Minden ünnepi szezonnak megvannak a jellemző virágai, most, a karácsony közeledtével természetes, hogy a mikulásvirág lép elő slágernövénnyé. A mikulásvirág igazából nem is annyira a karácsony apropójából kerül előtérbe, nevét alapul véve inkább a Télapó-ünnephez kapcsolódik, de élénkpiros színével, az évszakhoz képest vitán felül üde megjelenésével az egész december kiváló dísznövénye.
A mikulásvirág ugyanakkor gyakran képes csalódást okozni, a minap a villamoson utazva hallottam egy hölgyet, aki a barátnőjének azt ecsetelte, hogy idén nem vásárol a piroslevelű virágból, mert mire elérkezik az igazi ünnepi időszak, úgyis kopasszá válik növénye. Valóban gyakori eset, hogy az idejekorán beszerzett mikulásvirág az év utolsó heteire leveleit, ezáltal díszítőértékét elveszti, így öröm helyett kudarcélménnyel sújtja gazdáját, ráadásul az egyszeri vásárló úgy érezheti, hogy ablakon kidobott pénz volt, amit a mikulásvirágra költött.
Ezt azonban a helyes tartással és a szakszerű gondozással meg lehet előzni.
A mikulásvirág érdekessége, hogy valójában nem a virágaival hódít (amik igazából aprók, fehérek, és alapvetően jellegtelenek), hanem felleveleivel, melyek idővel ugyan bezöldülnek, de a fentiek előbb pirosba öltöznek. A mikulásvirág, vagyis az Euphorbia pulcherrima az amerikai kontinenseken őshonos évelő növény, és eredeti élőhelyén akár két-három méter magasra is megnő. Hazánkba értelemszerűen a kisebb változatok jutnak el, jellemzően november környékén.
Mivel elvirágzása az év végén esedékes, így úgy tűnik, mintha direkt az ünnepi szezonra lenne kitalálva, népszerűsége ennek megfelelően évről-évre töretlen.
A népszerűség azonban nem jár együtt a problémamentes neveléssel, a leggyakrabban előforduló gond a levelek idő előtti lehullása, ez pedig elsősorban a hőmérséklettel van összefüggésben. A mikulásvirág 10-15 Celsius között érzi magát a legjobban, ami viszont rendszerint alacsonyabb hőmérséklet, mint ami a fűtött szobákban ez idő tájt megszokott.
Átlagos lakáskörülmények között sem reménytelen a december végéig tartó piros fedőlevelek megtartása, de túlfűtött, erősen száraz levegőjú szobákban kicsi a siker esélye. A mikulásvirág kifejezetten szereti a fényt, ugyanakkor a tűző naptól óvni kell.
Mindezek alapján az a legjobb, ha az ablakpárkányra helyezzük, szobán belül rendszerint itt van a legalacsonyabb hőfok, és itt fényt is megfelelő mennyiségben kap, viszont az ablaknyitogatással, szellőztetéssel keltett huzattól, hősokktól mindenképpen óvjuk!
Az öntözés is kardinális kérdés a mikulásvirág esetében, bő öntözést kíván, de lényeges, hogy az öntözés intenzitása összefügg a hőmérséklettel, tehát ha sikerül növényünknek ideális, alacsonyabb hőmérsékletű területet találni, akkor az öntözéseket is ritkítsuk.
A mikulásvirág a párásítást biztosan meghálálja, ezt a legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, ha cserepét egy olyan tálcára rakjuk, melyre kavicsot, kőzúzalékot szórtunk, majd az egészre vizet öntöttünk. Abban az esetben, ha a vízutánpótlást csak ritkábban tudjuk megoldani, azt is megtehetjük, hogy a növény földjének kiszáradásakor az egész cserepet pár másodperce egy lavór vízbe mártjuk, ezt azonban hetente legfeljebb egyszer ismételjük meg.
Jellemző problémaforrás, hogy a tőzegbe ültetett mikulásvirág a tápanyag kiürülésekor utánpótlás nélkül marad, és hamarosan hanyatlásnak indul, leveleit ledobja, kis idő elteltével pedig a gondos locsolás ellenére is elpusztul. Ezért ha tőzegbe ültetett mikulásvirágot vettünk, vagy ültessük át általános virágföldbe, vagy pótoljuk a tápanyagokat, és fokozottan figyeljünk a kiszáradásra.
Megsimogatni, babusgatni is kedvünk támadhat, azonban nem árt némi óvatosság, ugyanis mérgező növény, csakúgy, mint a kutyatejfélék családjába tartozó rokonai, mérgező tejnedvet választ ki. A tejnedvvel érintkezve bőrünk irritációját szenvedhetjük el, ami ugyan nem jelent súlyos mérgezést, de kellemetlen lehet, ezért a növényt óvatosan érintsük meg, és ne engedjük, hogy gyerekek gondozzák, vagy játsszanak vele. A veszély a lehullott levelek esetében is fennáll, ezért azokat minél előbb tegyük a szemetesbe, valamint a növény érintése után mindig mossunk kezet.
Az ünnepek elmúltával a legtöbb háztartásban a mikulásvirág a karácsonyfa sorsára jut, vagyis a kukában landol. Ennek azonban nem kelll feltétlen így történnie, ugyanis évelő növényről van szó. Amennyiben meg szeretnénk tartani hűséges ünnepi díszünket, az elvirágzást követően erősen ritkítsuk az öntözéseket, egészen addig, míg a növény minden levelétől megszabadul, majd ezután nagyjából 15 centis csonkra váguk vissza, és májusig pakoljuk el egy csendes, sötétebb sarokba (akár a pincébe).
Kéthetente azért lássuk el némi nedvességgel, és túl száraz pihenőhelyet se jelöljünk ki neki. Május derekán ültessük át friss, tőzeggel kevert virágföldbe, és az öntözéseket is tegyük gyakoribbá, így esély nyílik rá, hogy a következő karácsonyra már nem kell új példányt vásárolni.
Érdekesnek találta a bejegyzést? Kérem nyomjon egy Tetsziket!
