A Kis-Ázsiából származó mogyoró növény méltán kedvelt a változatos felhasználási lehetőségei miatt. Az egészségre gyakorolt pozitív hatása mellett nagyszerű díszítője is lehet kertünknek. A mogyoró telepítéséről és gondozásáról egy korábbi cikkben már írtam, ebben a cikkben olvashat róla.
A mogyoró növényvédelmének - mint minden növény védelmének- alappillére a megfelelő fajtahasználat és a fajtának megfelelő ültetési hely kiválasztása. Ha az ember számára nem ideálisak a környezeti körülmények, mi is sokkal könnyebben leszünk betegek. Nincs ez másképp a növényeknél sem, a növény képtelen a fajtára jellemző tulajdonságait maximálisan kialakítani rosszul megválasztott ültetési helyen. Ráadásul, amíg az ember helyváltoztatással némileg javíthat a számára nem megfelelő környezeten, addig a növények helyhez kötöttek és az adott környezeti tényezők eltűrésére vannak ítélve.
A tartósan rossz abiotikus faktorok általános kondícióromláshoz és a növény gyengüléséhez vezetnek. Így tehát mindenképpen törekedjen a termőhelynek megfelelő és nem utolsósorban megbízható helyről származó, egészséges csemete beszerzésére.
A mogyoró viszonylag ellenálló a különböző kártevőkkel és kórokozókkal szemben, azonban nyilvánvalóan ennek a növénynek is megvannak a maga jelentős károsítói.
Baktériumos betegségek, melyek károsíthatják a mogyorót
A mogyoró agrobaktériumos golyvája
A betegséget az Agrobacterium tumefaciens nevű baktérium okozza.
A 20. század elején írták le és az eltelt évszázad alatt a világ szinte minden pontján megjelent. A tünetek a gyökérnyakon és a gyökéren daganatok formájában jelentkeznek. Ezek a megjelenés időszakában puha állományúak és világos sárgás-barna színűek, majd az idő előrehaladtával a daganatok keményednek, színük sötétebb lesz. A betegség végső stádiumában a golyvának nevezett daganatok szétesnek, ezzel gyakran a csemete pusztulását okozza.
A betegség megelőzésének egyetlen módszere a kórokozómentes szaporítóanyag vásárlása. Különösen fontos ez azért is, mert a baktérium gazdanövényköre igen széles, így a talajból fertőzve kárt tehet kertünk más növényeiben is.
A mogyoró xanthomonasos betegsége
A betegség kórokozója a Xanthomonas campestris pv. coryline.
A betegség Franciaországban már elterjedt, Magyarországon tömeges károsításáról még nem tudunk. A baktériumos fertőzés következtében a levélen és a termésen sárgás-zöldes foltok jelennek meg, a vesszőkön barna elhalások képződnek (főleg a csúcsi részen), súlyos esetben a vessző is elhalhat. A baktériumos betegség elleni védekezés legjobb módja az ellenőrzött, kórokozóktól mentes szaporítóanyag használata.
Milyen gombás betegségek támadhatják meg a mogyorót?
Mogyoró lisztharmat
A betegséget a Phyllactinia corylea nevű gomba okozza.
Az első tünetként jelentkező fehér bevonat a levél hátoldalán, a fonákon jeleneik meg. Fertőzés előrehaladtával a szürkés-fehéres bevonat a levél mindkét oldalán megtalálható lesz. A betegség késői szakaszában, a fehéres bevonatban akár szabad szemmel is látható sárgásbarna, később fekete termőtestek, kleisztotéciumok jelennek meg.
A kórokozó ezekkel a termőtestekkel telel át a leveleken és a vesszőkön. Így a lombullás időszaka után a leveleket javasolt összegyűjteni és a növény közeléből eltávolítani. Ezenkívül a nyár során kéntartalmú szerekkel (például Microthiol Special) ajánlatos permetezni.
Mogyoró monilíniás betegsége
A betegség kórokozója a Monilinia fructigena gomba. Az 1958-ban Magyarországon is megjelent kórokozó termésrothadást és terméshullást okoz. A betegség kezdetén, a zsenge makkon barnulás kezdődik, amely a betegség előrehaladtával fokozatosan terjed. A fertőzés előrehaladtával a termésen sárgás színű gombaképlet, az úgynevezett exogén sztróma alakulhat ki (nedves időjárás esetén gyakori). A magbél eközben aszalódik, majd mikor a terméskocsány is elszáradt a földre hullik.
