'Pipacs 1' meggyfa

Származás: Kovács Sándor szelektálta a Kecel környéki termőtájból a régi, francia eredetű ’Montmorency’ meggynek itt, a Duna-Tisza közén vélhetően hibridizálódott állományából, a pipacsmeggy fajtakörből. Állami elismerést 1980-ban kapott.

Hajtásrendszer: fája erős növekedésű, szétterülő, csüngő ágrendszerű, gömb alakú koronát nevel. Terméseinek legnagyobb részét a hosszú vesszőkön hozza, így az ostorosodás miatt igen hajlamos a felkopaszodásra, ezért erős metszést igényel.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny.

Gyümölcs: június végén érik, középnagy (4-5 g), gömb alakú. Héja világospiros, fényes. Húsa szintén világos színű, közepesen kemény, nem festőlevű, jellegzetesen savanykás ízű. S bár vannak, akik íze miatt kevésbé tartják friss fogyasztásra alkalmasnak, ám számos tanulmány bizonyítja, hogy antioxidáns- és polifenoltartalma kiemelkedően magas, nemcsak a meggyfajták, de más gyümölcsökhöz (alma, málna, szamóca, piros ribiszke) viszonyítva is. Kísérlet igazolta, hogy már 10 nap alatt 30%-al csökkentette a vér összkoleszterinszintjét.

Érdekesség, hogy Johann Kraft 1792-ben megjelent, Értekezés a gyümölcsfákról című művében szerepel egy „mindent gyógyító” nevet viselő meggyfajta, ami kinézetében és leírása alapján is a ’Pipacs 1’-hez igencsak hasonló gyümölcsű volt.

Konyhai feldolgozásra is alkalmas. A cukrásziparban tortameggyként használják.

Talajigény: kevésbé válogatós, de legszebben a jó vízelvezetésű, humuszban és tápanyagban gazdag, középkötött, vályogtalajon fejlődik, a hideg, rossz vízelvezetésű, erősen kötött agyag és az erősen savanyú talajokon sínylődik.

Fény- és hőigény: nagy, napos helyen a termései lédúsabbak és ízesebbek, mint félárnyékban. Mivel később virágzik, mint a cseresznye a tavaszi fagyokra kevésbé érzékeny. A nyári hőséget is jobban viseli.

Vízigény: közepes. Száraz, csapadékhiányos tavasz esetén a virágzás előtti rendszeres vízellátás a kötődést, később a gyümölcsfejlődést és termőrészképzést segíti. A nyári aszályos időszakokban az idősebb fákat hetente egyszer, a fiatalokat 2-3-szor öntözzük.

Gondozás: erős szelektől védett, de nyílt, szellős területre telepítsük, olyan helyre, ahol más fákkal nem nyomják, árnyékolják el egymást és nem akadályozzák egymás fejlődését. Ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. Humuszos homoktalajokon is eredményesen termeszthető. 

Rendszeres metszést igényel. Fiatal - 1-3 éves - korban ez főként a korona alakítását jelenti, később a ritkítást, fiatalítást, a beteg, sérült, elhalt, a konkurens ágak és az ún. "ostorhajtások" eltávolítását, amit a termés betakarítása után végezzünk el. A nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől.

Téli lemosó permetezése rügyfakadás előtt, január-februárban - esetleg március elején -, száraz időben történjen. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

Moníliával szemben toleráns.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan. 

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a sajmeggyre (Cerasus mahaleb) oltott fa növekedési erélye csökken, kisebb koronát nevel, mélyen gyökerezik, alkalmazkodóképessége nagy, a szélsőséges talajviszonyokat, így a száraz, meszes, magas pH-jú, homok- és agyagtalajokat is jól bírja, a magas talajvízszintet viszont nem tolerálja. Korán termőre fordul és már a kezdő termés évében gazdagon terem.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 5-8 m
Sor- és tőtávolság: 6x7 m
Termésérés: június vége
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom