A növényvédőszerek vagy másnéven peszticidek, nagyon sokszor a sikeres növénytermesztés és a termésmaximalizálás elengedhetetlen kellékei. A mai fejlett mezőgazdaságban rengeteg hatóanyagnak van engedélye, így nem csoda, ha nagyon sokan elvesznek ebben a hatalmas felhozatalban. Ebben az összefoglalóban szeretném bemutatni a kémiai növényvédelem jelenlegi helyzetét, alternatívákkal együtt. Továbbá a jogi szabályozásról is ejtünk néhány szót, végezetül pedig, a legfontosabb hatóanyag csoportokra kerítünk sort.
A növényvédőszerekről általában
Ezeket a vegyületeket alapvetően három nagy csoportra lehet osztani. A gombaölőszerekre, vagy másnéven fungicidek; az állatölőszerek, vagy másnéven zoocidekre, amin belül kiemelt kategóriát képviselnek a rovarölőszerek/inszekticidek; illetve a gyomírtó szerekre vagy herbicidekre.
Mindegyik kategóriába gyakorlatilag megszámlálhatatlan mennyiségű hatóanyag és legalább ugyanennyi készítmény tartozik. A hatóanyagokat a nagy kategóriákon belül tovább lehet osztályozni a hatásmechanizmusuk alapján, illetve, hogy az állat, gomba, vagy gyomnövény fejlődésének melyik fázisába avatkozik bele, ezzel elérve a kívánt hatást.
A legáltalánosabb csoportosítási módszer, a kontakt és szisztemikus csoportosítás.
A kontakt készítmények általában csak az adott felületen fejtik a hatásukat. Ez azt jelenti, ha például egy levelet kezelünk valamilyen növényvédőszerrel, akkor azon nem fog megtelepedni gombás betegség, vagy kártevő. De egy másik, kezeletlen levélen pedig gond nélkül megfigyelhetjük majd a jellemző tüneteket. Nagyüzemben a kontakt készítmények használatakor arra kell törekedni, hogy a teljes lombfelületet bevonja a készítmény mert csak ekkor lehet elérni kellő hatást. Bár erre később részletesebben ki fogok térni, elöljáróban annyit, hogy a kontakt készítmények a frissen nővő hajtások számára nem biztosít védelmet, ellentétben a szisztemikus készítményekkel.
A szisztemikus készítmények kontakttal szemben, felszívódás után belekerülnek a növényi nedvkeringésbe. Ez azt jelenti, hogy a gyökértől kezdve a legfrissebb hajtáson át ott lesz a hatóanyag és védelmet biztosít egy ideig. Viszont kiemelnék egy fontos dolgot, mégpedig, hogy ezeknél a hatóanyagoknál kimutathatóan csökken a növény egyes részei között a hatóanyag koncentrációja. Létezik egy harmadik kategória is, ami egy kicsit átmenet a szisztemikus és a kontakt között. Ezt nevezzük mélyhatású készítményeknek. Az ilyen hatású készítmények nem csak mondjuk az adott levél felületén hatnak, hanem teljesen behatolnak a növény szövetébe és a fonákon is kifejtik a hatásukat.
a három fő növényvédőszer csoportból egy-egy képviselő
A növényvédőszerek jogi szabályozása
Mivel a legtöbb herbicid, elsősorban a rovarölőszerek igen komoly mérgek, ezért nagyon szigorú jogi szabályozás alá esnek. Mint mindenhol, így ezen a területen is rengeteg jogszabály van és mindenre vonatkozik valamilyen szabályozás. Mivel nagyon hosszan lehetne írni a jelenlegi jogszabályokról, így a teljesség igénye nélkül, én csak egyet emelnék ki - milyen forgalmi kategóriákba tartoznak a növényvédőszerek. Ez röviden annyit jelent, hogy az adott vegyszerrel ki mit kezdhet.
III. kategóriájú készítmények: Ezek a szerek azok, amelyeket gyakorlatilag bárki megvehet, egy gazdaboltba, vagy mezőgazdasági szaküzletbe, vagy a mókusos barkácsáruház kertészeti részlegére. Ezek a készítmények járnak általában legkisebb egészségügyi kockázattal. Azonban fontos, hogy ennek ellenére nem forgalmazhatja akárki. Ehhez legalább alapfokú növényvédelmi képesítésre van szükség. Ezzel pedig át is eveztünk a következő kategóriára.
