Ön is érdeklődéssel figyeli a hobbikertészkedés érdekes újdonságait, eddig ismeretlen módszereit, a mindenféle furcsa, frappáns, vagy éppen meghökkentő ötletet, amikkel az ígéretek szerint szebb, jobb lesz az eredmény, nagyobb lesz a paradicsom, zöldebb a paprika, és így tovább?
Akkor éppen jó helyen jár, most ugyanis egy olyan ültetési metódust ismerhet meg, ami nem szokványos, ellenben nagyon látványos, ráadásul sokféle gyakorlati előnye is van. Ez nem más, mint a szalmabálás ültetés!
A szalmabálába való ültetés éppen olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, vagyis nem a kert talajába kell ültetni, hanem egy vagy több sornyi szalmabálába. Rögtön felmerülhet Önben a kérdés, hogy ez miért jó, vagy miért jobb, mint a hagyományos ültetés, a válaszok pedig azonnal érkeznek!
A bálába ültetés egyik fő előnye az emelt ágyáséhoz hasonló, vagyis az, hogy nem kell egészen a földig hajolnia, vagy letérdepelnie a különféle teendők, növénygondozási feladatok közben.
Ezért rögtön ki is jelenthető, hogy a bálás ültetés a magaságyás használatának egyik könnyű módja, hiszen a szalmatömb használata feleslegessé teszi az épített magaságyás kialakítását, így nem kell barkácsmunkával vesződni, elegendő csupán a bálát, bálákat a kívánt helyre lerakni.
A módszer rajongói és terjesztői szerint azonban számos egyéb, sokkal inkább kertészeti vonatkozású nyomós indok van a bálázásra. Az összekötegelt szalmakupacok rendkívül jó vízelvezetési képességgel rendelkeznek, az üreges szalmaszálak a felesleges nedvességet elvezetik, a szükséges mennyiséget pedig a gyökerekhez juttatják, így ez a közeg vetekszik a legjobb vízgazdálkodású hagyományos talajokkal.
Maga a szalma komposztként is funkcionál, lassú lebomlása során tápanyagokat biztosít a beültetett zöldségeknek, haszonnövényeknek. Szintén jótétemény, hogy a bála hőmérséklete gyorsabban követi a levegőét, mint a talaj, így kora tavaszi ültetéskor hamarabb kezdhet neki a munkálatoknak, hiszen a bála gyorsan felmelegszik.
Ugyanígy ősszel is jól jön a bála ezen tulajdonsága, ekkor a már gyengébb napsütés a talajt lassan, a bálát viszont gyorsan felmelegíti. Egyes vélemények szerint még a késő őszi fagykárok is elkerülhetőek valamennyire a szalma használatával.
Persze meg kell jegyezni azt is, hogy a bálák hamarabb is hűlnek ki szellős szerkezetük, és a szokásos ültetőközeghez képest jóval kisebb térfogatuk miatt, így mindenképp napos, meleg helyre kell telepíteni a bálaültetvényt, hogy a pozitívumok érvényesüljenek.
További praktikum, hogy a bálázással megspórolható a szinte mindenki által utált ásás, földátmozgatás, sőt, az ültetés előtti gyomtalanítást is kihagyhatja ilyen módon. A bálákat könnyen, egyszerűen a kijelölt helyükre viheti, így ebben az esetben a kapát, ásót, gereblyét a kamrában is hagyhatja, nem lesz rájuk szüksége!
Persze hátrány is akad, amennyiben a bálákat a gyepre helyezi, az alatta lévő pázsit biztosan károsodik, elpusztul, de valójában ez a felásott kiskert-részeknél sincs másképpen. A mérleg másik serpenyőjében ott van még látvány, ami egyesek szerint romantikus és rusztikus, míg mások szerint kissé rendezetlen és zavaró.
Az is tény, hogy a szalmaágyás szezonális, a bomlás, elhasználódás után el kell takarítani a maradványokat, de szerencsére ez nem jelent nagy gondot, hiszen ilyenkor már komposzt módjára a földbe forgathatók a szalmakupacok.
Munka azonban a bálás ültetésnél is lesz majd! Tévedés lenne azt hinni, hogy ezzel a módszerrel mindössze annyi feladata van a kertésznek, hogy a palántát a bálára dobja, és készen is van.
Az előkészítés a legtöbb bála-mester szerint legalább két hetet vesz igénybe, tehát Ön se álljon neki az ültetésnek közvetlenül a bálák lerakása után. A megfelelő, jellemzően napos helyre felsorakoztatott szalmakockákat az első időszakban trágyázni és öntözni kell, hogy a tápanyagok eljussanak a kockák közepébe is a szálakon keresztül.
A bálák felszínén, a középső harmadban egy sekély mélyedést kell kialakítani, például kézi, tenyeres tömörítéssel, ütögetéssel, ebbe lehet adagolni a termőközeget.
Mivel az egész bálába ültetés alapvetően biokertészeti megfontolású, szervestrágyát illendő használni, ami nem mindig kellemes illatú, szerencsére ez kiváltható érett komposzttal, vagy friss, zsákos termőfölddel. Jó ötlet foszforral és káliummal is dúsítani a bálát, ezt is lehet bio módon, például halhús, faforgács adagolásával.
Az eleinte gyakran, naponta elvégzett nedvesítést követően egyre csökkenő öntözés és tápanyag-bevitel után nagyjából két hét múlva lesz készen az ültetőkocka. Ha gombák is megjelennek, az mindenképp jó jel, arra utal, hogy a bála ültetésre készen áll.
Az öklével, vagy egy ültetőkanállal a szokásos módon telepítheti a palántákat, érdemes egy kis földlabdával együtt behelyeznie őket, valamint a felszínen is hasznos végigteríteni egy újabb vékonyabb földréteget. Gyomosodástól jóval kevésbé kell tartani, mint a szokásos ültetésnél, főképpen, ha a bálák is tiszták, gyommentesek voltak.
A nyárra, őszre letermő zöldségek felszedése után a bálák már összeesett, lebomlásnak indult szürke halmok lesznek, ilyenkor csak be kell lapátolnia a halmokat a komposztálóba, vagy a környező talajba, és jövő tavaszra értékes melléktermékként - szép adag érett komposzt is a jutalma lesz!
Érdekesnek találta a cikket? Akkor kérem nyomjon a "tetszik" gombra, vagy ossza meg írásomat ismerőseivel, barátaival!
Szívesen kipróbálná ezt az érdekes módszert?
Szalmabálát nem tudok Önnek kínálni, de kertészeti webáruházamban számos zöldségfélét, palántát és vetőmagot talál, ha IDE KATTINT!
Forrás és további szakirodalom a témában: ITT és ITT
Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.
