'Hardenpont' (syn.: 'Arenberg vajonca', 'Kozmás vajonc') téli vajkörtefa

Származás: 1759-ben hozta létre Nicolas Hardenpont (1705-1774) pap és pomológus, „a körtetermesztők atyja” a Mons melletti mont-panisel-i birtokán (Hainaut, Belgium). Különösen foglalkoztatta, miként lehetne olyan körtefajtát nemesíteni, aminek gyümölcsét a krémes, „vajas” állag jellemzi. Az általa megalkotott fajták, mint a Beurré d'Hardenpont és a Délices d'Hardenpont hosszú ideig nemzetközi hírnévnek örvendtek.

Hazánkban 1956-ban kapott állami elismerést.

Hajtásrendszer: fája középerős növekedésű, koronája fiatalon felfelé törő, sűrű, határozott csúcsdominanciával, majd idősebb korban a termés súlya alatt szétterülő, szabályos gúla alakú. Az idősebb gallyakon, elsősorban a rövid temőrészeken terem. Vesszői erősek, egyenesek, olívabarnák, hamuszürke árnyalatokkal. Levele sötétzöld, hullámos szélű, görbült, erősen csavart. 

Termőképesség: későn fordul termőre, de igen bőven terem. Alternanciára hajlamos, ezért érdemes időnként termést ritkítani. Középkései virágzású. Önmeddő. 

Porzói: ’Bosc kobak’, ’Clapp kedveltje’, ’Conference’, ’Nemes Krasszán’, ’Vilmos körte’. 

Gyümölcs: október elején érik, középnagy vagy nagy (180-220 g), széles, hasas, jellegzetes rombusz alakú, a csésze felől bordázott. Héja közepesen vastag, sima, nem viaszos, száraz tapintású, színe szalmasárga, a napos oldalon enyhén pirossal mosott. A paraszemölcsök egyenletesen szétszórtak, alig láthatóak. Nyomódásra érzékeny. Húsa kemény, fehér, olvadó, vajas, igen lédús, a magház körül enyhén kövecses. Nagyon finom, édes, kellemesen fanyar, harmonikus ízvilágú, kellemes illattal.

Felhasználható friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra és tárolásra (egészen február-márciusig).

Talajigény: jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, meleg, középkötött, mélyrétegű talaj ideális a számára. A tápanyagban szegény, meszes, köves és a homoktalajokon a gyümölcs húsa kövecses lesz.

Fény- és hőigény: nagy, kerüljük az árnyékos helyre történő telepítését! A kiegyenlített, tartósan, de mérsékelten meleg éghajlatot kedveli, a nyári hőség, a téli és a kései fagyok egyaránt károsíthatják.

Vízigény: nagy, egyenletes évi elosztásban. A nyári száraz időszakokban a hajtások növekedésének, a termés megfelelő méretének elérése érdekében, valamint a kövecsesség megakadályozása végett rendszeres öntözést igényel. A pangó víztől viszont óvjuk.

Gondozás: fontos az ültetési hely jó megválasztása, ami lehetőleg hideg szelektől védett legyen. Telepítés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. 

A legtöbb gyümölcsfához hasonlóan 1-3 éves korban alakító metszést végezzünk, ezt követően a metszési munkája a tavaszi fenntartó metszésből áll - ennek ideje február – március -, mely a ritkítást és a fiatalítást foglalja magába. A korona, az ágak megfelelő, kellően szellős kialakítása fontos eleme a betegségekkel és kártevőkkel szembeni védekezésnek.

A metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől.

Téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júliusig. 

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a BA29, provance-i (Franciaország) tájfajtából szelektált birsalany. A ráoltott fa növekedési erélyét csökkenti, a talajban való rögzülése gyenge, ezért karózni kell. A fa korán termőre fordul, kiváló a termőképessége, a gyümölcsminőség is jó. A szárazságra, klorózisra érzékeny, viszont a kötött, agyagos talajokhoz és a magas vízszinthez jól alkalmazkodik. Gyökérgolyvára, eriosomára, mikoplazmára való rezisztenciája kiváló.

A vadkörte alanyra (Pyrus pyraster) oltott fa hosszabb életű, többnyire erős növekedésű, terebélyes koronát nevelő, törzse közepes méretű, a különböző talajadottságokhoz, éghajlati viszonyokhoz aránylag jól alkalmazkodó, klorózisra, téli fagyokra kevésbé érzékeny. Gyökérzete ritka és a magas talajvízszintet nem tolerálja.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 5-8 m
Sor- és tőtávolság: 6x6 m
Termésérés: október eleje
Fény- és hőigény: nagy és közepes
Vízigény: nagy

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, tárolás (február-márciusig)

Védett tartalom

A biztonságos és bőséges termés érdekében pollenadó szükséges. Kattintson ide, és válassza ki a fajtához illő porzót.