II. kategóriájú készítmények: Ezeknek már valamivel nagyobb a humán egészségügyi kockázata, és nem veheti már meg akárki. Ahhoz, hogy ezeket meg lehessen vásárolni legalább alapfokú növényvédelmi képesítésre van szükség. Ezt két módon lehet elérni: vagy beiratkozik az ember a zöldkönyves tanfolyamra, aminek a végén a záróvizsga letételével jogosultságot szerez ezen készítmények megvételére és forgalmazására. Vagy pedig mezőgazdasági irányú főiskolát/egyetemet kell elvégezni, ahol a növényvédelmi tárgyakból vizsgát tesz, és a diplomájával együtt jogosult lesz a megvételre és forgalmazásra is. Aki ezzel a jogkörrel rendelkezik, az továbbá jogosult még az összes harmadik kategóriájú készítmény forgalmazására is. Viszont aki nem rendelkezik ilyen képesítéssel, az csak receptre kaphatja meg már ezeket.
I. kategóriájú készítmények: Az ide sorolható készítményeknek van a legnagyobb humán egészségügyi kockázata. Éppen ezért ezeket csak felsőfokú növényvédelmi végzettséggel rendelkező személyek vásárolhatják meg. Ebbe tartozik a növényvédelmi szakmérnök és Növényorvos. Ezeket a növényvédőszereket, ha valaki szeretné megvásárolni, szintén csak receptre kaphatja meg. Az előző kategóriánál is említettem a receptet. Ez gyakorlatilag teljesen úgy néz ki, mint amit a humán gyógyászatban is alkalmaznak, csak a kerete zöld. Akinek növényorvosi végzettsége van, az az első kategóriájú szerek mellett a további két kategóriába tartozó készítményeket szabadon vásárolhatja, forgalmazhatja és természetesen receptet írhat fel. Szerencsére, vagy nem szerencsére, a nagyon erős első forgalmi kategóriájú készítményekből mára egyre kevesebb van forgalomban, viszont a második kategóriásokból még mindig rengeteg. A legtöbb első kategóriás készítmény a gyomírtószerek között van.
Gombaölőszerekről általánosságban, mikor mit használjunk közülük
Kontakt készítmények
A gombaölőszerek hatóanyagait nagyon sok csoportba lehet sorolni. A fungicidek esetében a kontakt készítményeket általában megelőző, úgynevezett preventív jelleggel lehet alkalmazni. További előnyük, hogy nincs egy specifikus hatáshelyük, így a gomba nem képes rezisztenciát kialakítani ellenük. Ezek közé a hatóanyagok közé tartozik a mindenki által ismert réz, ami gyakorlatilag a lisztharmat típusú gombákat leszámítva minden gomba ellen hatásos, illetve egy baktériumölő mellékhatása is van.
A másik mindenki által ismert hatóanyag a kén, ami pedig a lisztharmat típusú gombák ellen mutat remek hatékonyságot, valamint érdekességként megemlíteném, hogy ennek van atkaölő mellékhatása is. A kontakt készítmények közé tartozik még a mankoceb, kaptán, folpet hatóanyagok is. Azonban utóbbi kettő hatóanyag első forgalmi kategóriás.
Lemosó permetezés
Szisztemikus készítmények
A szisztemikus készítményeknek általában egy jól meghatározott hatáshelyük van, ugyanis ezek, a gomba fejlődésének egy bizonyos kis szakaszába nyúlnak bele. Így a túlzott használatuk könnyen kialakíthat rezisztenciát. Illetve ezeknek a szereknek meg van, hogy melyik bizonyos gomba ellen mutatnak nagy hatékonyságot. A szisztemikus gombaölő szereken belül rengeteg alcsoportot lehet elkülöníteni, de a leglényegesebbek a Nukleinsav-szintézis gátlók; a sejtlégzésgátlók, és a szteroid bioszintézis gátlók.
A légzésgátlók és szteroid bioszintézis gátlók között találhatók az úgynevezett univerzális gombaölő szerek. Ezeknek a sajátossága, hogy nem csak specifikusan egy betegséget, hanem egy betegségcsoportot képesek hatékonyan kezelni pl: foltbetegségeket: Szeptória; Alternária Cerkospóra stb.
szeptória, alternária és cerkospóra ebben a sorrendben
Mikor, melyik gombaölő szert használjuk?
A gombaölőszeres kezeléseknél igazából egy szempontot kell figyelembe venni, mégpedig, hogy a növényünk milyen fejlődési stádiumban van. Például gyümölcsök, vagy fásszárú kultúrák esetében a növényvédelmi munkálatokat mindig egy réztartalmú lemosó permetezéssel kezdjük. Ez azért előnyös, mert ezzel a legtöbb olyan gombát, amely a fa törzsén képes áttelelni, jól tudjuk kezelni.
