Ribes grossularia (syn.: Ribes uva-crispa) 'Rokula' - Egres

A Ribes grossularia (syn.: Ribes uva-crispa) 'Rokula' - Egres főbb jellemző

Jellemzői: Kifejlett magassága 150 cm, tüskés, felálló hajtásrendszerű, lombhullató fácska. Vesszői középerősek, ahogy a növekedési erélye is. Levelei kerekdedek, közepes méretűek. Áprilisban virágzik, majd májustól kezdi kinevelni hosszúkás, megnyúlt bogyó terméseit.

Öntermékeny, de a magas terméshozam miatt érdemes más fajtákkal együtt nevelni. Rendszeresen és bőven termő, megbízható, nagy terméshozamra képes fajta. Bogyói ovális alakúak, nagyméretű, sötétpiros színűek, édes-aromásak.

Lisztharmatra ellenálló fajta. Alkalmas friss fogyasztásra, de konyhai feldolgozásra is szószokhoz vagy befőttként. Magas pektintartalommal rendelkezik. Mivel oltvány, ezért sokkal ellenállóbb, és jobb termésadatokkal, fajtatulajdonsággal rendelkezik, mint a saját gyökéren nevelt egyedek.

Érésidő: Július elején hozza nagyméretű, sötétbordó-lila bogyóterméseit.

Talajigény: Jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, laza vagy középkötött szerkezetű, semleges vagy enyhén savanyú talaj ideális a számára. A kiszáradásra hajlamos vagy magas talajvizes talajba ne ültessük!

Fény- és hőigény: Közepes fényigényű növény, mely kedveli a kúszó árnyékot, így akár gyümölcsfák alá is ültethető.

Vízigény: Közepes vízigényű növény, de talaját ne hagyjuk kiszáradni.

Ültetési idő: Szabad gyökerű növényeket március-április, valamint október-november, míg konténeres növényeket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is ültethetjük.

Gondozás: Az alapvető gondozási munkák közé tartozik a rendszeres öntözés, valamint a tő gyommentesen tartása. Ez utóbbit lehetőleg kézzel végezzük, így elkerülhetjük azt, hogy a gyökérzetét megsértsük, mivel sekélyen gyökerező növény.

A gyomlálás és öntözést kiválthatjuk talajtakarással is, így kedvezőbb feltételeket biztosíthatunk, ehhez használjunk gallyaprítékot vagy szalmát, mely javítja a talajunk szerkezetét is.

A gondozási munkák közül a legfontosabb a metszés. Az egres az idősebb ágain hozza a gyümölcsöket, nem pedig az új hajtásokon – ezért soha ne metsszük vissza a növényt túlzottan, mert különben nem lesz elég termésünk.

A metszést tél végén, kora tavasszal végezzük el, amikor a növény még nyugalmi állapotban van! Alacsony tápanyagigényű, ezért a trágyázásra nem igényes, de a gondoskodást meghálálja. A káliumhiányra kifejezetten érzékeny.

Kártevők, betegségek: Levéltetvek, gubacsatka, lisztharmat, köszméte és ribiszke mikoszferellás levélfoltossága, ribiszkerozsda. Alapvetően az egrest érdemes permetezni lisztharmat elleni szerrel, más kártevő csak ritkán jelenik meg rajta, viszont ez a fajta lisztharmatra ellenálló.

Fontos tudni:
Kifejlett magasság: 1-1,5 m
Sor- és tőtávolság: 1,5 x 1,5 m
Termésérés: július eleje-közepe
Vízigény: Közepes
Fény- és hőigény: Közepes
Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, feldolgozás

Védett tartalom