzte meg a növényünket. Bár igazából ez nem is lényeges, hiszen ugyanúgy fogunk védekezni ellene
A tünetek a jellegzetes lisztharmat tünetek. Vagyis a levél felülete olyan mintha liszttel szórták volna be. Innen ered egyébként a neve is. Súlyos fertőzés esetén ez a lisztes bevonat beborítja az egész levelet és a bevonat alatt a növény elkezd pusztulni.
Ha jól szemügyre vesszük ezt a bevonatot, sokszor találhatunk benne kis fekete pontokat. Ezeket a mikológia kazmotéciumoknak nevezi és általában ezek segítségével képes a kórokozó áttelelni. Néhány kivételtől eltekintve ez általános, viszont a másik kórokozónk, az Erysiphe alni általában a növények rügyében telel át. A legtöbb lisztharmat gombának a meleg párás idő kedvez a legjobban. EZ itt sincs másképp, ugyanis a Phyllactinia corylea hőoptimuma 24-28 °C 70-80%-os relatív páratartalommal társulva.
Míg az Erysiphe alni ennél egy kicsit alacsonyabb hőfokon, 24 °C alatt képes a leghatékonyabban fertőzni. Ahogy említettem korábban is, az Erysiphe alni a rügyekben képes áttelelni, míg a másik kórokozó, a fertőzött és lehullott levelekben vészeli át a kedvezőtlen körülményeket, és az áttelelő képleteiből képes újra fertőzni.
Védekezés: Szerencsére nem túl nehéz a védekezés ezen gombák ellen. Számos olyan módszer létezik, amivel elkerülhető, hogy növényvédőszerhez kelljen nyúlni. A lehullott és fertőzött leveleket össze kell gyűjteni a fa alól, majd megsemmisíteni. A megfelelő korona kialakítás itt is nagyon fontos, mert ezzel csökkenthető a páratartalom és ezáltal a fertőzés veszélye is.
Ha mindenképpen kémiai védekezésre van szükség, akkor egy kén tartalmú lemosó permetezés sokat segít, majd egy két kontakt kezelés még az intenzív növekedés előtt, intenzív növekedéskor pedig felszívódó szereket kell már alkalmazni. Lemosó szer pl: Thiovit Jet; Kontakt pl: Mankoceb- Dithane M-45; Felszívódó pl: Azoxistrobin; Difenokonazol- Amistar Sun. (Magnólia lisztharmat)
Magnólia levélfoltosságok- Phyllosticta magnoliae; Septoria spp; Coniothyrium spp; Cladosporium spp
A magnólia egy elég gyakori, ugyanakkor nem túl jelentős betegsége. Természetesen extrém fertőzési nyomás, és hanyag gondozás mellett ez is jelentős betegséggé válhat, de ez csak a legritkább esetekben fordul elő. A gombák nagyrésze rendszertanilag az úgynevezett piknídiumos gombák közé, míg a Cladosporium az úgynevezett konídiumtartós gombák közé sorolható A tünetek elég könnyen diagnosztizálhatók, lévén, hogy foltos a levél.
Ha a fillosztikta okozza, akkor a levélen 1-3 mm-es lilás foltok fognak jelentkezni, amelyek később kifehérednek és elérik az akár 20 cm-es átmérőt. A szeptória esetén apró 1-2 mm-es fekete foltokat látunk a levélen elszórva, körülöttük sárguló foltudvarral. A koniothirium esetén, a leveleken először sötétbarna foltok jelentkeznek, körülötte pedig vöröses foltudvar alakul ki. Végül pedig a kladosporiumnál sötétbarna foltokat észlelhetünk körülötte világos gyűrűvel.
A betegségek fertőzési forrásai mindig a télen lehullott és fertőzött levelek. Ezek a csapadék hatására felverődnek a fiatal, egészséges levelekre és megfertőzik azokat. A 25 °C feletti hőmérséklet és párás időjárás nagyban kedvez fertőzés kialakulásának. Bár a növény esztétikai értékéből sokat elvesznek ezek a gombák, de nem fog növénypusztulást okozni. Viszont, ha nagyon elharapózik a fertőzés, akkor akár teljes lombvesztés is bekövetkezhet.
