Cercis siliquastrum – Közönséges júdásfa

Származás: Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában dombvidékeken, déli lejtőkön, gyertyános erdőkben, cserjésekben őshonos.

Habitus: kb. 4-6 m magas, laza ágú bokor vagy 6-10 m-es, terebélyes, laposan ívelt koronájú, gyakorta több törzsű lombhullató fa. Kérge a fiatal vesszőkön vörösesbarna, később a repedezett törzshöz hasonlóan fekete. Lombozatát szórt állású, mintegy 10 cm hosszú, vese alakú, ép szélű vagy enyhén karéjos, lekerekített vagy kicsípett csúcsú, fénylő sötétzöld, a fonákon kékeszöld levelek alkotják.

Virág: a júdásfák jellegzetessége a kauliflória, azaz a törzsönvirágzás. Lilásrózsaszín pillangós virágai az idősebb ágrészeken, fás szárakon, sőt a törzsön fejlődnek ki dús csomókban április-májusban, még lombfakadás előtt.

Termés: 5-9 cm hosszú, lapos, vörösesbarna hüvely, ami egész télen a növényen maradva díszlik.

Talajigény: nem válogatós, de leginkább a mélyrétegű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, meszes talajt kedveli. 

Fényigény: nagy, napos helyre ültessük.

Vízigény: közepes, a telepítés évében öntözzük rendszeresen, utána szükség szerint. Az idősebb példányok már viszonylag jól viselik a szárazságot.

Gondozás: könnyen nevelhető, a városi körülményeket is jól tűri. Fiatal korában télre ajánlott takarni a tövét. Metszést nem igényel, de alakíthatjuk, ill. a száraz ágvégeket eltávolíthatjuk tavasszal.

Társítás és elhelyezés a kertben: a közönséges júdásfát Nyugat-Európában a középkor vége táján kezdték ültetni, s alakult ki a hiedelem, miszerint ilyen fára akaszttotta fel magát Júdás, miután elárulta Jézus Krisztust és szembesült tettének következményeivel. Az éppen akkor virágzó fa pedig „szégyenében és felháborodásában elpirult”.

Napjainkig az egyik legszebb díszfa/cserje, ami szoliternek, nyírott sövénynek, park- és sorfának egyaránt használható.

Ha pedig egy tavasztól késő őszig mutatós, karakteres, színgazdag kertrészt szeretnénk kialakítani, melyben jellegzetes virágú, levelű és illatú növényeket társítunk - fókuszpontként - a közönséges júdásfával, akkor válasszuk a bokros habitusú, sárgászöld, méz illatú virágait dús bugában hozó lágyszörű palástfüvet és a szabályos gömb megjelenésű, sárga felleveleivel, rikító citromsárga virágaival a júdásfával kontrasztot alkotó ’Purpurea’ színeváltó kutyatejet. Utóbbi, nevéhez illően ősszel burgundi-lila és bordó színben pompázik. A tavaszi időszakban az összeállítás elmaradhatatlan elemei a tulipánok, melyek közül telepítsük a rojtos szirmú, hófehér ’Daytona’ és a világoslila ’Canova’ fajtákat.

A nyári hónapokban a magas termetű, kárminpiros-lila virágú ’Rubinstein’ és az alacsonyabb, élénksárga ’Yellow Pearl’ bíbor kasvirág, az aromás levelű, levendula-lila ’Violet Queen’ méhbalzsam, valamint a dús lombú, légies, lilás rózsaszín bugájú ’Flamingo’ tollborzfű uralhatják a kertrészt, a szegélybe ültetett kerekded bokrú, mélybordóval díszített levelű ’Purpurascens’ bíboros kerti zsályával együtt.

Ezekkel a növényekkel a beporzó rovarokat is kertünkbe csalogathatjuk.

Társításra javasolt növényfajták:

Alchemilla mollis - Lágyszőrű palástfű
Euphorbia polichroma 'Purpurea' – Színeváltó kutyatej
Rojtos szirmú tulipán 'Canova'
Rojtos szirmú tulipán 'Daytona'
Echinacea purpurea 'Rubinstern' – Bíbor kasvirág
Monarda 'Violet Queen' – Méhbalzsam
Pennisetum orientale 'Flamingo' – Rózsaszín virágú tollborzfű
Echinacea purpurea 'Yellow Pearl' – Bíbor kasvirág
Salvia officinalis 'Purpurascens' - Bíboros kerti zsálya

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 4-6 m (cserje), 6-10 m (fa)
Kifejlett szélesség: 4,5-5 m
Ültetési tőtáv: 5-6 m
Virágzási idő: április - május
Méhlegelő: igen
Fényigény: nagy 
Vízigény: közepes 
Lombhullató: igen

Felhasználási terület: sor- és parkfa, szoliter, cserjecsoportok háttere, nyírott sövény, erdei kert, rovarbarát kert

Védett tartalom