Hasznos tudnivalók
Származás: a füge eredeti őshazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de régóta meghonosodott Dél-Európában és Észak-Afrikában is.
A több évszázados múlttal bíró ’Brunswick’ fajta vélhetően a Földközi-tenger térségéből származik, amit a feltételezések szerint, a 12. században Oroszlán Henrik - Bajor- és Szászország hercege - egy észak-itáliai csatából hazatérve vitt magával állama fővárosába, Brunswickba (Braunschweig). Később, a Hanza-szövetség tagjává, fontos gazdasági, kereskedelmi központtá váló település környékén elterjedtté váló fajta, a városról kapta nevét.
Charles McIntosh skót kertész 1829-ben megjelent Flora and Pomona című könyvében - Edwin Dalton Smith angol portréfestő, botanikus által készített - igen szemléletes illusztráció látható a ’Brunswick’ érett terméseiről és leveleiről.
A már akkor sokfelé megtalálható fajta a világ egyik legkedveltebbje és legelterjedtebbje napjainkban is, amit számos szinonim neve is mutat.
Hajtásrendszer: kb. 3-4 m magas, közepesen erős növekedési erélyű, kompakt, terebélyes, laza koronájú, jellegzetes megjelenésű, sima, hamuszürke törzsű bokor, ami fává is alakítható. Lombozatát nagy, 5 karéjú, eltérő mélységben metszett, sötétzöld, fényes, jól kivehető erű, enyhén fogazott vagy sima szélű, egymástól meglehetősen különböző alakú, dekoratív levelek alkotják.
Termőképesség: korán termőre fordul, bőven és rendszeresen terem. Adriai típusú, két terméshullámban, megtermékenyítés (beporzás) nélkül (partenokarpia) érleli be gyümölcseit.
Gyümölcs: a korai termés - akár már júniusban, de jellemzően - júliusban érik, nagyméretű (kb. 100-120 g), kissé megnyúlt, körte formájú, míg az augusztus-október közötti időszakban érő kisebb (kb. 60-80 g), lapított, gömbölyded alakú. Héja vékony, sárgászöld, a napos oldalon vörösesbarna-lilás árnyalatú, bordázott. Húsa világossárga, rózsaszín-vörös, lédús, igen édes, intenzív ízű, aromás, illatos.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (dzsem, befőtt, aszalvány) egyaránt alkalmas.
Talajigény: nem válogat, gyakorlatilag bármilyen talajtípust elvisel, de a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, inkább meszes talaj ideális a számára.
Fény- és hőigény: nagy, ezért napos, meleg, szélvédett, déli fekvésű helyre telepítsük védősövény vagy fal elé.
Vízigény: közepes, hosszan tartó száraz időszakokban öntözzük, különben termései aprók, ízetlenek lesznek, sőt le is dobja őket.
Gondozás: a telepítési hely körültekintő megválasztása kiemelten fontos az egészséges, jó fejlődéshez. Fagytűrőképessége jó, egészen -15°C-ig télálló - az idősebb növények, akár ennél hidegebbet is elviselnek -, de érdemes a tövét takarni. Ha ágai megfagynak, tavasszal a sérült részig vágjuk vissza. Ha netán talajszintig fagyna vissza sincs okunk aggódni, újra ki fog hajtani, de a termésérés későbbre tolódik.
Ami a metszését illeti az elültetett növényt az első évben hagyjuk szabadon nőni, csak a következő év tavaszán vágjuk vissza, és a fejlődő 5-6 hajtásból alakítsuk ki a bokrot. A későbbiekben az esetleges ritkításra, száraz ágak eltávolítására korlátozódnak a metszési munkálatok, ellenkező esetben a terméshozást akadályozzuk meg.
Megfelelő telepítési hely és körülmények biztosításával betegségek ritkán károsítják, alapvetően nem szorul rendszeres növényvédelemre.
Ültetési idő: a szabadgyökerű növényeket március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténereseket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is ültethetjük.
Fontos tudni!
Levele, szára tejnedvet tartalmaz, így metszési, ápolási munkáit kesztyűben és hosszú ujjú felsőruházatban végezzük!
Kifejlett magasság: 3-4 m Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás (dzsem, befőtt, aszalvány)
Védett tartalom
Sor- és tőtávolság: 3×3 m (jellemzően magánosan telepített növény)
Termésérés: (június), július - október
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes
