Bő egy hét, és ránk köszönt a tél, ami azt is jelenti, hogy az eddig kifejezetten barátságos időjárás is borítékolhatóan zordabbra fordul, aminek következményei lesznek. A kertre fókuszálva például meg kell majd oldani a fagyérzékeny rózsák védelmét, össze kell kötni a díszfüveket, rendet kell rakni a kamrában a szerszámok, vetőmagok, vegyszerek között, hogy tavasszal minden kézre álljon majd, de akadnak más teendők is, mint például a madáretetés.
Persze a madáretetés teljesen opcionális dolog, hiszen a kertközeli szárnyasok általában meg tudják oldani a saját élelmezésüket, de miért is ne segítenénk be nekik, hiszen közelségük élettelivé varázsolja a kertet, lesz látnivaló télen is, és jó érzéssel tölthet el minket, hogy segítünk nekik biztonsággal áttelelni.
A madáretetés nem csak kertes házaknál jöhet szóba, az alábbi képeket például egy Budapest belvárosi barátomtól kaptam, náluk egész cinkehadsereg vetette rá magát a kihelyezett eleségre.
A kis éhesek
A téli madáretetésnek azonban van egy-két fontos szabálya, melyeket illik betartani, elsősorban a madarak védelme érdekében. Nézzük tehát pontokba szedve, mit tegyünk, és mit ne, ha boldog szárnyasokat szeretnénk a kertben, vagy az ablakpárkány közelében tudni!
Mikortól, meddig etessünk?
Mivel a ház körül élő madarak bármikor szívesen fogadják a könnyen megszerezhető ételt, az etetést már most is elkezdhetjük, bár a legnagyobb szükség erre csak az igazán hideg időszakban, és tartós hótakaró esetén van, mikor a madarak nehezen találnak betevőt.
Ebből következik, hogy tél végén, az első enyhébb tavaszi napokban abba is hagyhatjuk a táplálást, ugyanakkor kiemelten fontos tudnivaló, hogy ha egyszer elkezdtük az etetést, tél végéig ne hagyjuk abba, ezzel többet ártanánk, mint használnánk.
A madarak ugyanis hamar megszokják a potyázást, és ha hirtelen megvonjuk tőlük a táplálékot, nehezen állnak vissza az önellátásra, ha pedig ezt még az időjárás is nehezíti (hótakaróval, fagyokkal) bele is pusztulhatnak a megvonásba. A kistermetű, nálunk áttelelő madarak a hideg időszakban csupán annyi tartalékkal rendelkeznek, hogy a jeges, fagypont alatti hőmérsékletű éjszakát átvészeljék, amennyiben tehát ilyenkor napközben nem jutnak eleséghez, a következő éjjel végzetes lehet számukra.
Ezért csak akkor kezdjük el az élelmezést, ha vállaljuk, hogy több hónapon keresztül folytatjuk is, hirtelen felindulásból ne vegyünk egy zacskó eleséget, ha nem követi azt több.
Ilyen szerencséjük keveseknek van
Mi a helyzet a varjakkal?
A varjúféléket a kistestű, színes, kedves megjelenésű madarakkal szemben nem övezi általános szeretet, hagyományosan csúfnak, kártékonynak látjuk őket, sőt, ha babonásak vagyunk, még félünk is tőlük. Ugyanakkor a varjúfélék, mint például a vetési varjú, a holló, a dolmányos varjú, vagy a tolvaj hírében álló szarka feltétlenül hasznosak az ökoszisztémában.
A kismadarak, és azok tojásainak levadászásával kontrollálják a szaporulatot, rengeteg kerti szempontból káros rovart falnak fel, és ugyan megdézsmálhatják a vetést, de a termőföldekre nem csupán magokért, hanem a kultúrnövények között elhullott állatokért járnak, ugyanis dögevők is (ezért látunk sok varjúfélét aratás után, hiszen ekkor rengeteg rágcsáló pusztul el).
Sokan a városi varjakat az énekesmadarak elűzésével vádolják, ám ez nem igaz, a varjak és rokonaik egyszerűen jobban alkalmazkodnak az urbánus léthez, ezért fordulnak elő a városokban nagyobb létszámban. A varjakat etetni nem szükséges, de a kihelyezett ételt alkalomszerűen meglátogathatják majd. Ezeket a növényeket ültesse, ha madárdalos kertet szeretne otthonában.
