'Kieffer' rezisztens körtefa

Származás: feltehetően a homoki körte (Pyrus serotina) és a Vilmos körte kereszteződéséből jött létre. Peter Kieffer gyümölcsfaiskolájában fedezték fel Philadelphiában (USA) 1863-ban. Amerikában igen népszerűvé vált, de az egész világon elterjedt, hazánkban a Duna-Tisza közén termesztették.

Hajtásrendszer: fája középerős vagy erős növekedésű, fiatal korban felfelé törekvő, idősebb korban enyhén lecsüngő és ritka. Vesszeje sárgásbarna. Levele nagy, széles, tojásdad, jellegzetesen csúcsosodó.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Nem öntermékeny, ezért pollenadó telepítése szükséges.

Porzói: ’Avranchesi jó Lujza’, ’Bosc Kobak’, ’Hardy vajkörte’, ’Serres Oliver’.

Gyümölcs: szeptember közepétől szüretelhető, közepes vagy nagyméretű, széles körte alakú, közepén a legszélesebb, a csésze és a kocsány felé egyenletesen keskenyedő, bordás. Héja vastag, érdes, sárga, a Nap érte oldalán pirossal mosott, sűrűn pontozott. Húsa sárgásfehér, kemény, a magház körül kövecses, lédús, kellemesen fanyar ízű, birsre emlékeztető illatú.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (befőtt), tárolásra (2-3 hónap) egyaránt alkalmas. 

Talajigény: jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, meleg, középkötött, mélyrétegű talaj ideális a számára. A tápanyagban szegény, meszes, köves és a homoktalajokon a gyümölcs húsa kövecses lesz.

Fény- és hőigény: nagy, kerüljük az árnyékos helyre történő telepítését! A kiegyenlített, tartósan, de mérsékelten meleg éghajlatot kedveli, a nyári hőség, a téli és a kései fagyok egyaránt károsíthatják.

Vízigény: nagy, egyenletes évi elosztásban. A nyári száraz időszakokban a hajtások növekedésének, a termés megfelelő méretének elérése érdekében, valamint a kövecsesség megakadályozása végett rendszeres öntözést igényel. A pangó víztől viszont óvjuk.

Gondozás: igénytelen fajta, de fontos az ültetési hely jó megválasztása, ami lehetőleg hideg szelektől védett legyen. Telepítés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. 

A legtöbb gyümölcsfához hasonlóan 1-3 éves korban alakító metszést végezzünk, ezt követően a metszési munkája a tavaszi fenntartó metszésből áll - ennek ideje február – március -, mely a ritkítást és a fiatalítást foglalja magába. A korona, az ágak megfelelő, kellően szellős kialakítása fontos eleme a betegségekkel és kártevőkkel szembeni védekezésnek.

A metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől.

Téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

Betegségekkel szemben jól ellenálló, a tűzelhalással szemben rezisztens körtefajta.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júliusig. 

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető. 

Alany: a vadkörte alanyra (Pyrus pyraster) oltott fa hosszabb életű, többnyire erős növekedésű, terebélyes koronát nevelő, törzse közepes méretű, a különböző talajadottságokhoz, éghajlati viszonyokhoz aránylag jól alkalmazkodó, klorózisra, téli fagyokra kevésbé érzékeny. Gyökérzete ritka és a magas talajvízszintet nem tolerálja.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 4,5-5 m
Sor- és tőtávolság: 5 x 6 m
Termésérés: szeptember közepe-vége
Fény- és hőigény: nagy és közepes
Vízigény: nagy

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, tárolás (2-3 hónapig)

Védett tartalom

A biztonságos és bőséges termés érdekében pollenadó szükséges. Kattintson ide, és válassza ki a fajtához illő porzót.