A komposztálás egy olyan fogalom, melyet sokan ismernek elméleti szinten, de a gyakorlati megvalósítás során valamilyen problémába ütköztek vagy ütköznek. Ezért ebben a cikkemben a lehető legrészletesebben körbejárom a komposztálás témakörét, hogy kertünk és növényeink számára hasznosítható valódi komposztot állíthassunk elő.
A komposztálás során számos anyagot felhasználhatunk!
Miért jó komposztálni?
Az elsődleges szempont az, hogy a legegyszerűbb módon így készíthetünk saját „tápanyag-bombát’ a kertünk számára, ahol ez a talajt is javítja és növényeink biztos forrásból származó tápanyagokhoz jutnak. E mellett olyan kerti- és konyhai hulladékokat hasznosíthatunk, melyek más esetben egyszerűen a kukában végeznék, így viszont újrahasznosulnak a kertünkben.
A kertünk talaja sokszor „fejlesztésre” szorul, hiszen lehet, hogy túl kötött agyagos vagy épp a másik véglet, inkább homokos, laza szerkezetű melyen átszalad a víz és kevés tápanyagot tartalmaz. De bármilyen talajjal legyen is dolgunk, a hozzá adott komposzt annak szerkezetét és struktúráját javítja, így nő a vízmegtartóképessége is, a kötött talaj pedig morzsalékosabbá válik az évek során.
Az érett komposzt kertünkben sokféleképpen felhasználható!
A használatban lévő talaj, tehát a beültetett kert, folyamatosan igényli a tápanyagutánpótlást, attól függetlenül, hogy egynyári, évelő vagy éppen fa, esetleg cserje típusú növényeket ültettünk, hiszen ezek a vegetációs időszak alatt folyamatosan merítik a talajt.
Az érett, már-már földszerű sötétbarna, szinte fekete színű komposzt a tápanyagok széles spektrumát tartalmazza, így tökéletes kerti alkalmazásra, az pedig csak előny, hogy ezt a „fekete aranyat” magunk is előállíthatjuk.
A lehullott lomb tökéletes alapanyag. A dió viszont speciális eset!
Hol és hogyan használjam a komposztot?
Komposztból sosem elég, hiszen olyan sokféleképpen felhasználható a kertben. Ha új kertrészt alakítunk ki, gyepet telepítünk, vagy utánvetünk, ősszel a talajba dolgozhatjuk, a nagy tápanyagigényű egynyáriaknak, zöldségeknek kerülhet az ültetőgödrébe, de a még éretlen komposztot fák mellett talajtakaróként is használhatjuk, de cserepes, dézsás növényeink, sőt szobanövényeink is megháláljak az ilyen tápanyagutánpótlást.
A veteményeskertben: Ősszel a termények lekerülése után lazítsuk fel a talajt, ássuk vagy kapáljuk és erre néhány centiméteres (5-8 cm) rétegben terítsük szét a komposztot. Ez a tél folyamán mélyebbre kerül, de akár őszi lombbal, zöld nyesedékkel vékonyan megszórhatjuk. Tavasszal a fagyok elmúltával erősen kötött talaj esetén érdemes még plusz komposztot kiszórni és lazán a talajba dolgozni.
Olvassa el a diófa levél komposztálásról szóló cikkemet!
Az évelő- és rózsakertben: Az őszi munkák során, amikor kitisztítjuk az évelő kertet szórjuk meg a növények tövét vékony rétegben, de ne forgassuk a talajba. Ezt tavasszal ismételjük meg, de itt már lazán dolgozzuk a talajba a kiszórt komposztot. A hagymás növényeinknél is eljárhatunk ugyanígy!
Cserjéknek és a fáknak is jusson belőle: A törzstől kb. 30-40 centiméter távolságra terítsünk szét vékony rétegben komposztot, fiatal fák és cserjék esetében a koronával egy vonalban, így a kezdeti nagy tápanyagszükségletüket ki tudjuk elégíteni. Lazán a talajba dolgozhatjuk, de őszi kijuttatás esetén ez elhagyható.
Az első év után folyamatosan lesz komposztunk, így mindig tudjuk „kényeztetni” növényeinket!
Ne hagyjuk ki a jóból a gyepet: Tavasszal és ősszel egy vékony réteget szórjunk a gyepre. A legjobb, ha talajszellőztetés után végezzük ezt el, mert akkor az eső és öntözés során könnyebben lemosódik a gyökerekhez.
Mit komposztálhatok?
