A csodás virágú leander nemcsak a mediterrán területek díszítője, manapság szinte minden kertben megtalálható a díszes növény. Akár 2 méter magasra is megnő, rendkívül víz- és fényigényes, nem hiába terjedt el a mediterrán térségben. Ha biztosítja számára a napos helyet, az elegendő vizet és nem utolsó sorban a tápoldatot, akkor pompás virágokkal fogja megajándékozni.
A leander igényei
A leandert érdemes lyukas aljú cserépbe ültetni, így az alátétből folyamatosan veheti fel a számára szükséges mennyiségű vizet. A tavaszi és őszi időszakban elegendő napi egyszer öntözni a növényt, lehetőség szerint a reggeli órákban, hogy napközben felhasználja a vizet. A nyári időszakban a növény méretétől függően napi két öntözés is szükséges lehet.
A forró időszakban ügyeljen az öntözővíz hőmérsékletére, langyos vízzel öntözzön a hideg helyett, mert a leander földje felforrósodhat, és az öntözővíz perzselheti a gyökeret.
Helyválasztáskor nem kell attól tartani, hogy túl erős napsugárzásnak teszi ki a növényt. Kiválóan viseli a közvetlen napsütést, bátran tegye a kert legnaposabb részére.
A hideg már sokkal nagyobb kárt tehet a növényben. Mivel a mediterrán térségből származik, a mi teleinket a szabadban nem képes átvészelni. Ha ősszel a hőmérséklet tartósan 2-6 Celsius fok körüli, eljön a teleltetés ideje. A leandert hűvös (10-15 Celsius fok körüli) hőmérsékleten vagy akár sötét, száraz pincében is teleltetheti. A telelési időszak alatt csak minimális vizet igényel, főleg ha csak melegebb 10-15 Celsius fokos helyen tudja teleltetni.
Tavasszal, amint az állandó hőmérséklet a 15 Celsius fokot eléri, a növény kikerülhet a nyári helyére. Azaz a kiültetés első heteiben félárnyékos helyen tartsuk, hogy fokozatosan szokjon hozzá az erős napsugárzáshoz.
Az állandó hely kiválasztásakor vegye figyelembe, hogy a leander minden része mérgező hatású, így kisgyermekek játszóhelyétől és a házi kedvencek lakhelyétől távolabb helyezze el.
A leandert évente, kétévente érdemes átültetni.
A tápoldatozásra az esetleges tavaszi átültetéstől kezdve egészen őszig szüksége van a növénynek. Az őszi időszakban már csökkentse a tápanyagutánpótlás gyakoriságát, a tavaszi időszakban viszont érdemes hetente megtenni. A legideálisabb a speciális leandereknek való tápoldat, ennek hiányában más virágzó növénynek való tápoldat is megteszi.
Még a legféltőbb gondoskodás ellenére is megjelenhetnek károsítók a leanderen. Szerencsénkre a leander rovar kártevőivel viszonylag könnyű felvenni a kesztyűt. Azonban sajnos közel sem ennyire egyszerű védekezni a leander megbetegítő kórokozókkal szemben. Kezdjük a keményebb dióval, a kórokozókkal.
Baktériumos betegségek
Pszeudomonászos betegség / leanderrák
A betegséget okozó Pseudomas savastanoi pv. nerii baktérium az utóbbi évtizedben Magyarországon is megjelent - egy nagyon komoly betegség, és jelenleg a leandernek a leggyakoribb betegsége. A kórokozó hatására az összes növényi részen fekete dudorok, daganatok jelennek meg. A baktérium fél év alatt az egész növényben szétterjed, így a beteg részek vagy daganatok lemetszése sem jelent megoldást a problémára.
Ennek ellenére nem csak leanderen okoz tüneteket a baktérium, hanem képes az olívafákat is megbetegíteni. A kórokozó, főleg a fiatal hajtásokon és leveleken okoz rákos sebeket. Viszont akár a növény gyökerén is jelentkezhetnek tünetek.
Ennek ellenére nem csak leanderen okoz tüneteket a baktérium, hanem képes az olívafákat is megbetegíteni. Hazánkban egyelőre még nem írták le, de nagy valószínűséggel már jelen van. A kórokozó, főleg a fiatal hajtásokon és leveleken okoz rákos sebeket. Viszont akár a növény gyökerén is jelentkezhetnek tünetek.
Ezek a rákos duzzanatok először csak pár centiméteres halványzöld kinövésekként jelentkeznek, majd elkezdenek egyre nőni és a színük átvált zöldesbarnává vagy barnává. A fiatal kinövések körül a levél sárgul. Ha az ember megérinti ezt a tumort, azt tapasztalhatja, hogy szivacsos érintésű és ha megnyomja akkor baktérium nyálka tör elő belőle.