Védekezés: A fertőzött levelek összegyűjtése és megsemmisítése, valamint a szellős lombozat kialakítása, ezzel elkerülve, hogy a lombozat nagyon bepárásodjon. Ha kémiai növényvédelem szükséges, akkor egy rezes lemosó permetezés, a korábban említett Champion 2 FL-el illetve a későbbiekben egy maximum két permetezés egy felszívódó gombaölőszerrel pl: Azoxistrobin, Difenokonazol- AMistar Sun, Tebukonazol- Folicur solo; Piraklostrobin, Boszkalid- Signum WG. (A fillosztikta ás a szeptória jellegzetes tünetei lilomfán (sajnos a másik 2-ről nem találtam képet))
Verticíliumos hervadás- Verticilium dahliae
A fásszárú növények egy jelentős betegsége. A kórokozó képes teljes fapusztulást okozni és a legborzasztóbb, hogy sok lehetőség a védekezésre sajnos nincsen. Viszont erről később. A kórokozó rendszertanilag a konídiumtartós gombák közé sorolható és egy nagyon polifág kórokozó. A korábban említett Pseudomanas-hoz hasonlóan ez is egy nagyon polifág kórokozó, ami nagyjából 70 különböző növényt képes megbetegíteni. A tünet együttese is nagyon hasonlít a bakteriális megbetegedéséhez.
Ebben az esetben is a fiatal hajtások hervadása következik be. A levelek először fakózölddé válnak, majd lankadnak, mintha vízhiányban szenvedne. Az ágak szállítószövetekben pont vagy csíkszerű barnulást lehet megfigyelni, ami a szövetelhalás legegyértelműbb jele. AZ elhalás mértékétől függően pusztul el teljesen, vagy csak részlegesen a fa. A kórokozó a talajban telel, ahonnan fertőzni is képes.
A kórokozó először a gyökéren keresztül a törzsbe, majd az ágakba kerül a szállítószöveteken keresztül. Ritkán ugyan de előfordulhat, hogy a csapadék hatására a gomba a felfröccsenő talajszemcsékkel, sebzéseken keresztül is képes bejutni a növénybe. A hőoptimuma közepesnek mondható, ugyanis a legideálisabb fertőzési hőmérséklet a 18-23 °C.
Védekezés: Ahogy láthatja a kedves olvasó, a betegség elleni védekezés gyakorlatilag kivitelezhetetlen, mivel a talajból fertőz a kórokozó. Az egyetlen mód csakis a megelőzés lehet. A szaporító anyagot csakis ellenőrzött helyről szabad venni. De Megyeri Szabolcsnál csakis bevizsgált és egészséges növények vannak. A területen, ahova telepíteni szeretnénk kerülni kell a kétszikű kultúrákat, mint elővetemény (ennek inkább nagyüzemi ültetvények esetén van fontos szerepe). Ha egyszikű az elővetemény akkor semmilyen gond nincs, illetve a megfelelő gyomírtás szintén fontos. (Verticíliumos elhalás, de csak részleges)
Ebben a cikkben már áradoztam korábban erről a csodálatos növényről, ezt is olvassa el
A liliomfa kártevői és az ellenük való védekezés lehetőségei
Számos kártevő létezik, amik problémát okozhatnak a liliomfáknál (tetvek, hernyók, tripszek). Ezek ugyan megtámadhatják a magnóliákat, de nagy kárt nem okoznak bennük. A tripszek és a tetvek általában szívogatással okozzák a kárt, ilyenkor a növényi nedveket „eszik” meg.
Ha megjelennek a kertünkben ezek a kártevők, akkor a legegyszerűbben úgy lehet ellenük védekezni, hogy a biológiai ellenségüket kijuttatjuk, amivel a természetet is védjük. A katicabogarak, a parazita-darazsak és a fátyolkák tökéletes ellenségeik a tripszeknek és a tetveknek.
A hernyók a levelek rágásával okozzák a kárt, melyek természetes ellenségei maguktól jönnek a kertbe, ugyanis a hernyók remek csemegék a madarak számára. Emellett olajos lemosó permetezéssel lehet védekezni a tetvek, tripszek ellen, mert így nem tudnak megállni a levél felületén, hanem a csúszós felszín miatt egyszerűen „lecsúsznak”.
A kártevők által megrongált levelek, egyszerűen csak le fognak hullani a díszfáról. Ezeket érdemes összegereblyézni, mert könnyen áttelelhetnek rajtuk, melyek a későbbiekben további problémákhoz vezethetnek.
Terrikol kártevők
Jelentése, hogy talajlakó kártevők. Ezek azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni. Számos bogár faj tartozik ebbe a csoportba, és jó néhány fonálféreg faj is.
Cserebogár pajorok- Melolnthoidae pajorok
A kártevő, a bogarak (Coleoptera) rendbe azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartozik. A pajor kifejezés magyarázatra szolgálhat. Ez nem más, mint a cserebogár lárvája. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával.
Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. Tojása apró körülbelül 3 mm nagyságú, ovális sárgásfehér színnel rendelkezik. A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át.
A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzási általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Sajnos azonban minden évben lehet számítani valamelyik faj rajzására az ország bármely területén.
Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez súlyos gondot nem okoz. A komoly kártétet a gyökérrágás okozza. A legveszélyesebb fejlettségi állapota, a második stádiumban lévő pajor, mert ez a legfalánkabb. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni.
Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált. Ha négyzetméterenként 1-1,5 pajort talál akkor erősen fertőzött a terület és ha lehetőség adódik rá oda ne telepítsen
Ismerje meg a 8 legszebb magnólia fajtát
Védekezés: Ha a talajban van már akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. A legjobb védekezés módszer a rendszeres talajművelés, mert ez az, ami a legjobban gyéríti őket.
Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani (Cserebogár pajorok)
Levéltetvek- Aphididae
Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendjébe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családjába. A liliomfán a három leggyakoribb faj a Zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae); a fekete répa levéltetű (Aphis fabae) és az uborka levéltetű (Aphis gossypii).
Az elnevezésük ne tévesszen meg senkit, mert rengeteg tápnövényük van, csak a nevüket onnan kapták, amely növényekről először leírták őket. Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek. Fejlődésükből adód sajátosságuk, hogy nem mindegyik nemzedék rendelkezik szárnyakkal. Rengeteg nemzedékük van egy vegetáció alatt, és tojás vagy imágó alakban képesek is áttelelni. A fejlődési sajátosságuk nagy vonalakban annyi, hogy petéből kikel az ősanya, aki utána csak szűznemzéssel szaporodik.
Tavasszal kialakul egy szárnyas nemzedék is amelyik elvándorol a nyári tápnövényre és itt elveszíti a szárnyait. Utána ő is szűznemzéssel fog szaporodni. Majd a vegetáció vége felé megjelenik egy hím nemzedék is, aki párosodni fog egy nősténnyel. Majd a nőstény már megtermékenyítve visszamegy a téli tápnövényére és lerakja a petéit. Következő évben pedig ebből fog kikelni az ősanya.
A rajzása általában az intenzív hajtásnövekedés megindulásakor indul. Nyáron némileg lassul majd ősszel a hűvösebb idő beálltakor újra felélénkül. Nyári és téli tápnövény kifejezés némi magyarázatra szorulhat. Ez azt jelenti, hogy előbbin vészeli át a telet és tavasszal ezen folytat érési táplálkozást, míg utóbbin csak nyáron károsít elvándorlás után. Előbbi általában fásszárú, míg utóbbi lágyszárú.
Kártételük az erek melletti szívogatás. A levél fonáki részén szívogatnak és mézharmatot bocsájtanak ki a levélre. A mézharmat a cukorban gazdag ürülékük. Ennek hatására veszít a levél az életképességéből, deformálódik, fonák felé kanalasodik, esetleg sárgul. A mézharmaton megtelepszik egy penészgomba, a korompenész. Bár mindhárom faj vírusokat képes hordozni, hazánkban egyelőre még nem írtak le olyan növénypatogén vírust, amely veszélyeztetné a lilomfát.
Védekezés: Az olajos, illetve káliszappanos lemosószerek szépen tudja gyéríteni őket. Ezt tél végén érdemes elvégezni. A vegetáció elején mikor nem nő még gyorsan a növény akkor kontakt növényvédőszereket érdemes használni, míg az intenzív hajtásnövekedés időszakában pedig szükségesek a felszívódó készítmények. Kontakt szerek: Deltametrin- Decis Mega; Cipermetrin- Cyperkill Max. Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG (speciális levéltetű írtó). (Levéltetű kártétel Magnólián)
Tripszek- Thysanoptera
Hazánkban a két leggyakrabban előforduló polifág tripsz faj a dohány tripsz (Thrips tabaci) és a Nyugati virág tripsz (Frankliniella occidentalis). A kártevők rendszertanilag a tripszek (Thysanoptera) rend azon belül a Thripidae család tagja. A meleg nyarak miatt szabadföldi kártételük egyre jelentősebb.
Igen apró, mindössze 0,8-1mm nagyságú az állatok. Szárnya rengeteg kisebb sertéből áll össze és ezért kapta magyarul a rojtos szárnyú elnevezést. A lárva 0,8-0,9 mm nagyságú. Szabadszemmel alig érzékelhető. Szabadföldön a talajban képes áttelelni, illetve növényi tárolókban. Az első imágók áprilisban jelennek meg, majd májusra kialakul a lárva kolónia. Egy nőstény 20-100 tojás lerakására képes és igen rövid mindössze 2-5 napos az embrionális fejlődésük. Ezért a rezisztencia nagyon gyorsan kialakul.
