Echinacea purpurea 'Magnus' – Bíbor kasvirág

Származás: a bíbor kasvirág Észak-Amerikában a közép-nyugati prérin - például Texasban - őshonos évelő, lágyszárú gyógynövény.

A ’Magnus’ fajtát a neves svéd kertész, Magnus B. Nilsson (1906-2011) nemesítette, több mint tíz éven keresztül a Paarp mellett levő kertészetében. 1982-ben felajánlotta Klaus R. Jelittonak - a vetőmagokkal foglalkozó Jelitto vállalat vezetőjének -, aki a nemesítő tiszteletére nevezte el ’Magnus’-nak és 1985-ben vezette be a kereskedelembe. Számos díj, többek között az angol Királyi Kertészeti Társaság Garden Merit, az amerikai Évelő Növények Szövetsége ’Év évelője’ stb. díjának nyertese.

Habitus: kb. 80-100 cm magas, kompakt, bokros növekedésű, felálló, egyenes, erős szárú. Lombozatát sötétzöld, keskeny, lándzsás, érdesen szőrözött levelek alkotják.

Virág: júliustól szeptemberig hozza nagy, 11-12 cm átmérőjű fészekvirágzatait, melyek közepe (kögje) sötétbarna, bronzos-narancssárgás bemosódással, a széles, vízszintesen álló sziromlevelek rózsaszínűek.

Talajigény: normál, jó vízelvezetésű, tápanyagban közepesen gazdag kerti talajt kedvel.

Fényigény: közepes, napos vagy félárnyékos, meleg fekvésű helyre ültessük.

Vízigény: közepes, a szárazságot viszonylag jól tűri, de hosszan tartó csapadékmentes időszakokban gondoskodjunk a vízutánpótlásról.

Gondozás: könnyen nevelhető, szívós növény. Elnyílás után a virágszárakat metsszük le, amivel újabb virágzásra ösztönözhetjük. Ősz végén a talajszintig vágjuk vissza a szárait vagy hagyjuk fent télre dísznek.

Társítás és elhelyezés a kertben: a bíbor kasvirág a fennsíki indiánok legfontosabb orvossága volt. Kerti dísznövényként az 1700-as évek elején kezdték Észak-Amerikában, majd Európában termeszteni. Napjainkra az egyre növekvő számú, magasságuk, virágformájuk és színük tekintetében igen változatos fajtáknak köszönhetően az egyik legkedveltebb évelővé vált, ami nem mellesleg igen sokoldalúan használható is. Ültethetjük vegyes évelőágyba, ágyásszegélybe, használhatjuk fókuszpontként vagy háttérnövényként, a tematikus kertek közül jó néhánynak és a legkülönfélébb társításoknak is alapnövénye. Megjelenésével élénkséget, eleganciát, ugyanakkor a tágas prérik szabad világát is idézi. A méhek és lepkék is igen kedvelik, így e hasznos beporzókat is vonzza a kertbe.

A ’Magnus’ fajta tekintélyes mérete, hosszan virágzó volta révén kiváló eleme lehet egy egész nyáron át díszítő, színekben gazdag, változatos textúrájú, lepkebarát kertrésznek. A háttérbe válasszuk a fehér füzérvirágzatú ’Album’ virginiai veronikát és a felálló szárú, kékeszöld, ősszel vöröses levelű ’Hot Rod’ vesszős kölest.

Előttük helyezzük el a ’Magnus’ és a fehér 'Primadonna White' bíbor kasvirágot.

Előterükbe telepítsük a lila virágú ’Black Adder’ izsópfüvet és a sárga ’Goldsturm’ pompás kúpvirágot.

A szegélyrégiót a ’Hummelo’ nagyvirágú tisztesfűvel és a szürkészöld-bordó levelű 'Purpurascens' orvosi zsályával alakítsuk ki.

Társításra javasolt növényfajták:

Veronicastrum virginicum 'Album' – Virginiai veronika
Panicum virgatum 'Hot Rod' – Vesszős köles
Echinacea purpurea 'Primadonna White' - Bíbor kasvirág
Agastache 'Black Adder' – Izsópfű
Rudbeckia fulgida 'Goldsturm' - Pompás kúpvirág
Stachys monieri 'Hummelo' - Nagyvirágú tisztesfű
Salvia officinalis 'Purpurascens' - Orvosi zsálya

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 80-100 cm
Ültetési tőtáv: 50-70 cm
Virágzási idő: július - szeptember
Méhcsalogató: igen
Fényigény: közepes
Vízigény: közepes

Felhasználási terület: vegyes évelőágyak, ágyásszegélyek, sziklakertek, szárazkert, vidéki kert, prérikert, rovarbarátkert, konténeres növény, vágott virág

Védett tartalom