A kertben gyakran előfordulnak különféle bogarak, rovarok, melyek olykor ijedtséget okoznak, hiszen az egyszeri kertészkedő általában nem rovarszakértő, így nem mindig világos, hogy a felfedezett élőlény jelent-e veszélyt emberre, vagy a kerti növényekre, terményekre!
Szerintem nincs olyan ember, aki ne találkozott volna a verőköltő bodobáccsal. Ő az a bogár, ami nyáron tömegesen fordul elő kerítéseken, járdákon, házfalakon és egyéb felületeken. Sokan suszterbogárként ismerik. Egy poloskafaj, de nem kell tőle megijedni, mert ártatlan. Repülni nem tud, a hársfák kérgén fürdőzik a legszívesebben a tavaszi napfényben. Bűzmirigyei sincsenek, mint a legtöbb poloskának.
A vakond is egy gyakori látogató a kertekben. Ha szívesen olvasna a kis barátunkról, KATTINTSON IDE!
Ismerje meg Ön is jobban ezt a gyakran látható, mégis kicsit titokzatos rovart! A verőköltő bodobács háta piros színű, amit jellegzetes fekete mintázat díszít, melynek része többek közt egy-egy kör alakú folt. A pöttyös rovar potroha fekete színű, ám a pereme vörös. A rovar feje és alsó oldala fekete.
A kifejlett egyedek testhossza nagyjából egy centiméter. A verőköltő bodobácsok különös ismertetőjele, hogy nincsenek pontszemeik. A verőköltő bodobács táplálékául leginkább a hársfák és a mályvafélék termése szolgál, de ez a rovar, ha nincs más, akkor megeszi a papsajtot, akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is.
Tavasszal a bodobácsok gyakran láthatóak párzás közben összetapadt, úgynevezett „tandem pozícióban”, ez a látvány mindenkinek ismerős, aki már látott ilyen rovart. Ez a kissé mulatságosnak tűnő állapot még a párzás után is megmarad, a hímek ezzel a módszerrel akadályozzák, hogy az adott nőstény más hímekkel is pározhasson. A talajba és avarba rakott, fekete tojásokból kikelő, júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk egyszerűbb.
A felnőtt verőköltő bodobácsok a talajba rejtőzve telelnek át, aztán tavasszal összegyűlnek a fák kérgén, a repedéseken, vagy a kéreg alatt. A fákon fürtökben tenyésző példányok elrettentő látványt nyújtanak, sokszor a játszótereken riogatva az anyukákat, ám aggodalomra továbbra sincs ok, semmilyen veszélyt nem jelentenek! A feléledő rovarok a telelést követő évben 50-60 tojást raknak le, és ezt követően életciklusuk véget ér.
S végül egy érdekesség, hogy több rovarirtó szer kifejlesztése nekik köszönhető, ugyanis gyakran alkalmazott laboratóriumi kísérleti rovar!
Tömeges megjelenése a párzáshoz, és a telelőhely keresésének és elhagyásának köszönhető, és a jelenség teljességgel ártalmatlan. A verőköltő bodobácsok irtása felesleges, a lakásokat egyszerű szúnyoghálóval meg lehet védeni, nem kártevő, a növényeket nem károsítja, csupán a mályva-, és hársfélék termését fogyasztja (illetve azok nedveit szívogatja).
Ugye, nem is olyan félelmetes rovar? Ne féljen tőle Ön sem, teljesen ártalmatlan állatka.
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
Ha más kertészeti témában is szívesen olvasna, további bejegyzéseimet itt találja!
