Magnolia x soulangeana 'Lennei' – Nagyvirágú liliomfa

Származás: a nagyvirágú liliomfa a hófehér vagy jülani liliomfa (Magnolia denudata) és a piros vagy kínai liliomfa (Magnolia liliiflora) kereszteződéséből keletkezett lombhullató hibrid, amely bizonnyal már régen létezett a japán kertekben vagy faiskolákban, ám először a francia katonatiszt, Étienne Soulange-Bodin növénytermesztő-kertész szándékos keresztezéséből vált ismertté 1820-tól. Az 1830-as évekre Európában már kereskedelmi forgalomba is került. Ezt követően számos  - színben és formában eltérő virágú - fajtát neveltek kontinensünkön, Japánban és Észak-Amerikában. Napjainkra az egyik legelterjedtebb és legkedveltebb magnólia mind a parkokban, mind a kertekben, sokak számára egyenesen az archetipikus liliomfa, amely lombfakadás előtt virágba borul, a tavasz egyik legszebb dísznövényeként.

A XIX. sz. közepén az olaszországi Lombardiában létrejött ’Lennei’ fajta eredete nem teljesen tisztázott. Van Houtte 1865-ben „Olaszország bájos kis méheinek" tulajdonította létét. Valószínűleg azonban Giuseppe Manetti nevelte fel 1840 körül. Alfred Topf faiskolája állítólag igen magas összegért szerezte meg 1854 táján. A ’Lennei’ név Peter Joseph Lennének (1789–1866), a Porosz Birodalom egyik legkiválóbbnak tartott kerttervezőjének és tájépítészének állít emléket.

Habitus: kb. 5-6 m magasra növő nagy cserje vagy több törzsű kis fa, vastag, mereven felálló ágakkal, terebélyes, széles váza alakú vagy kerekded koronával. Lombozatát széles-tojásdad, 10-15 cm hosszú, épszélű, bőrnemű, sötétzöld, a fonákon szőrös levelek alkotják.

Virág: nagyméretű, 10 cm hosszú, kehely alakú, húsos, széles szirmú, kívül bíboros-rózsaszín, belül krémfehér, gömbölyded virágait április-májusban bontja valamivel később, mint más Magnolia soulangeana fajták.

Talajigény: laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, üde, savanyú talajt kedvel. 

Fényigény: közepes, de napos fekvésben fejlődik a legszebben.

Vízigény: közepes, azonban sem a száraz talajt, sem a száraz levegőt nem szereti. Előbbi miatt - különösen hosszantartó aszályos időszakban - rendszeresen öntözzük, utóbbi miatt, ha kell párásítsunk. A pangó víztől viszont óvjuk!

Gondozás: gondosan válasszuk meg a helyét, lehetőleg kerülve a szeles, fagyzugos területeket és ügyelve a jól előkészített ültetőközeg kialakítására. Erősen meszes talaj levélsárgulást, szeles helyre való telepítés virág- és levélbarnulást, száradást okozhat.

Az ültetést követő 2-3 évben télen takarjuk, a megerősödött, idősebb növények már jó télállók.

Ha túl sűrű az ágrendszere, a virágzást követően alakítsuk a koronát.

Amennyiben a megfelelő körülmények biztosítottak számára betegségekkel, kártevőkkel szemben ellenálló.

Társítás és elhelyezés a kertben: a magnólia vagy liliomfa régóta méltán kedvelt és ültetett cserje vagy kis fa, igencsak tetszetős virágainak köszönhetően a kert legfeltűnőbb szépségű növényei közé tartozik. A nagyvirágú liliomfa virágai fajtánként eltérőek, lehetnek kehely vagy serlegszerűek, csésze alakúak, ami pedig a színüket illeti a fehértől a rózsaszín árnyalatain át az élénk bíborliláig terjednek és akad közöttük két színű is, így mindenki megtalálhatja közöttük a szívének és szemének leginkább kedveset. Főként önállóan érdemes ültetni, de elhelyezhetjük cserjecsoportban, társításban is.

Amennyiben egy - többek között - festőien szép virágú növényekre, valamint a levelek formai és színárnyalatokban gazdag világára alapozott kertrészt alakítanánk ki a 'Lennei' fajta felhasználásával, telepítsünk alá alacsony termetű lombhullatókat és örökzöldeket, évelőket, tavaszi hagymásokat (tulipánok, jácintok). 

A cserjék közül válasszuk a kezdetben fehér, végül rózsaszínné váló, kb. 30 cm-es bugavirágzatú 'Pinky Winky' bugás hortenziát és a bordó levelű, élénk rózsaszín, tölcséres virágokat gazdagon bontó 'Tango' törpeloncot. Az örökzöldeket képviselheti az előbb világoszöld, majd fénylő sötétzöld, finom illatú tűlevelű 'Nana' törpe balzsamos jegenyefenyő, valamint a sötétzöld lombú, terülő habitusú 'Repandens' tiszafa.

A buja bokrú árnyékliliomokkal, turbáncsövekkel a zöld megannyi tónusát és a változatos textúrákat jeleníthetjük meg. Előbbiek közül a sötétzöld, keskeny krémszínű szegéllyel díszített levelű ’Aureomarginata’ és a hamvaskék lombú ’Elegans’ fajtákat, utóbbiak esetében a zsályazöld, barnásvörös erezetű 'Tapestry'-t és a tavasszal aranysárga, idővel lime zöld, közepén mindvégig bordó foltos 'Mojito'-t telepítsük.

A tavaszi hagymásokkal tehetjük teljessé az összeállítást.

Társításra javasolt növényfajták:

Hydrangea paniculata 'Pinky Winky'® – Rózsaszín bugás hortenzia
Weigela florida 'Tango' – Bordó levelű, alacsony rózsalonc
Abies balsamea 'Nana' –Törpe balzsamos jegenyefenyő
​Taxus baccata 'Repandens' – Zöld, terülő tiszafa
Hosta fortunei 'Aureomarginata' – Árnyékliliom
Hosta 'Elegans' - Árnyékliliom
Heucherella 'Tapestry' – Turbáncső
Heucherella (x) 'Mojito' – Turbáncső

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 5-6 m
Kifejlett szélesség: 5-6 m
Ültetési tőtáv: 6 m
Virágzási idő: április - május
Fényigény: közepes
Vízigény: közepes 
Lombhullató: igen

Felhasználási terület: szoliter, háttérnövény, cserjecsoport, előkert, évelőágyás, tavaszi kert, japán kert

Védett tartalom