Diospyros kaki 'Vaniglia' - Datolyaszilva (kakiszilva)

Általános: a datolyaszilva a Távol-Keleten többfelé már ősidők óta termesztett és tisztelt, 6-15 m-re növő, lombhullató fa vagy magas cserje. Számos néven ismert, hívják kakinak, kákónak, kakiszilvának, hurmának, persimonnak, sharon gyümölcsének is. Érdekesek az elnevezései, hiszen a hurma, a perzsa eredetű „chorma” szóra vezethető vissza, ami datolyát jelent, ám a növénynek semmi köze a datolyához, de éppúgy a szilvához sincs, még küllemében sem hasonlít egyikre sem. A sharon gyümölcse is megtévesztő kissé, hiszen ez valójában az egyik - Izraelben nemesített - fajtája.

A kaki megnevezésben a kínai „ka” (lélek) és „ki” (energia) szóösszetétel rejtőzhet, ami nem meglepő, hiszen a tradicionális keleti gyógyításban a datolyaszilva előkelő helyen állt, számos pozitív hatást tulajdonítottak neki.

Ami a nemzetségnevét illeti, a görög „diospyros” kifejezés jelentése „az istenek gyümölcse”, mintegy jelzi, milyen nagyra értékelték terméseit, egyenesen az istenek eledelének tartva.

Európába csak a 18. sz. végén került, s vált egy évszázad alatt igen népszerűvé és elterjedtté a Földközi-tenger térségében. Ma már kb. 1000 fajtája ismert a világon.

Több száz évet élhet, díszfaként is mutatós, különösen ősszel előbb lombszíne, majd levelei hulltával a kopár fán, már-már mesebeli látványt nyújtó paradicsomszerű, sárga-narancssárga gyümölcsei miatt.

Az éretlen datolyaszilva több-kevesebb csersavat tartalmaz, ezért csak éretten szedjük le, a rajta levő nagy csészelevelekkel együtt - metszőollóval vagy késsel vágva le a termést - , hogy kissé utóérlelve kellemes ízű és állagú gyümölcsöt kapjunk.

Származás: Délkelet-Ázsia - pl. India, Burma, Kína, Japán, Dél-Korea - nedves, szubtrópusi, trópusi hegységeiben őshonos.

A ’Vaniglia’ fajta olasz eredetű, egyes források szerint Nápoly környékéről származó, Itália déli részén régóta termesztett fajta.

Hajtásrendszer: kb. 4-6 m magas, fája középerős-erős növekedési erélyű, gömbölyű, gazdagon elágazó, laza, más fajtákhoz képest nagyobb koronát nevel. Idősebb korában kérge barnásszürke, mélyen barázdált. Lombozatát váltakozó állású, bőrnemű, vastag, nagy - kb. 5-25 cm hosszú és 2,5-15 cm széles -, elliptikus vagy tojásdad, rövid, tompa csúcsú, fényes, sötétzöld - ősszel sárga, vörös, bronz és lila árnyalatot öltő - levelek alkotják.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny. Virágzása május végén - június elején van, ezért a tavaszi fagyok nem károsítják.

Gyümölcs: október - novemberben érik, középnagy vagy nagyméretű (27-30 dkg), enyhén lapított gömb alakú. Héja vékony, sima, fényes, teljes érettségében sötét narancssárga. Húsa a héjjal megegyező színű, kissé gerezdekre osztott, puha, nagyon lédús, édes, némileg sárgabarackra emlékeztető ízű, aromás, igen finom, enyhe vanília illattal.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (pl.: befőtt, dzsem, szörp, aszalvány, fagylaltkrém, zselé stb.) egyaránt kiválóan alkalmas.

Talajigény: laza szerkezetű, jó vízgazdálkodású, humuszban és tápanyagban gazdag, semleges vagy enyhén savanyú talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, napos, lehetőleg déli, délkeleti fekvésű, meleg, szélvédett helyre telepítsük, árnyékolását kerüljük.

Vízigény: közepes, a fiatal növényt rendszeresen öntözzük, de hosszú, száraz időszakokban az idősebb példány esetében is gondoskodjunk a megfelelő vízutánpótlásról. A pangó víztől viszont óvjuk.

Gondozás: fontos az ültetési hely jó megválasztása, ami lehetőleg ne fagyzugos, huzatos legyen. Telepítés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. 

A ’Vaniglia’ fajta kb. -18-20°C-ig fagytűrő, de a fiatal csemete tövét télre takarjuk.

Metszését illetően elsődlegesen a korona alakítására, formázására kell gondot fordítani, hogy az szellős, jó megvilágítottságú legyen. Ennek érdekében 2-3 éves korban ajánlott a központi sudárhajtást eltávolítani. A későbbiekben a metszés a rossz irányba növő, elöregedett, száraz ágak levágásából áll. A datolyaszilva hajlamos a sarjképzésre, ezeket megjelenésükkor vágjuk ki.

A termésekkel gazdagon berakott ágakat ajánlott alátámasztani, nehogy letörjenek a gyümölcsök súlya alatt.

Betegségekkel, kártevőkkel nem igazán kell számolni hazánkban.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 4-6 m
Sor- és tőtávolság: 5x6 m
Termésérés: október - november
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom