Hasznos tudnivalók
Származás: a források szerint az osztrák-magyar flotta chilei expedíciója (1857–1859) során került Európába. Először Ybbs an der Donauban az Otto Trunner faiskola kezdte termeszteni, első írásos említése 1879-ből származik. Kinézete és íze miatt kedveltté vált ugyan, de az első világháború után feledésbe merült. Az 1930-as évektől a németországi Geisenheim Kertészeti és Szőlészeti Kutatóintézetben kísérleteket végeztek vele, 1933-ban bekerült a német dió-levéltárba, hivatalos elismerést és nevet (’Geisenheim 1239’) kapott és számos új vörös fajta szülőjévé vált. Vélhetően valamennyi európai vörösbelű fajta eredete valamiképpen visszavezethető a 'Rote Donaunuss' fajtáig.
Hajtásrendszer: fája közepes növekedési erélyű, felfelé törő, széles, szétterülő koronát nevel.
Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. A hím- és nőivarú virágok egyszerre érnek (homogámia), emiatt jó az önmegporzása, de egy vele egyidőben nyíló másik fajta, a termésbiztonságot és hozamot is növelheti.
Gyümölcs: szeptember 4. és október 1. dekádja között szedhető, közepes méretű (kb. 8 g), hosszúkás, ovális alakú. Héja vékony, finoman barázdált, könnyen törhető és tisztítható. A bél élénkvörös, fényes, a héjat jól kitölti, enyhe, édeskés, finom aromájú, melyet a tárolás során is megőriz.
Talajigény: nem válogat a talajtípusok között, a talaj kötöttségével és kémhatásával szemben nincsenek különösebb igényei, a legfontosabb, hogy jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, mélyrétegű legyen.
Fény- és hőigény: nagy, napos, meleg fekvést válasszunk számára, bár a téli hidegre (a -25-28°C-ot is károsodás nélkül elviseli) nem érzékeny, de a tavaszi fagyok okozhatnak kárt a barkákban.
Vízigény: nagy, átlagos időjárási viszonyok között, kb. 800-1000 mm az évi vízszükséglete, a hőmérséklet növekedésének arányában nő a vízigénye, aszályos, csapadék mentes időszakokban rendszeresen öntözzük. A júliusi-augusztusi csapadékhiány negatívan hat a dióbél méretére.
Gondozás: telepítésnél vegyük figyelembe, hogy a diófa hosszú életű (80-100 év), gyökere messzire hatol, az átültetést rosszul tűri, terebélyesre nő, fejlődéséhez sok fényt és teret kíván, ezért helyét körültekintően válasszuk meg.
Ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki bőven szerves anyagot, a termőréteg vastagsága nagyon fontos a fák növekedése és a terméshozam bősége szempontjából egyaránt. Egy egészséges, koros fa esetén éves szinten kb. 30-40 kg dióra számíthatunk. A magról nevelt csemeték 10-12 évesen, az oltottak 3-4 évesen hozzák első termésüket.
Ami a metszést illeti az alakító metszést télen végezzük, mivel tavasszal a nehezen beszáradó seb miatt korhadás indul meg. A ritkító metszés ideje augusztus, ekkor távolítsuk el a száraz, elfagyott ágakat, vesszőket.
A szüretet akkor kezdhetjük, amikor a zöld burok megrepedt.
Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.
Alany:
Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 5-8 m Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, tárolás
Védett tartalom
Sor- és tőtávolság: 10x10 m
Termésérés: szeptember 4. - október 1. dekádja
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: nagy
