Nerium oleander 'Dottore Attilio Ragionieri'- Leander (lazacrózsaszín)

Származás: a leander vagy babérrózsa (Nerium oleander) a Földközi-tenger medencéjében őshonos örökzöld cserje vagy kis fácska. Eredeti élőhelyein patakok mentén, források körül vadon nő.

A ’Dottore Attilio Ragioneri’ fajta az olaszországi Sgaravatti faiskolában jelent meg 1962-ben, s a híres orvos és botanikusról, Attilio Ragionieriről nevezték el. 2005-ben a német Flora Mediterranea kertészet a „leanderek királya” címmel tüntette ki a fajtát.

Habitus: kb. 2-3 m magasra nő, felálló, erős, merev ágrendszerű, szélesen elterülő, bokros megjelenésű. Sötétzöld, kemény, bőrnemű levelei keskenyek, hosszúkásak (kb. 16 cm), lándzsásak, a kiemelkedő középső érrel igen mutatósak.

Virág: júniustól szeptemberig hozza a hajtások végén, sokvirágú, nagy, tömött ernyőben álló, szimpla, kb. 7-8 cm átmérőjű, halvány lazacrózsaszínű, széles, élénksárga - a pillákba is belógó, piros csíkokkal díszített - torkú, diszkréten illatos virágait, melyek színe a fényviszonyok hatására és az idő előrehaladtával változik. Kevesebb fény esetén barackos, erősebb esetén rózsaszínesebb árnyalatú.

Talaj- és tápanyagigény: jó szerkezetű, közepes vízmegtartó képességű földkeverék ideális a számára. Tápanyagigénye nagy, ezért a virágzás alatt ajánlott hetente tápoldatozni. Tavasszal az átültetésnél vagy részleges földcserénél dolgozzunk a talajába érett marhatrágyát vagy komposztot, így megalapozva a virágzást és javítva a vízháztartást.

Fény- és hőigény: nagy, a legjobban teljes napsütésben érzi magát, a megfelelő virágképződés érdekében árnyékolását kerülni kell.

Vízigény: nagy, nyáron bőségesen öntözzük, de hagyjuk, hogy földjének felszíne két öntözés között kiszáradjon. Ügyeljünk arra, hogy lehetőleg langyos legyen a víz, mivel a napsütéstől a cserép és a föld is átmelegszik, a túl hideg vízzel történő locsolás, a levelek sárgulásához vezet. Télen elegendő épp csak nyirkosan tartani a talaját.

Gondozás: fontos elemei a metszés és a teleltetés. Előbbinek megfelelő volta szükséges a szabályosabb forma, az erősebb, masszívabb növekedés mellett a gazdagabb virágzás és a betegségekkel szembeni védekezés miatt is. Tavasszal végezzük oly módon, hogy minden második oldalhajtás kétharmadát vágjuk le, míg a többinek csak az egyharmadát. Az őszi metszés a még ki nem nyílt virágkezdemények eltávolításából áll, hogy hamarabb indulhasson meg a következő szezonban a virágképződés, valamint a száraz, sérült vagy terjedelmesebb részek levágásából.

Teleltetésének ideje akkor kezdődik, ha az éjszakai hőmérséklet tartósan 6°C alá süllyed. Vigyük fagymentes, világos helyre (pl. pince, garázs), ahol a hőmérséklet 5-10 °C. Ha erre nincs módunk, akkor is 10-15°C-nál nem melegebb helyen tartsuk.

Társítás és elhelyezés a kertben: a leandert már az ókori görögök és rómaiak is kedvelték és becsben tartották. A mediterrán táj és kert elképzelhetetlen nélküle. Hazánkban is, már a 18. században népszerű volt, de igazán csak napjainkra lett - számos fajtájának köszönhetően - a nyári hónapok meghatározó és jóformán valamennyi kerttípusba jól beilleszthető növényévé. Bár nálunk leginkább dézsában szokás nevelni, de így vagy kiültetve is, mind szoliterként, mind társításba helyezve egyaránt felhasználható.

A 'Dottore Attilio Ragioneri’ finom, változó színvilágú, nagy, enyhe illatú virágai révén, sokak által az egyik legszebbnek tartott fajta.

Fontos tudni! 

Minden része mérgező! Gyermekek és háziállatok mellett körültekintően helyezzük el! Ápolási munkái során viseljünk kesztyűt és ügyeljünk, hogy tejnedve ne érintkezzen a bőrrel! Kellő óvatosság esetén azonban nagy biztonsággal tartható és nevelhető ez a gyönyörű növény!

Kifejlett magasság: 2-3 m
Virágzási idő: június - szeptember
Tápanyagigény: nagy
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: nagy

Felhasználási terület: dézsanövény, mediterrán kert, virágos határoló, szoliter, köztéri összeállítások

Védett tartalom