A kórokozó a fáról hullott gyümölcsmúmiákban telel. Mivel a Monilinia fructigena gazdanövényköre más, a kertekben gyakran előforduló növényekre is kiterjed, így az almatermésű és csonthéjas fákról is el kell távolítani az összeaszalódott gyümölcsmúmiákat. Ezzel csökkentve az áttelelő kórokozó mennyiségét. A gomba elsősorban sebzéseken keresztül tud bejutni, így elsődleges cél a sebzést kiváltó tényezőket csökkentése. A mogyoró esetében az egyik legjelentősebb sebzés a mogyoróormányos kártétele.
A mogyoró glöospóriumos betegsége
A betegséget a Gloeosporium coryli gomba okozza és hazánkban csak helyenként okoz károkat. A kezdeti tünetek a leveleken kialakuló 5-10 mm átmérője barnás foltok, melyek a fertőzés előrehaladtával összeolvadnak, a levelek száradását okozva. A kórokozó a lehullott levelekben telel, így a lombullást követő levél gyűjtéssel csökkenthető a következő évi fertőzési nyomás.
Kártevők, melyek pusztíthatják a mogyorót
Mogyoróormányos
A barátságos kinézetű, apró, mindössze 5-9 mm nagyságú, szürkésbarna színű rovar a mogyoró legjelentősebb kártevője. Akár 25-70%-os termésveszteséget is okozhat. A kifejlett mogyoróormányosok május végén, június elején rajznak, körülbelül 1-3 hétig táplálkoznak gyümölcsfákon, majd a párzást követően a nőstény az érőfélben lévő mogyoróba lyukat fúr és a tojását a mogyoró belsejébe helyezi. A mogyoró belsejében fejlődő lárva feléli a magbelet, majd a fejlődés végén egy kb. 2 mm-es lyukat rág a mogyoró héjába, amin keresztül a földre veti magát és a talajban bábozódik.
.jpg)
A mogyoró kívülről teljesen épnek tűnik, belül azonban rágcsálékkal és ürülékkel telített. A mogyoróormányos elleni védekezés nem könnyű feladat. A rendelkezésünkre álló eszközök közül a legbiztosabb módszer, a vastag héjú vagy korán keményedő héjú fajták ültetése. Ezzel megakadályozhatja, hogy a nőstény a tojását a mogyoró belsejébe rakja. A kémia növényvédelem jelenleg nem megoldott, a mogyoróormányos ellen egyetlen engedélyezett szer, a lambda-cihalotrin tartalmú Karate Zeon 5 CS engedélyének érvényessége 2018 végén lejárt.
Néhány házi trükkel tehetünk még a kártétel mérsékléséért. Az első megoldás a következő évi kártétel csökkentésére irányul. Ennek lényege, hogy korán, az érés után pár nappal leszüreteljük a gyümölcsöt, majd egy vízzel teli tálba rakjuk.
A lárvák a mogyorót elhagyva a tál alján összegyűlnek, így nem képesek a talajban bábozódni és jövőre kárt okozni. A másik megoldás a kifejlett tojásrakásra készülő rovarok egyedszámának csökkentése. A rajzás időszakában, május-júniusban a reggeli órákban egy ponyvát kell teríteni a mogyoróbokor alá és a növényt jól meg kell rázni. A korai órákban még lassan mozgó rovarok a ponyvára potyognak, ott összegyűlnek és a mi feladatunk ezután már csak a fogás megsemmisítése.
Mogyorórügy gubacsatka
Az apró, mikroszkopikus méretű állatok a rügyeken okoznak gubacsokat. Ezek a rügyek tavasszal rózsaszerűen szétnyílnak, de nem bomlanak ki. A mogyorórügy gubacsatka által okozott kár nem jelentős, védekezni nem feltétlenül szükséges ellene. Ha mégis kémiai növényvédelmet alkalmaznánk, megtehetjük a paraffinolaj és réz-hidroxid tartalmú Vektafid R készítménnyel.
A mogyoró károsítóinak listája első ránézésre hosszúnak tűnhet, de a gyakorlatban rendszeresen előforduló, nagy kárt okozó károsítók csak a mogyoró lisztharmat és a mogyoró ormányos. Ha azt szeretné, hogy mogyoróbokra sokáig díszítse a kertjét, és hosszú időn át élvezhesse termését, akkor ajánlatos figyelmet fordítani a bokrok védelmére. A rügypattanás időszakától heti rendszerességgel vizsgálja át a növényt és a károsítók megjelenésekor alkalmazza a megfelelő kezelést.
Bízom benne, hogy hasznosnak találta bejegyzésemet. Amennyiben igen, kérem nyomjon egy Tetsziket.
További cikkeimet a blogomban olvashatja, ha ide kattint.
Szeretne egészséges mogyoró csemetét kertjébe? Nézzen szét kínálatomban!