Mit adhatunk a madaraknak?
A madáreledeleket alapvetően három csoportba sorolhatjuk, és akkor járunk el a legjobban, ha mindhárom féléből adunk is szárnyasainknak. Az első csoportba a különféle magok tartoznak, de leginkább a napraforgómag fontos közülük. Természetesen nem az embernek szánt szotyiról van szó, hanem a magas olajtartalmű ipari napraforgómagról. Ebbe aztán keverhetünk egyéb magvakat, de a legegyszerűbb, ha a bolti, kifejezetten a szárnyasoknak összeállított pinty, vagy hullámos papagáj eledelt szerezzük be.
Ezek a mixek ősztől könnyen hozzáférhetőek, nem csak szakboltokban, hanem élelmiszer üzletekben, hipermarketekben is megtaláljuk őket, és általában nem is drágák, ám tudni kell, hogy ha sok madarunk van, hamar fogynak majd a készletek, érdemes tehát jól bevásárolni.
Dekoratív etető, de házilag is csinálhatunk hasonlót, például egy műanyag palackból, és két-három fakanálból
A második csoportot az állati zsiradékok jelentik, de a konyhai maradék - így például a sózott, fűszerezett szalonna - nem megfelelő, csak a sótlan, kifőzött szalonna, vagy a faggyú adható a madaraknak. Kapható persze ebben az esetben is bolti, előregyártott megoldás, például a klasszikus cinkegolyó, amiben még magvak is vannak, tehát duplán jó.
Ebbe a halmazba tartoznak még a lágyabb típusú sajtok, vagy a vaj is, ezekből ritkán és keveset kell majd kihelyezni. A cinkegolyó egyszerűen felakasztható, a sajtot, vajat kis tálba tegyük ki, a szalonnát pedig egy rajzszöggel a fára tűzhetjük, ezzel nem okozunk kárt a növényben. A harmadik csoport a gyümölcs, ami legfőképpen almát jelent.
Az almát szinte mindegyik madárfajta kedveli, és kirakni is könnyű, szemeljünk ki egy vékonyabb, de erős faágat, és nyársként használva húzzuk rá az almát.
Fent vagy lent?
Gyakori kérdés, hogy hol etessünk, a fára applikált etetőben, az ablakpárkányon, vagy egyszerűen a talajon? Nos, madárfajtánként eltérőek a szokások, így a "kicsit ide, kicsit oda" elv alapján járjunk el, de például az étel fajtája és az időjárás is fontos tényezők.
A sajtot, vajat, szalonnát inkább valamilyen magaslaton kínáljuk, főleg, ha kutya, macska is van a kertben. A cinkegolyót mindig lógassuk fel valahova, de a magvakat a földön, egy lapos tálba szórva is kínálhatjuk.
Havas, esős, latyakos időben minden táplálékot költöztessünk fel a fára, ablakpárkányra.
Etetni a talajon is lehet, amíg a sár, latyak, hó el nem fedi a földet, és azzal együtt a tálat
Kell-e speciális madáretető?
A madarak nem adnak a külsőségekre, megfelel nekik egy csorba cserépalátét, vagy kopott tálca is, a különféle díszes madáretetőket inkább a saját szórakoztatásunkra szoktuk kiaggatni, de végül is miért ne flancolnánk ezzel egy kicsit, a szép etetők ideális téli kertdekorációk.
Vásárolhatunk kész madárlakot, de eszkábálhatunk elfekvő faanyagból is fedett etetőt, ami mindenképp praktikus lesz szárnyas vendégeinknek.
Amit ne!
A galambok a parkban, vagy a kecses hattyúk a Balatonon rajonganak a kenyérmorzsáért, emiatt sokakban az a kép él, hogy a péksütemények morzsaléka a madarak örök kedvence.
Ez részben tévhit, a nálunk telelő kismadarak számára ugyanis rossz választás a kenyérmorzsa (és társai), ami gyomor-, és bélgyulladást okozhat, így ezzel ne kínáljuk szálló vendégeinket. A fenti ismertető természetesen nem teljes, az amatőr madárbarátoknak és a kezdő etetőknek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapját ajánlom hasznos olvasmányként.
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