A dohány tripsz kártétele nyomán a levelek a főér mentén majd a mellék erek mentén ezüstös szívásnyomok jelennek meg. Ez később kiterjed az egész levélre. Ez az ezüstös elszíneződés annak köszönhető, hogy levegő kerül a szöveti szerkezetbe. Később ezek a foltok parásodnak. Bár a közvetett kártétele sem elhanyagolható, de fontosnak tartom megemlíteni, hogy vírusvektor is. A nyugati virág tripsz pedig ugyanilyen tüneteket képes okozni csak a virágon.
Védekezés: A rajzást nagyon eredményesen nyomon lehet követni fehér ragacslapokkal. Bár léteznek természetes ellenségei és használják is őket hajtatásban, sajnos szabadföldön ez nem kivitelezhető, az ingadozó környezeti körülmények miatt. Növényvédőszerek: kontakt: Deltametrin- Decis Mega, Cipermetrin- Cyperkill Max; felszívódó: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Spinozad- Laser. (tripszek kártételei bár a dohány tripszé csak dohánylevélen, mert liliomfáról nem találtam képet)
Közönséges teknős pajzstetű- Parthenolecanium corni
Ez a nagyon gyakori kártevő rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendjébe sorolhatók és a teknős pajzstetvek (Coccidae) családjába. A nőstény állatok pajzsa ovális alakú, barna színű és 3-7 mm-es nagyságban csúcsosodik ki a pajzsuk. Pajzsuk megközelítőleg szimmetrikus, ugyanis mind széltében, mind pedig hosszában nagyjából 2-4 mm-es nagyságúak. A hímek pajzsa enyhén megnyúlt, 2mm hosszú és 1 mm széles. Tojásai 0,3 mm-es nagyságúak, színe a világosbarnától az áttetszőig változik.
Alapvetően nem ez a fő tápnövénye, mert elsősorban őszibarackon és szilván fordulhat elő nagyon gyakran. Mivel viszont egy polifág kártevő, ezért nem meglepő, hogy a magnólián is képes megjelenni. Hazai körülmények között évente 1 nemzedéke fejlődik ki és L2-es lárva állapotban telel, idősebb ágakon. A tojásrakás május eleje, közepe magasságában történik meg, és egy nőstény akár 4000 tojás letételére is képes.
Június második felében történik a kelés. Innen a fiatal lárvák a levelekre vándorolnak és némi érési táplálkozás után L2-es stádiumúra vedlenek. A jól fejlett lárvák -31,1 °C-ig képesek elviselni a hideget. Csak érdekességként említeném meg, hogy a pajzsuk az állatról nem leemelhetők. A lárvák a leveleken szívogatnak. A táplálkozásuk során mézharmatot ürítenek a levél felületére, amin megtelepszik a korompenész. Ennek hatására levelek fakószürkévé válnak és csökken a fotoszintetikus aktivitásuk. Emiatt pedig gyengül a növény kondíciója. Az idősebb állatok pedig általában a fiatalabb, maximum 1-2 éves hajtásokon találhatók.
Gyakori, hogy akár a teljes ágat ellepik.
Védekezés: A pajzstetvek elleni védekezés ugyan nehéznek tűnhet ugyanakkor közel sem az. Viszont azt kiemelném, hogy minden az időzítésen múlik. Ez nem specifikusan erre a kártevőre vonatkozik, hanem összességében a pajzstetvekre. Az első lépés, amivel csökkentehető a populációjuk, a tél végén elvégzett olajos lemosó permetezés. Erre alkalmas olajos készítmények pl: Vegarep EC; Vektafid A; Vektafid E. Az első hatóanyaga szimpla napraforgó olaj; míg a másik kettőé paraffinolaj.
Viszont nem feltétlenül kell ezeket a készítményeket megvásárolni, ugyanis a szimpla étolaj is tökéletesen megfelel a célra.