A rezes lemosó permetezést meg lehet ismételni többször, viszont rügypattanás után már nem szabad ezzel kezelni. Ha a növény még nincs az intenzív hajtásnövekedés stádiumában (mondjuk tavasz közepe), akkor elegendő egy kontakt készítménnyel való kezelés. Azonban amint beindult az intenzív hajtásnövekedés, már muszáj lesz szisztemikus készítményt használjunk. Ez azért, fontos, mert a növény ilyenkor képes az egyik napról a másikra akár 10 cm-t is nőni, és ha egy kontakt szerrel kezelünk a frissen nővő rész nem lesz védve.
A szisztemikus készítmények mellé általában érdemes egy kontakt párt is keverni, mert az egy hatóanyagos kezelések gyakran nem hoznak megfelelő eredményt. Ma szerencsére a leghatékonyabb gombaölőszerek kombinációban vannak kiszerelve, vagyis több hatóanyag van összekeverve. Ezek a gyári kombinációk általában két szisztemikus hatóanyagot tartalmaznak. Egy ilyen kombináció mellé is érdemes egy kontakt párt adni, a megfelelő hatás elérése érdekében.
Amit leírtam az leginkább a gyümölcsnövények kezelésére igaz. Azonban, a zöldség növények esetében ez valamivel egyszerűbb, mert azok rövid kultúrák. Azokat akkor kell kezelni, mikor az első tünetet észleltük. Az univerzális gombaölő szerek közé tartoznak a légzésszabályozók, az úgynevezett strobilurinok pl: azoxistrobin, trifloxistrobin; Piraklostrobin.
Ezek nagyon jó hatékonyságot mutatnak a legtöbb gombás betegség ellen. Egy szintén légzés gátló, de egy másik részfolyamatot gátló hatóanyag a fluopiram, amely szintén számos gombás betegség ellen használatos, de a legjobb eredményt a szőlő lisztharmat ellen mutatja. Egy másik elég univerzális csoport a triazol származékok pl: tebukonazol, difenokonazol, penkonazol. Gyakorlatilag az összes ismert gombás betegség ellen hatékonyak csak más mértékben. Specifikusan peronoszpóra félék ellen ható fungicid pl: metalaxil, benalaxil, propamokarb stb. Illetve van kimondottan olyan hatóanyagok, amelyek a növények ellenálló képességét növelik egy fertőzéssel szemben pl: foszetil
Rovarölő szerekről általánosságban mikor mit használjunk közülük
A rovarölő szereknek nincsen annyira részletes lebontása, mint a gombaölő szereknek, ugyanis minden egyes csoportban meg van, hogy melyik szisztemikus készítmény, és melyik kontakt készítmény. A rovarölő szerek között négy nagy csoport van: idegrendszeri mérgek, fejlődésszabályozók, szintézis/lebontó folyamatokat gátló; és ismeretlen mechanizmusú hatóanyagok.
Idegrendszeri mérgek
Az idegrendszeri mérgek az egyik legelterjedtebb rovarölőszer csoport. Nagyon sok hatóanyag tartozik közéjük, de közülük ma már rengetegnek nincsen engedélye. Ennek egy oka van, mégpedig, hogy ezek a készítmények hihetetlenül toxikusok. Az emberre nagyon hasonlóan hatnak, mint a kártevő rovarokra, csak dózis kérdése. Az idegmérgek általában az idegsejtek közötti jelátvitelt képesek megzavarni. Ez történhet úgy, hogy a jel nem jut el az egyik idegsejttől a másikig, a sejtbe vagy túl sok, vagy túl kevés nátrium ion áramlik be, és ugyanez a helyzet klórnál is.
Az idegmérgeknek általában gyors taglózó hatása van és szinte azonnal lehet látni az eredményt. Ebbe a növényvédőszer csoportba tartozik a hírhedt DDT is. Az idegmérgek közül a legismertebb csoport, talán a piretroidok pl: lambda-cihalotrin; gamma-cihalotrin; alfametrin; deltametrin. Ezek kontakt gyomormérgek, vagyis akkor tudja kifejteni a hatását, ha az állat belerág a növénybe.
Egy másik ismert csoport a neonikotinoidok, amely egy nagyon széles körben elterjedt hatóanyag csoport. Ez egy szisztemikus idegméreg és szintén gyomorban fejti a hatást, vagyis az állatnak el kell fogyasztania ahhoz, hogy kifejtse a hatását. Viszont a piretroidokkal ellentétben ennek nagyon hatása van a szúró-szívó szájszervű rovarokra is. Ilyen hatóanyag pl: acetamiprid, imidakloprid, tiametoxm (utóbbi kettő csak hajtatásban van engedélyezve). Jelenleg ebből a két hatóanyagcsoportból van már csak nagyobb mennyiségben engedélyezett hatóanyag.
