'Magyar kajszi'

Származás: pontos eredete ismeretlen, mivel Európában hazánkból terjedt el, ezért a Kárpát-medencében kialakult, magyar fajtának tekintik. A típust 1868-ban Glocker udvari kertész véletlen magoncként találta Enyeden, s Ungarische beste (Magyar legjobb) néven küldte el más fajtákkal együtt a híres német pomológusnak Eduard Lucasnak, aki elsőként írt róla.

A legjobb kajszibaracknak tartják, a Közép-Rhône völgyétől Kelet-és Közép-Európa országain át kiterjedten termesztik.

Hajtásrendszer: fája középerős növekedésű, terebélyes, közepesen sűrű, idősebb korban széthajló, csüngő habitusú, kusza szerkezetű, távolról szemlélve félgömb alakú koronát nevel. Vesszői pirosasbordók. Levele sötétzöld, csak enyhén kanalasodik vagy kiterült, kissé fodros, széle duplán és tompán fogazott.

Termőképesség: korán termőre fordul, bőven terem, de alternanciára hajlamos. Középkorai virágzású, virágzási ideje gyakran elhúzódik. Öntermékeny.

Gyümölcs: július közepén érik nagy vagy középnagy méretű (40-45 g), gömbölyded, oldalról kissé lapított, tompa kúp alakú. Héja finoman molyhos, színe világos sárgából fokozatosan vált narancssárgára, napos oldalán kárminpirossal mosott. Húsa narancssárga, félkemény, finoman rostos, lédús, nagyon jó ízű, kellmesen édes-savas, aromás, jellegzetes zamatú. Magvaváló, a magbél édes.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (befőtt, lekvár, ivólé) kiváló minősége miatt egyaránt alkalmas.

Talajigény: a talaj szerkezetére kényes, gyökérzete sok levegőt kíván, a mélyrétegű, laza, jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, könnyen felmelegedő, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, a napos, meleg, szélvédett helyet szereti. A téli jelentős hőmérséklet ingadozások a vesszőkön és az ágakon idézhetnek elő fagyást. Mivel a mélynyugalmi állapota korábban befejeződik, enyhe januári idő esetén hamar beindul a nedvkeringés, a rügyek duzzadni kezdenek, ezért a késői fagyok a virág kezdeményeket károsíthatják.

Vízigény: közepes. A szárazságot viszonylag jól tűri, de évi 700-800 mm egyenletes eloszlású csapadékmennyiséget kíván. A termésérés előtti vízhiány a gyümölcs elaprózódását, hullását okozhatja, az őszi pedig a termőrügyek kifejlődését befolyásolja negatívan, ezért a fiatal fákat hetente 2-3 alkalommal, míg az idősebbeket hetente egy alkalommal bőségesen öntözzük.

Gondozás: vegyük figyelembe, hogy fény- és melegigényes, ezért ne ültessük olyan helyre, ahol más fákkal leárnyékolnák egymást és ahol erős szélmozgásnak kitett. Telepítés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk.

Fiatal korában igen fontos a gondos alakító metszés, míg a későbbiekben a termőrészek nevelésére való ösztönzés. Pirosbimbós állapotban vagy termésbetakarítás után végezzük metszését. A vázág végén hagyjuk meg a termővesszőket- és gallyakat, azok konkurenseit távolítsuk el. A korona felső részét erőteljesebben formázhatjuk, itt a leggyorsabb a megújulás. Metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől. A metszésnél használt szerszámokat rendszeresen fertőtlenítsük.

Téli lemosó permetezése rügyfakadás előtt, január-februárban - esetleg március elején -, száraz időben történjen. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

Moníliával és gnomóniás levélfoltossággal szemben kevésbé érzékeny.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júliusig.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a vadkajszi alany (Armeniaca vulgaris) esetében a fa erős vagy igen erős növekedésű, kiegyenlítetten terem. A könnyű, jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, semleges vagy enyhén meszes talajokon érzi jól magát. Kötött, agyagos, nedves vagy nagy sótartalmú talajokra nem való, a szárazságot a többi alanynál jobban tűri, a meleg, száraz, alföldi homokos talajokra is kiváló.

A mirabolánra (Prunus cerasifera) oltott fa erős vagy igen erős növekedésű, korábban termőre fordul és bőven terem. Nagyon köves és nagyon száraz talajok kivételével mindenütt jól megél, sőt a nyirkos, mélyrétegű, kötött talajokat, a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is tűri, de vegetációs ideje meghosszabbodik, a hajtások rosszul érnek be.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 4-6 m
Sor- és tőtávolság: 6x6 m
Termésérés: július közepe
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom

Öntermékeny fajta, pollenadó nem szükséges.