A szobanövények téli tartásával a legfőbb gond, hogy a fűtött szoba viszonylag magas hőmérséklete és a télen rendszerint kevés fény kettőse teljesen összezavarja őket.
Sok fajta ugyanis télen a nyugalmi időszakát tölti, mint valami téli álmot alvó teknős, de a 20-22 Celsius fok a tavasz elejét, a nyár végét idézi számukra, közben pedig fényből ennek az időszaknak csak a töredékét kapják.
Miközben azon tűnődnek, hogy most akkor milyen évszak is van, fejlődésük abnormálissá válhat, sokszor megnyúlt, satnya, sárguló, úgynevezett etiolált hajtásokat növeszthetnek, legyengülnek, hogy aztán a betegségek és a kártevők könnyen végezhessenek velük.
A fénymennyiség és a hőmérséklet együttesének összehangolása a legfőbb feladat
Súlyosbítjuk a helyzetet, ha nem ritkítjuk az öntözéseket, és nem hagyjuk abba a tápoldatozást, mert ezzel a növekedésre serkentő téves jelzéseket adunk le a növénynek. Dióhéjban ezek a fő okai annak, hogy a legtöbb szobanövényhalál télen következik be.
Mindezek alapján a feladat elméletileg egyszerű. A pihenőidejüket töltő növényeket ritkábban öntözzük, ne tápoldatozzuk, és biztosítsunk nekik ideális körülményeket, vagyis a rövid nappalok mellé járjon nekik alacsonyabb hőmérséklet.
A gyakorlatban azonban bonyolultabb a kérdés, ugyanis a szobai növények igényei egészen eltérőek lehetnek, és ami kedvező az egyiknek, az nem jó a másiknak, ráadásul az sem kivitelezhető, hogy kikapcsoljuk a fűtést kedvenc virágaink kedvéért.
A kaktuszok a pincében is áttelelhetnek
Ha megfelelően szeretnénk gondoskodni benti zöldjeinkről, érdemes egyenként utánanézni igényeiknek. Sokat tud segíteni, ha a vásárlás előtt megnézzük az igényeiket különös tekintettel a télre, mert ha például citromfát vásárolunk, ami nyáron az erkélyen nagyon jól érzi magát, de télen nem tudunk neki kellően hűvös, 10 Celsius fok körüli világos helyet biztosítani, akkor egy tél alatt teljesen tönkre fog menni.
Az átlagos téli lakásbelső fénytelen, és a fűtés miatt meleg, és száraz levegőjű, de vannak olyan növények, melyek probléma nélkül bírják az ilyen kondíciókat.
A pletyka, a sárkányfa (dracéna), az anyósnyelv, és a rákvirág ide tartoznak, és a broméliafélékkel sem lesz gond, ha levéltölcsérükbe néha vizet töltönk.
A száraz, meleg levegővel a kaktuszféléknek és a pozsgásoknak sincs különösebb gondjuk, ám ők a kifejezetten fényszegény környezetben erőtlen, megnyúlt hajtásokat hozhatnak, ha ez a helyzet, inkább fordítsuk meg a dolgot, és tegyük őket hűvös, fénytelen helyre télire, akár a pincébe, garázsba, lépcsőházba, ahol 5-10 Celsiusnál nem magasabb a hőmérséklet.
Szintén megsínylik a fényhiányt a tarka levelű dísznövények és a virágzó cserepesek, például a csuporka, a könnyező pálma, a fikusz, a fokföldi ibolya, a ciklámen, az azálea, vagy a papucsvirág, ám az ő esetükben nem jöhetnek szóba sötét telelőhelyek, és 15 Celsiusnál melegebb helyre sem rakhatjuk őket. Nekik a legmegfelelőbb az ablakpárkány, ami rendszerint a szoba leghidegebb pontja, és itt fényt is kaphatnak.
Az orchideának párás környezet dukál, amit akár a fürdőben is megkaphat, feltéve, ha nincs ott koromsötét A levegő szárazsága ellen párásítással lehet tenni, a kimondottan páraigényes fajokat, például a páfrányokat, orchideákat egyenesen a fürdőbe (amennyiben van ablaka) vagy a konyhába költöztethetjük.
A trópusi növényeket sose tegyük sötétbe, így ha a fürdő ablaktalan, inkább állítsuk őket az ablakhoz közel, úgy hogy cserepüket szigeteljük (például alufóliával, vagy buborékfóliával), és helyben párásítsunk.
A szobai párásítás jó módszere, ha a cserepeseket kavicságyra helyezzük, vagyis egy tálcára pár marék aprókavicsot szórunk, vizet öntünk rá, majd erre állítjuk a növényeket.
Használhatunk a szokásosnál nagyobb alátéteket is, melyekbe vizet töltünk, de még egyszerűbb, ha a mosott ruhákat rendszeresen a szobában teregetjük ki, így nekünk is kellemesebb, illatosabb lesz a levegő.
Párásítás kavicságyon
A téli időszakban gyakran lesznek porosak a növények levelei, ami hátráltatja az élettani folyamatokat, ezért időnként praktikus a leveleket óvatosan lemosni, permetezni. A leveleket mindig felforralt és lehűlt vízzel kezeljük, különben a kemény csapvíztől foltosodás indulhat meg, ezért a kádban zuhanyoztatás nem a legjobb ötlet.
Az öntözéshez ne használjunk hideg csapvizet, inkább töltsünk tele egy kancsót, kannát, és várjuk meg, míg szobahőmérsékletű lesz. Az öntözések, mint említettem, télen ritkítandók, inkább a túl sok folyadék jelenthet problémát, mintsem a kiszáradás, ezért ügyeljünk arra, hogy pangóvíz ne gyűljön fel az edényekben, mert az rothadáshoz fog vezetni.
A tápoldatozást tavaszig teljesen lehet mellőzni, kivéve a télen is virágzó fajták esetében, melyeket legfeljebb kéthetente kínáljunk tápanyaggal. Fontos figyelni arra is, hogy a frissítő téli szellőztetések ne ártsanak a szobanövényeknek, mert már egy kevés hideg levegőtől is súlyos lombvesztés következhet be.
Ha huzatot csinálunk, pakoljuk el az erkélyajtó melletti párkányon lakó cserepeseket.
A majomkenyérfa hamar ledobálja leveleit, ha huzatot kap
Karácsonykor a feldíszített fenyő általában átrendezi a szobát, odébb kerülnek fotelek, dohányzóasztalok, és gyakran az állványon elhelyezett, vagy útban lévő szobanövények is. Ilyenkor mindig figyeljünk arra, hogy ne kerüljenek rossz helyre, túl sötétbe, túl hidegbe, vagy épp fűtőtest közelébe.
Ha lakásunk téli-nyári adottságaihoz igazodó szobanövényt választunk, és betartjuk a fentebb említett szabályokat, akkor nem kell azon izgulnunk, hogy növényünk vajon túléli-e a telet nálunk.
Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérem nyomjon egy Tetsziket