A többiből ma már gyakorlatilag nincs, vagy alig van engedélye egy-két hatóanyagnak. Ami még említésre méltó, az a szerves foszforsav-észterek, amelyek légzési mérgek, és közülük már csak a dimetoátot lehet használni, de azt is csak nagyon erős megkötésekkel. Illetve a spinozinokat érdemes még megemlíteni, mint idegmérgeket. Egy fontos dolgot azonban még kihangsúlyoznék, hogy ezek a készítmények a humán toxicitás mellett, a kártevők természetes ellenségeit is elpusztítja. A spinozinok közé tartozó spinozád azért előnyös hatóanyag csoport mert rendkívül szelektív.
Az idegmérgek hatása és azok kijuttatása szántóföldön
Fejlődésszabályozó szerek
Ahogy a neve is mutatja, ez a hatóanyag csoport a rovarok fejlődésére képes hatást gyakorolni. Itt is több csoportot tudunk elkülöníteni, amelyek a kitin-szintézis gátlók, a juvenilis hormon hatású vegyületek, az ekdizon receptor agonisták és az atka növekedés gátlók. Az atka növekedésgátlókat leszámítva (melyek mélyhatású készítmények) gyakorlatilag az összes kontakt gyomorméreg.
A kitinszintézis gátló rovarölő szerek hatásmechanizmusát nem túl bonyolult megérteni. Lényegében a lárvák fejlődési folyamatába avatkozik bele. Az új lárva nem képes kitinréteget kifejleszteni, ami miatt a teste puha marad és végül elpusztul. Az idegmérgekhez képest a hatása sokkal lassabb, mert itt szükséges néhány nap ameddig látható eredményeket kapunk. Az is fontos, hogy ezek is a gyomorban fejtik ki a hatásukat. Illetve ezek a hatóanyagok a természetes ellenségeket kíméli, de a sikeres kezelés kulcsa az időzítés. A kezeléseket a lárvakelés időszakára kell időzíteni. Ebbe a hatóanyag csoportba tartozik pl: diflubenzuron, triflomuron.
A juvenil hormon hatású vegyületeknek a megértése már kicsit nehézkesebb, de igyekszem érthetően leírni. Ez is a vedlés során fogja kifejteni a hatását, azonban ez nem engedi átlépni az egyik állapotból a másikba az állatot. Ilyenkor egy biológiailag hibás szervezet jön létre, amelyik életképtelen és így elpusztul. Ezeket szuperlárváknak nevezik. Bár a bábok fejlődését ez nem befolyásolja, de a kifejlett egyedek esetében segíthet, hogy megakadályozza a vedlést. Ide tartozó hatóanyag pl: fenoxikarb
Az ekdizon hatású vegyületek sajátossága, hogy elég lassan képesek a rovarokat elpusztítani. A hatásmechanizmusuk lényege, hogy a vedlési folyamatot indítja el. Vagyis a még vedlésre éretlen állatoknál is elindítja ezt a folyamatot így azok hamar elpusztulnak.
Az utolsó fejlődésszabályozó, a speciális atkaölőszerek. Ez nagyon hasonló a kitinszintézis gátlók hatásmechanizmusához, ugyanis ez is a kitin kialakulását akadályozza meg. Annyi különbséggel, hogy ez az atkák esetében használatos. Ugyanis az atkák sokkal gyorsabban képesek felszaporodni, mint a legtöbb ízeltlábú. További érdekesség, hogy a kifejlett egyedekre ivartalanító hatása van, vagyis később már nem lesznek képesek tojást rakni. Ide tartozó hatóanyag pl: etoxazol, hexitiazox
A fejlődés szabályozók hatása rovarokon
Szintézis/lebontó folyamatokat gátló
Itt is találhatunk légzés gátlókat és ezek ugyanúgy működnek, mint a gombaölőszereknél említett légzésgátlók. Viszont a rovarölőszerek a sejtlégzés egy másik részfolyamatát fogják gátolni. Ide tartozó hatóanyag pl: fenpiroximát, A másik hatásmechanizmus ebben a csoportban a lipid bioszintézis gátlók. A lipidek egy biokémiai vegyületcsoport és nélkülözhetetlenek mind a rovarok, mind pedig az emberek számára. A lipidek egyik legfontosabb komponense a zsírsav. Ennek az előállításába fog majd a rovarölőszer beleszólni. Lényegében a sejtosztódás során a sejtek szét fognak majd esni, vagy nem alakulnak ki egyáltalán. Ide tartozó hatóanyag pl: Spirotetramát
Ismeretlen hatásmechanizmusú hatóanyagok
Ebbe a csoportba tartozik például az összes olajos hatóanyag. Hatásmechanizmusa legalább annyira egyszerű, mint amennyire hatékony. A készítmény hatására, a kártevő szövetei elkezdenek lágyulni, ami miatt a sejtek akár teljesen széteshetnek. A másik, hogy a sejt-sejt közötti jelátviteli folyamatot is képes teljesen megzavarni, valamint járulékos hatásként eltömíti a rovarok légzőnyílásit így megfulladnak. Ide tartozó hatóanyag pl: Paraffin-olaj, de az étolaj is legalább ennyire jó.
A másik csoport itt, amit érdemes megemlíteni, azok az emlősírtók vagy másnéven rodenticidek. A hatóanyag mechanizmusának az alapja a véralvadás gátlás. Ennek hatására, már a legkisebb, akár belsős sérülésre is képesek az állatok elvérezni. Viszont nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennek a hatóanyagnak emberekre ugyanolyan hatása van, mint a rágcsálókra. Azért is nagyon veszélyes, mert ezeket a hatóanyagokat egy édes kocsonyás anyagba helyezik bele és ez nem csak a rágcsálók számára lehet csalogató. A házikedvencek és a kisgyermekek ugyanúgy belekóstolhatnak. Szerencsére van ellenszere, mégpedig, hogy K-vitamint kell a szervezetbe juttatni. Emiatt a veszély miatt ezek a készítmények ma már rendre csak szükséghelyzeti engedéllyel alkalmazhatók.
olajos készítmények hatása levéltetvekre
Mikor milyen rovarölő szert használjunk?
A rovarok ellen védekezés alapja, sokszor az időzítés. Ma a mezőgazdaság, elsősorban a kertészeti kultúrák esetén, az okszerű növényvédelem a preferált. Vagyis csak akkor kezelünk le valamit, ha az tényleg indokolva van.
Ezek alapján a rovarok esetében ezt rajzásra alapozva kell elvégezni. Vagyis, ha látjuk, hogy a rovar megjelent, csak akkor kezelünk. A másik fontos kérdés a szelektivitás. Ez azt takarja, hogy igyekezzünk olyan növényvédőszereket használni, természetesen elsősorban nagyüzemben, amelyek szelektívek. Vagyis az esetlegesen betelepülő természetes ellenségeket kímélni kell.
Hogy milyen szert használunk azt viszonylag könnyű eldönteni, ha tudjuk, hogy milyen a kártevő szájszerve. Abban az esetben, ha rágó és levélen/hajtáson rágás nyomok láthatók, akkor érdemes mindenképpen valamilyen piretroidot, vagy a könnyebbség érdekében neonikotinoidot használni, Abban az esetben, ha kártevőnek szúró szívó szájszerve van csak neonikotinoidot érdemes használni. Ha kártevő lepkeféle, akkor egy fejlődésszabályozóval jól kordában lehet tartani. Ugyanez igaz a darazsakra, esetlegesen kártevő szúnyogokra is.
Gyakorlati jótanácsként szeretném megemlíteni, hogy érdemes először egy neonikotinoiddal kezelni mert azok sokkal lassabban bomlanak le, mint a piretroidok, cserébe tovább is tart a hatásuk. Viszont ne essen senki abba a csapdába, hogy csak ezt alkalmazza, mert sok kártevő nagyon hamar rezisztenciát alakít ki rájuk. Ezért szabad csak maximum kétszer használni őket a termesztés során.
Továbbá, amíg még a vegetáció eleje van akkor egy olajos lemosó permetezést érdemes végezni a növényeken. Elsősorban akkor, ha gyümölcsfáról beszélünk, ugyanis ezzel a viszonylag egyszerű művelettel az áttelelő pajzstetveket nagyon jól lehet gyéríteni, illetve a törzsön áttelelt levéltetvek is jól gyéríthetők vele. Viszont ezt még akkor kell csinálni, mielőtt a növény elkezdne rügyezni.
Illetve még egy gyakorlati jótanács: ha több szert juttatunk ki akkor triazol származékot soha ne keverjünk neonikotinoiddal, ugyanis ez méhpusztuláshoz vezet.
Abban az esetben, ha atka kártételét észlelnénk, akkor semmiképpen ne válasszunk egy idegmérget. Mindenképpen egy speciális atkaölőszert alkalmazzunk, vagy egy lipid bioszintézis gátlót, mert ezek nagyon jól meg tudják oldani az atka problémát. Akik tartanak a szintetikus készítmények használatától, annak tudom ajánlani a káliszappanos permetezést. Hatásmechanizmusában nagyon hasonlít az olajos készítményekére és a puhatestű rovarokat könnyen és gyorsan el tudja pusztítani. A levéltetvek és az atkák ellen érdemes őket használni, mert velük szemben kifejezetten hatékony.
Gyomírtószerekről szerekről általánosságban - mikor mit használjunk közülük
A gyomírtó szerek, vagy másnéven herbicidek a növényvédőszerek közül a legnagyobb csoport. rengeteg alcsoportba lehet sorolni a gyomírtó szereket attól függően, hogy a milyen gyomnövényre és hogyan hatnak. Mivel rengeteg fajtájuk van, a teljesség igénye nélkül a három legfontosabb csoportot szeretném bemutatni, ami totális gyomírtószerek, a hormonhatású szerek, és az egyszikű specialista készítmények. A legtöbb további készítmény általában kétszikű specialista, viszont van néhány amelyik mutat némi eredményt egyszikűekre.
Totális gyomírtószerek
Ebbe a csoportba tartozik a glifozát nevezetű gyomírtószer, amit biztosra veszek, hogy mindenki ismer. A hatásmechanizmusát tekintve a növények számára egy létfontosságú aminosav (fehérjék legfontosabb építőköve) kialakulását akadályozza meg. Mivel ez a típusú aminosav az emberi és állati szervezetből hiányzik, ezért ezekre gyakorlatilag ártalmatlan. Ez a hatóanyag a levélen keresztül képes felszívódni és onnan a gyökérig eljutni, ezzel elpusztítva a növényt. Még ma is a legnagyobb mennyiségben használt gyomírtószer.
Hatása lassabb, mert kell legalább 2-3 hét mire a növényt elpusztítja. Mivel totális gyomírtószer, ezért lágyszárú kultúrákban használata nagyon kockázatos, viszont megfelelő kijuttatási technikával lehet alkalmazni. Fásszárú kultúrákban is csak akkor használható, ha az állomány 3 évnél idősebb. A teljesség kedvéért megemlíteném, hogy az Egyesült Államokban vannak glifozát toleráns/rezisztens növényfajták is, viszont ezek mindegyik génmódosított, és így Magyarországon nem hozhatók forgalomba. A hatóanyag rákkeltő hatásáról jelenleg még folynak a viták. Ez az egyik olyan gyomírtószer, amelyet gyakorlatilag bárki megvásárolhat.
A következő hatóanyag, amely a totális gyomírtókhoz tartozik, a diquat és a paraquat. Hatásukat tekintve, ezek a fotoszintézis egyik részfolyamatát fogják gátolni. Éppen ezért hatásuk elég szembetűnő. A növényen gyors elszáradást, úgynevezett perzselést lehet megfigyelni. Ez is egy levélen keresztül felszívódó gyomírtószer. Mivel totális hatásra képes, ezért csak alkalmazás technikával lehet szelektívvé tenni.
A gyakorlatban a hatóanyagot deszikkálásra (a könnyebb betakaríthatóság érdekében a növény teljes kiszárítása) használták főleg kukorica és napraforgó esetén, azonban ennek már nincsen engedélye. Ameddig lehetett kapni, addig viszont első forgalmi kategóriás volt.
Az utolsó totális gyomírtószer a glufozinát-ammónium. Mivel a növények nem képesek a levegőből felvenni a nitrogént, ezért számukra egy biokémiai ciklus révén valósul meg ammóniából. Ezt a folyamatot zavarja meg ez a hatóanyag és az átalakítási ciklus megakad. Nagy mennyiségű ammónia halmozódik fel a növényben és gyakorlatilag ammónia mérgezésben pusztul el a növény. Az előzőkhez hasonlóan ez is levélen keresztül képes felszívódni. Ezt a készítményt is lehet deszikkálásra használni, illetve 3 évesnél idősebb fásszárú ültetvényekben is. Viszont ez a készítmény második forgalmi kategóriás.
totális gyomírtók hatása
Speciális egyszikű irtók
Az egyszikű irtók, vagy másnéven graminicidek, egy olyan csoport, a gyomírtókon belül, amelyek kimondattan csak az egyszikű gyomokat képesek elpusztítani. A kétszikű gyomokra semmilyen hatásuk nincsen. A szelektivitásuk abból adódik, hogy az egyszikű és kétszikű növények esetében a zsírsav szintézis nem teljesen ugyanúgy zajlik. A növényekben a zsírsav bioszintézist egy sejtalkotó, az úgynevezett kloroplasztisz végzi. Ennek a szerkezete nagyban eltér a kétszikű növényekétől és a szintézis folyamata is máshogy zajlik.
