Prunus laurocerasus 'Ani' – Babérmeggy

Származás: a babérmeggy Délkelet-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus területén tölgyesekben, bükkösökben, sziklás lejtőkön őshonos, örökzöld cserje.

Az ’Ani’ fajtát Dr. Józsa Miklós nemesítette 2003-ban. Keresztezési programjának célja olyan babérmeggy fajták létrehozása volt, amelyek tömörek, szívósak, Közép-Kelet-Európa éghajlatán jól fejlődnek, ellenállóak a téli hideggel, valamint a nyári hőséggel és szárazsággal szemben. A felállított kritériumoknak tökéletesen megfelel az ’Ani’, ami 2013-ban az újdonságok vezető európai szakvásárán (Plantarium) bronzérmet nyert.

Habitus: kb. 1,5-2 m magas, közepesen erős növekedési erélyű (évente 25-30 cm), sűrű ágrendszerű, oszlopos megjelenésű. Lombozatát bőrszerű, fényes, jellegzetesen felfelé álló, kihajtáskor világos bronzbarna, nyáron sötétzöldre színeződő, mélyen erezett levelek alkotják.

Virág: apró, fehér, illatos, április-májusban nyílik gyertyaszerűen felálló, 5-12 cm hosszú, sokvirágú fürtökben.

Termés: nyár végén jelennek meg kezdetben piros, majd fekete színű bogyói. Mérgező voltuk miatt emberi fogyasztásra nem alkalmasak, ám díszítő értékűek és a madarak által kedveltek.

Talajigény: nem válogatós, de a laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, mészben szegény, üde talajon fejlődik legszebben.

Fényigény: közepes, napos és félárnyékos helyre egyaránt telepíthető, de minél nagyobb az árnyékoltság mértéke annál lazább szerkezetű bokorrá válik.

Vízigény: közepes, szárazságtűrése igen jó, de hosszantartó, csapadékmentes időszakban öntözzük rendszeresen. A pangó víztől viszont óvjuk!

Gondozás: nevelése könnyű, a metszést jól tűri, amit lehetőleg közvetlenül virágzás után végezzünk el. Télállósága az egyik legjobb a babérmeggyek sorában, akár kb. -20 fokig is fagytűrő, de fiatal korában a tél beállta előtt takarjuk tövét. Levélbetegségekkel szemben ellenálló, a városi klímát, légszennyezést is jól tolerálja.

Társítás és elhelyezés a kertben: a babérmeggy sokoldalúan használható, dekoratív örökzöld, nem véletlen, hogy Közép-Európában már a XV. század óta szívesen telepítik. Szoliterként, nyírott vagy szabad sövényként, cserjecsoportokba, sőt konténerbe, dézsába is ültethető. Társításban leginkább háttérnövényként lehet virággal és lombbal díszítő cserjékből, évelőkből álló összeállítás nélkülözhetetlen eleme.

A tematikus kertek, így az erdei, madárbarát, rovarbarát vagy éppen a természetközeli kerttípusokban egyaránt helyet érdemel.

Az ’Ani’ fajtát - egy cserjékből és évelőkből álló vegyes kertrész kialakításához - ültessük a teltvirágú ’Plena’ gyöngyvirágcserjével és a sötétkék virágú ’Lochinch’ nyáriorgonával együtt. Az előterükbe telepítsünk olyan hosszan és gazdagon virágzó évelőket, mint a ’Magnus’ bíbor kasvirág, a ’Goldsturm’ pompás kúpvirág, valamint a bájos ’Alba’ bársonyos kakukkszegfű. Végül szegélynövénynek válasszuk az örökzöld tatárvirágot.

Társításra javasolt növényfajták:

Deutzia scabra 'Plena' - Gyöngyvirágcserje
Buddleia davidii 'Lochinch' – Nyáriorgona
Echinacea purpurea 'Magnus' – Bíbor kasvirág
Rudbeckia fulgida 'Goldsturm' - Sárga pompás kúpvirág
Lychnis coronaria 'Alba' – Bársonyos kakukkszegfű
Iberis sempervirens – Örökzöld tatárvirág

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 1,5-2 m
Kifejlett szélesség: 0,8-1 m
Ültetési tőtáv: 0,8-1,5 m (sövénynek: 0,6-1 m)
Virágzási idő: április - május
Méhlegelő: igen
Fényigény: közepes
Vízigény: közepes
Lombhullató: nem

Felhasználási terület: szoliter, erdei kert, madárbarát kert, természetközeli kert, napos kert, félárnyékos kert, sövény, cserjecsoportok, vegyes összeültetések, dézsanövény, virágkötészet

Védett tartalom