A következő lehetőség a védekezésre, amikor a hím lárvák rajzása megkezdődik. Ezt fehér ragacslappal jól nyomon lehet követni. Mivel ez a legsebezhetőbb alakja a kártevőnek, egy ilyenkor elvégzett kontakt idegmérges permetezés nagyon lecsökkenti a létszámukat. Ilyen készítmények pl: Deltametrin- Decis mega; Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS; Korado CS; Karis 10 CS (A kifejlett állat és a kártétele)
Kaliforniai pajzstetű- Diaspidiotus perniciosus
A kaliforniai pajzstetű egy nagyon gyakori és veszélyes kártevő hazánkban. Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendjébe sorolhatók és a kagylós pajzstetvek (Diaspididae) családjába. A kártevő pajzsa köralakú, alapszíne szürke. A nőstény pajzs 1,7-2,1 mm-es és köralakú. A hímpajzs hosszúkás és 0,8-1 mm nagyságú. A rajzó lárvák színe citromsárga. Hazai körülmények között általában két nemzedéke alakul ki és az L2-es lárva stádiumban képes áttelelni.
Az áttelelő hím nemzedék általában április közepére fejlődik ki, és április végén, május elején kezdenek el repülni és a nőstényt megkeresni. Bár a rajzás ideje országrészenként nagyon eltér. A nőstény egyedek rajzása nagyjából május legvégén és június elejeén zajlik. A nyári nemzedék lárvái között, már megjelennek az áttelelő alakok is. A kártétele nagyon hasonlít a Közönséges teknős pajzstetűhöz, de ez képes elpusztítani akár a teljes növényt. A szívogatásának a hatására erősen visszamarad a növekedésben. Gyümölcstermő növények esetén a termésen pirosszínű, úgynevezett lázfoltok alakulnak ki.
Védekezés: Gyakorlatilag teljesen megegyeznek a korábban bemutatott közönséges teknőspajzstetűével. Annyit azért hozzá tennék, hogy egy jelentős különbség azért van a két kártevő közötti védekezésben. Ennél van még egy harmadik lehetőség is, hogy odacsapjunk neki. Ez pedig a nőstények rajzásakor van. Ilyenkor szintén elég egy kontakt idegmérges kezelés a korábban említett készítmények egyikével.
Illetve, ha sikerül egy viszonylag szellős koronát kialakítani a növényen, akkor a megjelenésének is sokkal kisebb a valószínűsége. Továbbá a fertőzött ágrészeket mindenképpen el kell távolítani. (Liliomfa metszése - itt olvashat róla)
A rossz ültetési hely
Talán furcsának tűnik, de ez is okozhat gondokat a magnóliáknál. Az erős napsütés, a hosszan tartó meleg, vagy hideg, illetve az erős szél is megrongálhatja a díszfát. Leginkább a levelek sérülnek meg ilyen esetekben, melyek megfeketednek, elhalnak, majd lehullnak. Mindez azért következik be, mert a levelek nagyobb ütemben párologtatják el a vizet, mint amilyen gyorsan fel tudják venni a talajból.
Az ültetés menetéről itt olvashat bővebben
Ezt nagyon könnyen meg lehet előzni. Először is figyelni kell a helyes tájolásra, de ha már elültettük a magnóliát, akkor is lehet védekezni talajtakaró háncs kiszórásával. A háncsrétegnek célszerű legalább 4-5 cm vastagnak lennie, hogy jól meg tudja védeni a fa gyökérzetét a hirtelen hőmérséklet változástól. Az átültetést semmiképpen sem ajánlanám, mert a magnólia gyökérzete könnyen meg tud sérülni.
Ha esetleg olyan mértékű kártétellel találkozunk, amit már nem tudunk kezelni, vagy nem tudjuk, hogy mi miatt gyengült le a díszfa, akkor érdemes szakember tanácsát kikérni.
Záró gondolatként pedig megjegyezném, hogy ezen a két pajzstetű fajon kívül van még legalább 5 db amelyik megél a magnólián. Ezek közül ki lehet emelni a Neolecanium cornuparvorum nevezetű fajt, aminek szerencsére még magyar megfelelője nincsen, de az angol elnevezést talán úgy lehetne a legjpobban lefordítani, hogy magnólia pajsztetű. Ez a faj a legjelentősebb magnólia kártevő.
Azért írtam, hogy szerencsére, mert ez, illetve a másik négy faj, egyelőre csak az Óceán túlpartján okoz gondokat. Illetve gyakorlati jótanácsként mondom, hogyha bármilyen növényvédőszert permeteznek ki, akkor tapadásfokozót és nedvesítő adalékot adjanak a keverékhez. Az előbbit azért, hogy a viaszos levélfelületen megtapadjon a permetlé, utóbbit pedig, hogy a viaszos levélfelületen keresztül minél gyorsabban felszívódjon.
Tetszett a cikk? Amennyiben igen, kérem nyomjon egy Tetszik-et, ossza meg ismerőseivel, barátaival.