Éppen ezért adódott a lehetőség, hogy egy szelektív herbicidet hozzanak létre. Ha van egy kétszikű kultúránk, akkor ezeket gond nélkül lehet használni, azonban az egyszikűekben csak egy úgynevezett safener segítségével alkalmazhatók. A safener technológia nagyvonalakban annyit takar, hogy ezt kijuttatva a kultúrnövényünkre, a hatóanyag koncentrációját csökkenti és így nem fogja károsítani. Ez fontos, mivel ezek a herbicidek is levélen keresztül szívódnak fel. A csoportba elég kimondhatatlan nevű hatóanyagok tartoznak pl: quizalofop-P-tefuril. Viszont a speciális egyszikű irtók közül gyakorlatilag az összes első forgalmi kategóriás.
egyszikű gyomírtó safener technológiával
Hormonhatású szerek
A hormonhatású szerek mindegyike növekedés gátló, aminek alapja az auxin nevezetű növényi hormon. Mint minden élőszervezet így a növények is termelnek hormonokat és közülük az auxin az egyik legmeghatározóbb. Ez egy növekedésért felelős hormon és rengeteg más hormon koncentrációját is szabályozza a növényben. Tüneteket tekintve, a hajtások csavarodnak, a levelek deformálódnak. Hatásmechanizmusukat tekintve lényegében nem más, mint a növény auxin mérgezése. Ez ugyanis növekedési zavarokat fog okozni a növényben.
Alapvetően elég gyorsan képesek felszívódni a levélen keresztül és nagy mennyiségben képesek a növény szöveteiben feldúsulni. Így hatásukat viszonylag hosszan képesek kifejteni Nem mutat kizárólagos szelekciót a kétszikűekre, de általában kétszikű növények ellen szokták alkalmazni. Ma a legelterjedtebb területei ezeknek a szereknek, a gyepfélék megtisztítása a kétszikű gyomoktól és a gabonafélék gyomirtása. Viszont, ha elrontjuk a töménységet, akkor képes az egyszikű kultúrnövényünket is elpusztítani.
Az ide tartozó hatóanyagok pl: MCPA; dikamba 2,4-D stb. Csak érdekességként említeném meg, hogy a 2,4-D hatóanyag volt az egyik komponense, a hírhedt Agent orange nevezetű lombtalanító szernek, amelyet az Egyesült államok a Vietnámi háború során kijuttatott az őserdő eltűntetése érdekében.
hormonhatású készítmények hatása
Mikor milyen gyomírtószert alkalmazzunk?
Erre alapvetően elég nehéz konkrét választ adni. Totális gyomírtószert telepítés előtt érdemes sokszor használni. Mivel ilyenkor még nincsen kultúrnövényünk nincs az a veszély, hogy elsodródik a szer és esetleg azt is letávolítja. Illetve akkor érdemes használni, ha fásszárú kultúránk van, ugyanis ezeket sokszor nem veszélyezteti. Akkor érdemes még ilyen típusú készítményeket alkalmazni, ha a térkövezett felület közül szeretnénk eltávolítani a nem kívánatos gyomnövényeket. Továbbá ezen szerek nagyrészét lehet alkalmazni a korábban említett deszikkálásra.
Amennyiben gyep gyomirtását szeretnénk elvégezni, akkor mindenképpen a hormonhatású készítményeket érdemes alkalmazni, ugyanis az egyszikű gyepfélékre csekély hatása van. Erre szerencsére gyári kombinációban léteznek készítmények pl: pázsitmester. Illetve akkor érdemes még ezt használni, ha egyszikű kultúrából akarjuk a kétszikű gyomokat eltávolítani. Ezek a hatóanyagok elsőrangúan alkalmazhatók például kalászos kultúrában és például hagymafélékben.
A graminicideket elsősorban akkor érdemes használni, ha kétszikű kultúrából szeretnénk eltűntetni egyszikű gyomokat és ilyenkor nincsen semmi gond. Azonban az igazi szaktudás akkor kell, ha egyszikű kultúrából szeretnénk egyszikű gyomokat eltűntetni. Ilyenkor vagy a korábban említett safener technológiát kell alkalmaznunk, vagy van egy két olyan hatóanyag, amelyeket fel lehet használni egyszikű gyomírtásra, már élő állományban. Ilyen például kukorica esetében a foramszulfuron, vagy kimondottan gyep esetén a fenoxiprop-P-etil.
