Claude Monet (1840-1926) az impresszionista festészet egyik legismertebb és legjelesebb képviselője. Nevének hallatán, kinek ne jutnának eszébe jellegzetes ecsetkezeléssel vászonra vitt képei, mint amilyen Az esernyős hölgy, a Tavi rózsák, A roueni katedrális és sorolhatnánk. Talán az is sokak számára ismert, hogy a francia festő, remek kertész is volt, a virágok – köztük a rózsák – pedig különösen közel álltak a szívéhez.
Élete során mindenütt amerre lakott szép, gondozott kertet alakított ki, így pl. a normandiai kis faluban, Givernyben is, ahol megvette a korábban csak bérelt házat, majd később a mellette levő mocsaras telket is és létrehozta a festményein gyakorta megörökített „vízi kertet”. A tavon csak fehér tavirózsák nyíltak, de körülötte helyet kapott szomorúfűz és számos Japánból származó növény is. Monet egyik célja kertjével az volt, hogy valami olyat hozzon létre, ahol ihletet meríthet, témát találhat alkotásaihoz, hiszen ahogy vallotta „Soha nem fogadtam el teóriákat. Egyetlen érdemem, hogy közvetlenül a természetben festek.”
A másik pedig, hogy a kert maga is olyan legyen, mint egy festmény. Mindkét elképzelése megvalósult. A ház mellé illatos rózsákat ültetett, az ösvény mellett íriszek, dáliák, pünkösdi rózsák, krizantémok, a boltíveken futórózsák pompáztak és sorolhatnánk a kert más szépségeit.
Mivel Monet nem volt híve a centire megtervezett kertnek, így a ritkaságok, különleges növények mellett szabadon nőhetett a napraforgó vagy a mák is. Nemcsak vásárolta a magokat, töveket, palántákat, de cserélte is másokkal. Az eredményt pedig a „Lélek kertjének” nevezte el, amiről ezt mondta: „A kertem a legszebb mesterművem.”
