A mandula a mai napig a sokkal népszerűbb másik csonthéjas gyümölcs, a dió árnyékában él, pedig termése különleges és kiemelkedően ízletes, ráadásul már igen régóta jelen van a köztudatban. Eredetileg ez a gyümölcs Közép-Ázsiából származik és írásos bizonyítékok szerint már hatezer éve használjuk étkezési és egyéb célokra.
Annak idején a Kína és nyugat között levő „selyem út” mentén, arab kereskedők segítségével terjedt el világszerte. Ma leginkább a portugál, spanyol és arab konyhaművészetben használják leggyakrabban.
Az ókorban, a középkorban és a mitológiában is komoly szerepe volt ennek a csonthéjasnak!
Az ókori Rómában és később a középkorban is igen különleges ajándéknak számított a cukrozott mandula. A középkorban egyébként olyan gyakori volt a mandulaliszt jelenléte, hogy amikor lisztet emlegettek, automatikusan az ebből készült őrleményre gondoltak. Emellett böjt idején is előszeretettel fogyasztottak mandulatejet a szokásos tehéntej helyett.
Elképesztő, de Egyiptomban a régészek Tutanhamon sírjában is találtak mandulát, ami azt jelenti, az uralkodó által is kedvelt csemege volt ez.
Egy görög mitológiai történet szerint a Phyllis névre hallgató gyönyörű hercegnő éveken át várta szerelmét, Demophont az oltárnál. Ám hiába. Ezért az istenek megsajnálták és mandulafává változtatták. Amikor szerelme visszatért, kedvese helyett csupán egy fát talált, amit szégyenében megölelt. Erre a mandulafa azonnal kihajtott és virágba borult.
Ma is különlegességnek számít a mandula!
A mai napig sok országban számít különlegességnek. Svédországban például hagyomány, hogy a karácsonyi rizspudingba rejtenek egy szem mandulát. A babona szerint aki megtalálja, arra igen nagy szerencse vár a következő esztendőben. A közel-keleti országokban a zöld mandulát egészben fogyasztják, amikor még tulajdonképpen savanyú, ám ezt az ízt némi sóval ellensúlyozzák. Sok országban szokás, hogy a friss házasok és az esküvői vendégek is cukorral bevont mandulát kapnak.
Ez a gyermekáldás, a boldogság és a jó szerencse jelképe. Egyébként jelenleg Spanyolország az egyik legnagyobb mandulatermő vidék. Andalúzia környékén elképesztően gyönyörűvé varázsolják a tájat minden évben a virágzó mandulafák.
Nem véletlen, hogy mára a művészetekben, zenében, és az irodalomban a szépség, remény, és az újjászületés szimbólumává vált a virágzó mandulaág.
A mandulafa gondozása
A mandula bár igényes a talajra, főként azokon a területeken termeszthető sikerrel, ahol a szőlő is megél. Viszont az ültetést követően már nem igényel különösebb odafigyelést ez a fa, így akár kezdő kertbarátok is próbát tehetnek vele. A siker pedig nem marad el, ugyanis egy kifejlett, egészséges mandulafa évi körülbelül 10-15 kg ehető mandulabéllel szolgál egy szezonban, amelyben betakarítási szezonja őszre tehető.
Mindezek mellett lényeges kiemelni, hogy mivel igen dekoratív fáról van szó, a kert különleges éke lehet.
A mandula gondozásáról itt olvashat bővebben!
A mandula növényvédelmi teendőiről ebben a bejegyzésben írtam
A mandula felhasználási módjai
A mandulafa termése nyersen is fogyasztható, hiszen így is nagyon ízletes. Emellett ínycsiklandó csemegének számít pörkölve, megsózva, de a bátrabbak akár marcipánt is álmodhatnak belőle, sőt, süteményekbe is kiváló választás.
Ha szeretne a mandula ápolási munkáiról olvasni, kattintson IDE!
A mandula jótékony hatásai
Ennek a csonthéjas gyümölcsnek számos pozitív élettani hatása van. A mandula bőségesen tartalmaz E-vitamint, de sok benne a B1-vitamin, a folsav, a riboflavin (B2-vitamin), a P-vitamin és a foszfor is. Emellett ásványi anyagokban is gazdag. Fogyasztása segíti a méregtelenítő folyamatok serkentését, erősíti az immunrendszert, ráadásul magnézium tartalmának köszönhetően erősíti a csontozatot is.
Amennyiben Önt is kedvet kapott a körte elültetéséhez, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
Teljes mandulafa kínálatomat ide kattintva tekintheti meg.
Ha más kertészeti témában is szívesen olvasna, további bejegyzéseimet itt találja!