Végül de nem utolsó sorban szeretnék 3 módszert bemutatni, amit ma alkalmaznak a gyomírtásban és elsősorban szántóföldi kultúrák esetén.
Az egyik ilyen a preemrgens gyomírtás, ami azt takarja, hogy a gyomokat még azelőtt igyekszünk kiirtani, hogy a kultúrnövényünk és a gyomnövény kikelt volna.
A következő ilyen a pre- post gyomírtás amikor a gyomnövényünk már kikelt, de a kultúrnövényünk még nem.
A harmadik pedig a postemergens, amit akkor végzünk el, ha már a kultúrnövényünk is kikelt és a terület is gyomos.
A kémiai növényvédelem jelenlegi kilátásai és alternatívái
Sajnos nincsenek túl jó kilátásai. Az Európai Unió ugyanis tűzzel-vassal küzd a szintetikus növényvédőszerek ellen. Ez egy teljesen érthető álláspont, hiszen ezzel csökkentjük a környezeti terhelést, viszont a mezőgazdaság számára egyre nehezebbé teszi a sikeres termesztést. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a szintetikus készítmények engedélyét folyamatosan megvonják.
Rengeteg hatásos növényvédőszert vontak ki az elmúlt évtizedben. Legjobb példa erre, hogy az idei évtől kezdve csak egy neonikotinoid van kereskedelmi forgalomban az Európai Unióban, az pedig az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 20 SG. Volt előtte számos más készítmény, de azoknak az engedélye mára rendre meg lett vonva.
A nagy probléma még a szerkivonással, hogy nincsen helyettük sokszor alternatíva. Folyamatosan folyik a kutatás és a tesztelés az új hatóanyagokkal, de ezeknek a száma azért véges. Egyre kevesebb a hatásos molekula. Ezek a borús kilátások viszont egyelőre csak az Európai Unióban érvényesek. Ázsiában, az amerikai kontinensen és Afrikában nem ilyen szigorúak a szabályozások.
Mivel a kémiai növényvédelem szülőhazája az Egyesült Államok így a mai napig a termesztési gyakorlat része jó néhány olyan készítmény, amelyet az Unióban már évtizedekkel ezelőtt betiltottak. Ázsiában és Afrikában pedig még a mai napig használnak DDT-t malária szúnyog írtására. Az európai termesztési gyakorlatban egyre inkább terjednek a biológiai alapú készítmények, amelyek egy vírust vagy baktériumot tartalmaznak, amelyek csak rovarokra veszélyesek.
Viszont szerencsére amennyire borúsnak tűnik a helyzet, annyi egyéb lehetőség is van. A biológiai növényvédelem jelenleg az egyik legelterjedtebb módszer a termesztési gyakorlatban. Ennek a lényege, hogy a kártevőnek a természetes ellenségeit használjuk, hogy a károsítását az érzékelési szint alá tudjuk vinni. Előnye, hogy nem kell rovarölőszeres kezelés, és a kártevőben nem tud rezisztencia kialakulni. Hátránya, hogy egyelőre csak hajtatásban kidolgozott a technológia. Szabadföldi adaptálásra egyelőre nem kidolgozott.
Ami ma szabadföldi termesztés gyakorlatban egyre inkább elterjedt, az integrált növényvédelem használata. Ez azt takarja, hogy a vegyszeres kezelés a végső megoldás. A kórokozók és kártevők elleni védekezést már telepítéstől elkezdjük és helyes agrotechnikával (gyakorlatilag minden, amit a növénnyel csinálunk), fajtaválasztással, és csapdázással megpróbáljuk féken tartani a károsítókat. Ha mindenképpen növényvédőszerhez kell nyúlni, annak okszerűnek kell lennie és csak akkor kezelni, ha a károsító tényleg ott van.
Továbbá szelektívnek kell lennie, hogy a természetes ellenségeket minél inkább kímélje pl: idegmérgek visszaszorítása. Egyes kártevőknél próbálkoznak az úgynevezett hímsteril módszerrel, ami nagy vonalakban annyit takar, hogy a befogott hím egyedeket sterilizálják és utána szabadon engedik őket. Mivel terméketlenek így a nőstény nem lesz képes tojást rakni. Ennek az egyetlen hátránya, hogy csak izolált területen pl: szigeten kivitelezhető módszer. Nagy egybefüggő területeken ez sajnos nem működik.
Bízom benne, hogy hasznosnak találta ezt a "kis" összefoglalót - amennyiben igen, kérem nyomjon egy Tetsziket, küldje el ismerősének, akit érdekelhet.