A folyamathoz szénben („barna”) és nitrogénben gazdag („zöld”) anyagok, oxigén valamint víz szükséges. A komposztálódás egy biológiai folyamat, oxigén hiányában pedig csak rothadás zajlana és nem föld illatú, barna humuszszerű anyagot kapnánk a végén, hanem teljesen más jellegűt, ezt mindenki fantáziára bízom, hogy ez hogy néz ki.
Ne komposztáljuk zsíros, olajos anyagokat, ételmaradékot és húsevő állattól származó ürüléket sem. Az alábbi táblázatban néhány példát hoztam az egyes kategóriákra.
A "Ne komposztáljuk" rész alatti anyagokról pár fontos megjegyzés!
Ezek nem azért nem javasoltak, mert nem bomlanak le, vagy pedig a kész komposzt "elromlik" tőlük, a legfőbb gond velük, hogy a tipikus háztáji komposzthalom túl kicsi ahhoz, hogy kezelni tudja ezeket. Az ételmaradékok odavonzhatják a patkányokat, a nem eléggé sűrűn és jól átforgatott komposzthalom nem melegszik fel eléggé és nem pusztítja el a kórokozókat, gyomnövény magokat. A jól működő komposztálóban akár 60 °C fokra is felszökhet a hőmérséklet, ami napokon keresztül fennmarad, ez a magas hő elpusztít minden gyom magot, kórokozót, parazitát és lebontja az étel maradékot is.
Amennyiben a "hagyományos" 1-2 köbméternél nagyobb volumennel dolgozik és van ideje, kedve a komposztot időnként átforgatni, esetleg tudja azt pár évig pihentetni, érni hagyni akkor gyakorlatilag bármilyen szerves anyagot komposztálhat - ha rendelkezésre áll több tíz köbméternyi vegyes anyag, akkor ebben már "elfér" az ételmaradék is, amennyiben azt megfelelően tudja takarni, vagy felkészült rá, hogy a rágcsálókkal is meg kell küzdeni.
A húsevő állatok ürüléke is megér egy rövid bekezdést! Itt kutya ürülék és többnyire macska alom komposztálásról beszélhetünk - ezek esetében is igaz, hogy idővel természetesen lebomlanak, a sokkal komolyabb veszély viszont abban áll, hogy a kutyák és macskák is hordozhatnak olyan kórokozókat (vírusok, baktériumok, paraziták), amelyek adott esetben nem pusztulnak el a komposzthalomban. Ha ezt helyezi a növény alá, akkor elképzelhető, hogy végső soron a növényről, termésről az azt elfogyasztó személybe jutnak komoly megbetegedéseket okozva ezzel.
Amennyiben nem szeretné a szemeteskukába dobni az ilyen jellegű "végterméket", akkor a legjobb megoldás az elhelyezésre egy földbe ásott, fedhető lyuk ami a lehető legtávolabb van az összes élelmiszernövénytől. Egy ilyen lyukba viszonylag sokáig tudja gyűjteni az ürüléket (mindig lefedve egy lapát földdel, száraz levéllel stb.), majd ha megtelt, akkor egy vastag réteg földdel le lehet fedni és kezdeni egy újat, így a kutyabarát kert is egyszerűen fenntartható!
Van-e tökéletes recept a komposztáláshoz?
Tökéletes recept nem létezik, viszont van egy jól bevált arány, mely megkönnyíti a sikeres komposztálást. Ez pedig 3:1-hez, mely azt jelenti, hogy három egység barna anyaghoz kerüljön egy egység zöld anyag.
Fontos, hogy mindkettőből elegendő legyen, ugyanis ha csak szénben gazdag barna anyagot halmozunk fel, akkor az sok év alatt bomlik le, ha túl sok a zöld, akkor pedig könnyen rothadás lesz és nem jelennek meg a talajlakó állatok benne.
Vajon akkor jó ötlet a komposztálás? Erről beszélek az alábbi videómban:
Az egyes rétegre terítsünk földet és forgassuk össze mindig, amikor új réteget adunk hozzá! Ha száraznak tűnik, akkor locsoljuk be. Az ideális az, ha a komposzt nedvességtartalma olyan, mint egy kifacsart vizes szivacs, ez az ideális állapot. Ennek tesztelése legegyszerűbben úgy történik, hogy ha egy marék félkész komposztot erősen összeszorít, akkor maximum 1-2 csepp nedvesség jön ki belőle, az anyag egyben marad, ugyanakkor könnyedén szét is szedhető. Ha azonnal széthullik, akkor túl száraz, ha sokkal több nedvességet tud kiszorítani belőle, akkor túl nedves.
