A tavasz közeledtével hamarosan elkezdődnek a kerti munkák, melyeket sajnos rendszeresen megkeserít némely kártékony, hívatlan vendég is. A különböző gyomok, repülő és kúszó élőlények nagy bosszúságokat okoznak, ám a legdühítőbb ellenfelek egyike a tarack, mely minden hobbikertész rémálma.
A tarack, vagy tarackbúza (Agropyron repens) egy nagyon jól alkalmazkodó, szárazságtűrő, gyomnövény, éles levelekkel, és terülő, úgynevezett gerilla életmóddal. A talajon sarjcsomókat képez, elfekszik, takarja a fényt az alatta élők elől, a klónjaival pedig behálózza a környezetét, és szép lassan, de annál biztosabban terjed.
Egy anyanövény több ezer klónt is létrehozhat maga körül, több tízméteres szár és gyökérrendszert növesztve. A növény fejlődése feldarabolva csak még jobban megindul, ezért, ha ásóval, csákánnyal szétdaraboljuk, éppen kedvezünk neki.
Az egyszikű gyomirtók nem válnak be ellene, ha pedig erős vegyszert használunk, akkor a tarackkal együtt minden mást is kipusztítunk.
Ismerjük meg az ellenségünket!
Összegyűjtöttem pár érdekes tényt erről az ádáz betolakodóról azért, mert ha ismerjük a növény növekedési ütemét és gyenge pontjait, akkor jobban felvehető a harc ellene:
• évelő növény, amelynek élettartamát csak a környező körülmények korlátozzák.
• A gyökerek általában sekélyek, de akár 20 cm mélyre is lejuthatnak.
• A gyökerek akár 60 cm messzire is futhatnak a föld alatt.
• Európában és Nyugat / Közép-Ázsiában őshonos. A világ szinte minden olyan részére elterjedt, ahol termesztenek növényeket.
• Rendkívül kis igényű, hiszen nedves, száraz, lúgos és savas talajokban, beleértve a sós területeken is megél. Csak teljes árnyékban pusztul el .
• A növény növekedése a 2 ° C és 35 ° C között mozog. A talajszint felett vagy közelében lévő új hajtásokat fagy képes elpusztítani.
• Az ideális növekedési- fejlődési hőmérséklete 19 ° C és 25 ° C között van, de ne becsüljük alá őt, hiszen még 10 ° C – on is képes jelentős növekedést produkálni.
• A tavaszi növekedés korábban kezdődik a tarackbúzánál, összehasonlítva a legtöbb más fűfélével zöldséggel és dísznövénnyel.
• Ahol a földet állandóan legeltetik, ott a tarack kevésbé ér csak el sikereket. Igen, ez kertekben nem jellemző irtási mód, de azért érdekességként szerintem megállja a helyét.
• A virágokat és magokat általában június közepétől augusztus közepéig hozza. De nem a majd a fő veszélyforrás persze, hanem a rizómái.
• Önmeddő, vagyis minden egyednek egy másik egyedre van szüksége virágok (és ezért magvak) termeléséhez. Ez az egyik oka a minimális magtermelésnek.
• A magok három évig szunnyadhatnak a talajban, eddig csíraképesek leginkább.
Miért haragszunk rá ennyire?
Mivel a tarackbúza már tavasztól intenzív növekedésnek indul, amíg a többi növény még csak akkor ébredezik, ezért könnyen elfojtja őket. Emellett nagy mennyiségű tápanyagot is felszív a talajból, ami megnehezíti más növények megfelelő növekedését.
A tarackbúza gyökerei savakat és egyéb fitotoxinokat (mérgeket más növények számára) is kiválasztanak, amelyek csökkentik a környező növények képességét a talajból származó tápanyagok felszívására.
Ha a növényt gyomirtóval kezeljük, nem vesszük ki fizikailag, akkor a gyökér bomlásakor még mindig fitotoxinok kiválasztása történik meg, ami károsíthatja a helyére ültetett új növényeket. Nagyon kevés meggyőző kutatást végeztek arról, hogy ezek a fitotoxinok mennyi ideig maradnak a talajban a tarackbúza elpusztítása után.
Vizsgálatok azt igazolják, hogy a talaj kb. egy hónapig "mérgező" az új növényekkel szemben, miután a tarackbúza megsemmisült.
Hogyan lehet mégis védekezni ellene?
Összegyűjtöttem Önnek egy pár módszert, amely sokszor fáradtságos, ám nagyon hatékony.
Az egyik lehetséges megoldás, hogy a talajt mélyen megbolygatva, fáradságos munkával kiszedegetjük a növény darabjait a földből. Ekkor a területet fel kell ásni 20-30 cm mélyen. Ásás során bontsuk szét a talajt apróbb rögökre és minden rizómát szedjünk ki. A következő időszakban folyamatosan figyelni kell a gyom megjelenésére, mert pár darab felütheti a fejét. Ekkor azonban könnyen kihúzhatók.
Egy másik lehetőség a talaj teljes felső rétegének eltávolítása, majd geotextília lefektetése, amire kőzúzalék, vagy egyéb talajtakaró kerülhet, esetleg gyepszőnyeggel borítható be a terület.
Tipp: a tarack mindig az elhanyagolt kertekben, kertrészekben jelenik meg, így a terület folyamatos ápolása a legjobb megelőzés.
A harmadik opció a második kombinációja az emelt ágyásokkal. Ilyenkor létrehozhatunk emelt ágyásokat, közöttük pedig úthálózatot építhetünk ki, így a fél-egy méter magasságú földdel feltöltött emelt ágyáson már nem fog tudni keresztültörni a szívós gyom. Az emelt ágyásokkal így nyerünk valamennyi zöldfelületet, és megszabadulunk az idegőrlő problémától is.
A tarackbúza sokunk életét megkeseríti, de látja, nem lehetetlen megvédeni ellene kertünket.
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
Ha más kertészeti témában is szívesen olvasna, további bejegyzéseimet itt találja!
