Hasznos tudnivalók
Származás: Észak-Amerikában - a Mexikói-öböltől Kanada déli részéig - őshonos, tápláló, jótékony hatású (vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag) gyümölcsöt hozó, 25-60 m magas, lombhullató fa. Több indián törzs számára is kedvelt, egyben a legfontosabb őszi élelemül szolgáló csemege volt. Jelenleg kb. 1000 fajtát tartanak nyilván, s a világ számos országában - Ausztrália, Brazília, Dél-Afrika, Izrael, Kína stb. - termesztik.
Texas állam kedvenc fája, Georgia államban pedig novembert a pekándió hónapjává nyilvánították.
A ’Wichita’ fajtát 1940-ben Louis D. Romberg hozta létre a ’Halbert’ és a ’Mahan’ fajták keresztezésével a texasi Brownwoodban. 1959-ben került kereskedelmi forgalomba. Az egyik legelterjedtebb és legnépszerűbb fajta, ami más pekándiófajták általános alanyaként is használatos.
Hajtásrendszer: fája közepes növekedési eréjű, kb. 6-9 m magas, kezdetben feltörekvő, később sűrű, terebélyes koronát nevel. Tetszetős megjelenésű. Lombozatát szárnyasan összetett, 30-50 cm-es levelek alkotják, melyekben az ellipszis alakú, hegyes végű, kétszeresen fogazott szélű, fényes, sötétzöld levélkék száma változó (9-11-17 vagy akár 23 is lehet).
Termőképesség: korán termőre fordul, jól terem, de hajlamos az alternanciára. A tavaszi fagykártól nem kell tartani, mivel csak május közepétől virágzik. A megfelelő termés biztosításához pollenadóra van szükség.
Porzói: ’Cheyenne’, ’Pawnee’, 'Western Schley'.
Gyümölcs: október végén, november elején 3-11 db-os fürtökben érik, akkor szedhető, amikor a külső burka kezd felnyílni. Közepes méretű, hosszúkás, ovális alakú, kerek keresztmetszetű. Héja vékony, könnyen törhető. Dióbele a héjat jól kitölti, aranybarna, sekély barázdával, kellemesen édeskés, jellegzetes ízű.
Felhasználható a közönséges dióhoz hasonló módokon, így friss fogyasztásra, sütemények, kenyérfélék stb. alapanyagaként, tárolásra.
Talajigény: mélyrétegű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talaj ideális a számára.
Fény- és hőigény: nagy. Napos, meleg, szélvédett helyet kedvel.
Vízigény: nagy. A vegetációs időszak alatt kiemelten ügyeljünk a megfelelő vízellátásra, ami a csapadék mellett is még kb. 500 mm-t jelent, tehát talaját ne hagyjuk kiszáradni.
Gondozás: nevelése nem tér el a többi dióétól. Telepítésénél vegyük figyelembe, hogy termetes fává nő, ezért olyan helyet válasszunk számára, ahol oldalirányban is kellő tér áll rendelkezésére, mind az ágainak, mind a gyökérzetének.
Ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk.
Metszése fiatal korában a megfelelő faalak kialakításából, termőkorban ritkításból, az elhalt, nem megfelelően növő, egymást keresztező ágak, a közönséges dióval szemben gyakoribb hegyesszögű, V-elágazások eltávolításából áll.
Fagytűrése kiváló, jól elviseli a talaj lúgosságát, a városi levegőt, betegségekkel, kártevőkkel szemben is jól ellenáll.
Ültetési idő: a szabadgyökerű növényeket március-áprilisban, valamint október-novemberben, míg a konténeres kiszerelésűeket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is ültethetjük.
Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 6-9 m Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, tárolás
Védett tartalom
Sor- és tőtávolság: 12 x 12 m
Termésérés: október vége - november eleje
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: nagy