Ne ijedjünk meg, ha komposztálás beindul, akkor az hőtermelődéssel jár, így melegedni fog. Ez nem mindig észlelhető, ám egy hűvösebb őszi reggelen erősen gőzölöghet a komposzthalom.
Hogyan válasszak komposztálót és hova tegyem?
A komposztálásához egy földbe ásott gödörtől, bolti komoposztálóládán át a saját készítésű megoldásig sokféle lehetőség adott. A kertünk stílusához legjobban illőt válasszuk vagy készítsük el, melyet könnyen tudunk kezelni, a felhalmozott anyagot forgatni. A legjobb megoldás a több rekeszes komposztáló, melyben a különböző stádiumú komposztot el tudjuk különíteni. Egy három rekeszes megoldással, folyamatosan lesz szétterítésre alkalmas anyagunk.
Olvassa el a cikkemet arról, hogy hogyan is érdemes hozzákezdeni a komposztáláshoz!
A méret megválasztásánál vegyük figyelembe kertünk méretét és a konyhában keletkező, komposztálható hulladékok mennyiségét is! Mindig olyan helyre telepítse, ahol nem áll meg a víz és könnyen megközelíthető akár a konyhából, a kár a kertből! Célszerű inkább félárnyékos fekvésbe helyezni a komposztálónkat, így kevésbé szárad
Komposztálók típusai
Eddig megismertük a komposztálás hátterét, most nézzünk példákat komposztáló edényekre, tárolókra és ismerjük meg azok előnyeit és hátrányait. Ezeket látva könnyebb a kertünkbe illőt megtalálni. Léteznek ún. giliszta komposztálók is, amelyekkel akár beltérben is komposztálhatunk kisebb volumenben, ez azonban kissé több odafigyelést igényel, a lentiekben a legegyszerűbb megoldásokat mutatom meg, amelyekkel nagyjából annyi dolga lesz, hogy egy helyre hordja a kerti, konyhai hulladékot és hagyja, hogy a természet végezze a dolgát. Ha meg akarja gyorsítani a folyamatot, akkor 1-2 havonta átforgathatja a kupacot - sűrűbben is lehet, de átlagos kertnél ezt feleslegesnek tartom.
1. Dróthálós:
Előny: Kis bekerülési költségű, könnyen karban tartható.
Hátrány: Könnyen kiszárad.
2. Műanyag komposztálók:
Előny: Könnyen kezelhető, kis helyen is elfér, üres állapotban egyszerűen mozgatható
Hátrány: Könnyebben befülledhet, az olcsó, gyengébb minőségű műanyag hamar tönkremehet, különösen, ha rosszul megválasztott helyre teszi, ahol direkt napsütést kap (az UV fény károsítja a műanyagot is), ráadásul a műanyag évszázadokig megmarad, szennyez (ITT írtam és beszéltem arról, személy szerint miért nem szeretem a műnyagokat és miért igyekszek teljesen száműzni őket a kertészetemből!)
3. Zsalukő, tégla komposztáló
Előny: Időtálló, nem igényel kezelést a komposztáló, nagy alapterületen is készülhet.
Hátrány: bekerülési költség, nem „természetközeli”
4. Fa komposztáló:
Előny: Természetközeli, könnyű elkészíthetőség, akár raklapból is készíthető, esztétikus
Hátrány: Le kell kezelni, az évek alatt vetemedhet, a fa elkorhadhat
5. "semmi"
Sokan egyszerűen egy meglévő, kevésbé szem előtti sarokba hordják a konyhai, kerti hulladékot. Ez is egy teljesen járható út, 0 költséggel jár és gyakorlatilag 0 munka van vele, vannak akik nem is forgatják át, egyszerűen csak gyűjtik egy kupacban ezeket, amikor pedig szükség van egy kis komposztra, akkor csak a még nem elkorhadt anyagot arrébb húzzák.
A komposztálás kezdetben bonyolult feladatnak tűnhet, azonban már néhány hónap alatt ráérezhetünk arra, hogy mi az, amire éppen szükség van, öntözni kell-e, esetleg szellőztetni, vagy épp kevesebb zöld anyagot kell-e beletenni vagy épp többet.
Akinek van rá lehetősége a kertben, azt arra biztatom, ha kisebb komposztálóval is, de próbálja meg ezt a kert „praktikát” hosszú távon csak nyerni lehet rajta.
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Hasznosnak találta a bejegyzést? Kérem nyomjon egy Tetsziket!
