Ribes rubrum 'Zitavia' – Fehér ribizli

Általános: a fehér ribiszke sekélyen gyökerező, könnyen nevelhető cserje. Öntermékeny, de több fajta telepítésével a termésbiztonság és hozam növelhető.

Származás: a ’Zitavia’ fajtát a németországi Zittauban nemesítették, az NDK-ban nagyon népszerű volt, az 1970-es években jelentős mennyiségben termesztették.

Hajtásrendszer: bokra erős növekedésű, kb. 1-1,5 m magas, enyhén terülőn felfelé törő, jól elágazódó. Levelei szélesek, 3-5 karéjosak, fogazott szélűek, középzöldek.

Termőképesség: rendszeresen és bőven terem, egy bokorról 5-6 kg termés szüretelhető.

Gyümölcs: július elejétől-közepéig érik, fürtje nagyon hosszú, a nagyméretű (0,7 g), gömb alakú, sárgásfehér, 15-20 db bogyó lazán helyezkedik el rajta. Héjuk vékony, áttetsző, húsuk rendkívül lédús, édes-savas, enyhén aromás.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (kiváló lekvár, szörp, ivólé készíthető belőle) és mélyhűtésre is alkalmas.

Talajigény: nem válogatós, ám leginkább a középkötött vagy kissé laza, mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajt kedveli. A 15%-nál nagyobb mésztartalmú és erősen lúgos, valamint a kopár, köves, kiszáradásra hajlamos és a magas talajvízzel bíró talajokat nem bírja.

Fény- és hőigény: közepes, napos vagy szűrt árnyékos (pl. nagyobb gyümölcsfák alá), szellős helyre ültessük. A tűző napsugárzásnak kitett fekvésben leveleit korán ledobja és gyengén terem. 

Vízigény: közepes, de földjét ne hagyjuk kiszáradni. A gyümölcsfejlődés időszakában - május végétől június végéig - különösen érzékeny a talaj nedvességállapotára, ezért kiemelten fontos a megfelelő vízellátottság, ennek hiányában a bogyók aprók lesznek és sok le is hullhat. A hosszan tartó csapadékhiányos, meleg július-augusztus hónapokban pedig a következő évi virágrügyek kialakulása miatt szükséges az öntözés. Alkalmanként 20-30 l vizet juttassunk ki.

Gondozás: telepítés előtt talaját alaposan munkáljuk meg, forgassunk bele szerves anyagot is. A fehér ribiszke - lévén - káliumigényes, kiemelten ügyeljünk a talaj káliummal való gazdagítására.

Fontos a tő gyommentesen tartása, amit lehetőleg kézzel végezzünk, ezáltal elkerülhetjük, hogy a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetét megsértsük. A gyomlálást csökkenthetjük, a talajnedvességet pedig megőrizhetjük 5-10 cm vastagon történő talajtakarással. Ehhez használhatunk pl. gallyaprítékot, szalmát, faforgácsot, komposztot stb.

A gondozási munkák közül nagy jelentőségű a metszés, azaz a ritkítás, amit gondos körültekintéssel - tél végén, kora tavasszal - tegyünk, figyelembevéve a bokor szerkezetét, korát, állapotát. Mivel terméseit a 2-3 éves fás részeken elhelyezkedő rövid termőhajtásokon hozza, a metszés során a letermett 4-5 éves termőágakat távolítsuk el. Ezzel megakadályozzuk a bokor elsűrűsödését, felkopaszodását, biztosítjuk a termőegyensúlyt és a jó megvilágítást. A kártevők, betegségek elterjedését is csökkentjük.

Ültetési idő: a szabadgyökerű növény március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 1-1,5 m
Sor és tőtávolság: bokor esetén 1,5-2 x 1,5 m, magastörzsű változatoknál 1 x 1 m
Termésérés: július eleje-közepe
Fény- és hőigény: közepes
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, mélyhűtés

Védett tartalom