Egy másik tünete lehet még hogy 0,5-2,5 mm-es barna foltok jelentkeznek a levélen. Súlyos fertőzés esetén a teljes növény elpusztul. A kórokozó sebzéseken keresztül képes fertőzni. Ez lehet akár homokfúvás okozta mikrosérülés, de a leggyakoribb a későtavaszi fagyok miatt kialakult fagyási sérülés, és a metszési sebek.
Számos kutatás azt bizonyítja, hogy a lehullott és fertőzött leveleken képes a kórokozó áttelelni, de emellett az olíva esetén a lehullott és fertőzött terméseken is. Főleg tavasszal és ősszel fertőz. A túl magas hőmérséklet nem kedvez a baktériumnak, viszont a magas páratartalom nagyban fel tudja gyorsítani a fertőzést.
Védekezés: A sérülések elkerülése, már amennyire ez lehetséges. Réz tartalmú készítményekkel való permetezés megelőzés céljából. Az eszközök fertőtlenítése, és a legfontosabb, hogy csak megfelelő, biztonságos helyről szerezzük be a szaporítóanyagot. Itt van jelentősége annak, hogy mennyire volt egészséges a szaporítóanyag.
A beteg növényeket az egészséges növényektől el kell különíteni és sajnos meg kell semmisíteni. Erre a drasztikus lépésre azért van szükség, mert a fertőzött növényről fröccsenő vízzel, a vágóeszközökre kerülő növényi nedvvel egyaránt terjeszthető a betegség kerten belül is.
Xylella fastidiosa - 'Xylellás betegség'
Sajnos még nincsen magyar neve. Nincs egyelőre tudomásunk magyar megtalálásról, de gyanítható, hogy meg fog érkezni hazánkba is. Behurcolása elég érdekes, mert az amerikai kontinensen őshonos, azonban először Tajvanra került be és onnan hozták be Európába, 2013-ban olajfákon azonosították Olaszországban. Jelenleg a karantén kórokozók listáján szerepel és nem is ok nélkül.
A leander mellett a fertőzi a szőlőt és a csonthéjasokat is, de a kávécserjén és citrusféléken is jelentős kárt tud okozni. Ennek a nagyon veszélyes kórokozónak az azonosítását nagyban nehezíti, hogy nem egységes, mert jelenleg hat alfaja ismert. A leanderen feltételezhetően a Xylella fastidiosa subsp. fastidiosa károsít. Tünetei nem feltétlenül specifikusak a leanderen. A baktérium levélszél-perzselődést okoz. A levélszél elkezd barnulni, fakó, sárgás színűvé válnak az egészségesnek hitt levelek is. Később a levélcsúcs is elkezd barnulni.
Sajnos azért nem lehet specifikusnak nevezni ezt a betegséget, mert könnyen összetéveszthető különböző abiotikus tünetekkel is pl: sóstressz, tápanyag hiány. Illetve jellemző még az ágnak az elszáradása is. Az összetéveszthető tünetek miatt csak laboratóriumi körülmények között azonosítható. A kórokozó a fertőzött növényben a faszövethez kötődve képes megélni, ezzel pedig gondokat okozva a víz és ásványos táplálkozásban. A kórokozó alapvetően melegigényes, de a túl magas páratartalmat nem szereti. A terjedésének a legegyszerűbb módja, ha szaporítóanyaggal visszük tovább valahova, viszont szerencsére vetőmaggal nem képes terjedni.
Sajnálatos módon létezik vektora is, mégpedig a tajtékos kabóca (Philaenus spumarius), amely egész Európában elterjedt. Kisebb mértékben a mezei kabócák (Cicadellidae) is terjesztik, azonban bármely kártevő képes terjeszteni, ami a növény faszöveti részéből táplálkozik.
Védekezés: Itt a probléma, ugyanis nincs ellene védekezési módszer. Pont ahogy az előzőnél a figyelni kell arra, hogy a szaporítóanyag ne legyen fertőzött. Ha kiderül, hogy a növény beteg akkor azt ki kell vágni és megsemmisíteni, és tekintettel arra, hogy karantén károsító, az illetékes hatóságot is értesíteni szükséges. Esetleges módszer, a terjesztő rovarok elleni rovarölőszeres kezelés.
Ha kertjébe leandert telepítene, mindenképpen növényútlevéllel ellátott, ellenőrzött és megbízható helyről vásároljon növényt. Higgye el, érdemes rááldozni a megfelelő összeget, a webáruházban biztosan megtalálja a kertjébe leginkább illő növényt.
Leander boszorkány seprűsödése - Sphaeropsis tumefaciens
A leandernek egy gombás betegsége, amely szerencsére hazánkban eddig még nem jelentkezett, de például Florida államban gondokat okoz. Rendszertanilag a piknídiumos gombák közé sorolható.
Tünetei viszonylag jellegzetesek, ugyanis rendellenessé válik az elágazási rendszere a növénynek. A gomba hatására a rügyek mellől rengeteg apró csökevényes hajtás fog elő törni, általában csak az egyik oldalon, amik egyfajta rákos sebre emlékeztetnek és innen kapta a nevét, hogy boszorkány seprűsödés. Általában az idős részeken jelentkezik a tünet. Az ágon amelyiken megjelent a betegség, már képtelen lesz friss hajtásokat növeszteni és nem fog virágot hozni sem.
Mindezek mellett a szárnak a növekedése lassul és gyengül. Súlyos fertőzés esetén néhány hónap alatt elhal a szár és a teljes növény is. A fiatal hajtások pedig lehullajtják a leveleiket, zsugorodnak és elbarnulnak. A betegség a nóduszokon keresztül képes a növénybe hatolni. Az elhalt hajtásrészeken fekete színű sebek jelennek meg, amelyek spórákat képeznek. Ezek esővel széllel és nagyon ritkán esetleg madarak segítségével képesek terjedni. A kórokozó meleg és pára kedvelő. Fő fertőzési forrás az elpusztult fiatal hajtások.
Védekezés: Mivel hazánkban eddig még nem írták le ezért itthon szükségtelen ellene a védekezés. Egyébként külföldön a beteg rügyek alatt lemetszik a hajtásokat és megsemmisítik őket.
Leander aszkohítás betegsége - Ascohyta oleandri
Egy elég gyakori, és viszonylag jelentős betegség. Hazánkban általánosan elterjedt, azonban csak extrém esetben okoz komoly problémát. A gomba rendszertanilag a piknídiumos gombák közé tartozik. Képes az összes földfeletti részt fertőzni, főleg mikor teleltetjük őket.
A fiatal hajtások különösen nagy veszélynek vannak kitéve. Először úgy tűnik mintha csak kiszáradtak volna a növényeink, de képes elpusztítani a teljes növényt. Egy száradó zóna indul el a fiatal hajtásrészeken lefelé. Az elszáradt zóna felett a hajtás teljesen elpusztul és ha eléri a tövet, akkor a teljes növényt tönkre teheti. Fontos fertőzési forrás a talajra hullott és fertőzött levelek. Behatolási pontnak mindig a sérülések (akár mikrosérülések) szolgálnak.
A fertőzésnek a meleg csapadékos időszak kedvez a legjobban. Továbbá kedveli a magas pártartalmat. A nagyon sűrű leander bokrokat, amelyeknek a száradása hosszú ideig eltarthat, nagyon könnyen képes megfertőzni.
Védekezés: A fertőzött részt le kell vágni és megsemmisíteni. A metszési munkálatokkal némileg ritkítani az állományt, hogy kisebb legyen a páratartalom. Vannak érzékenyebb fajták így a megfelelő fajtaválasztással szintén jól meg lehet előzni a betegséget. A sebzések lezárása pl: sebkezelővel, de ha van otthon festék, az is teljesen jól megteszi. érdemes néhány gombaölőszeres (fungicides) kezelést is beiktatni a megelőzés szempontjából. Difenokonazol, azoxistrobin hatóanyagú készítmények, vagy az Amistar készítmény, a Rézoxiklorid 50 WP készítmény (réztartalma miatt ezt csakis virágzás után lehet csinálni). Növényvédőszer kínálatomat itt tekintheti meg.
Leander botrítiszes betegsége - Botrytis cinerea
Rendszertanilag ez is a konídiumtartós gombák közé sorolható. Egy gyakran előforduló betegség a leanderen és gyakran a növény teljes pusztulását is okozza. A levélen és száron és virágon egyaránt okoz tüneteket. A levélen és a virágon szabálytalan alakú, nehezen észrevehető vizenyős foltok jelentkeznek, később ezeken megjelenik a szürke gombatelep (konídiumtartó gyep) végül pedig elszárad a levél.
A száron viszonylag nagy ovális, fakóbarna foltok jelennek meg, amelyek a fertőzés előrehaladtával körbe érik a szárat. Bár ez a fásodott száron nehezen észrevehető. Főleg a fiatal zöld hajtásokon lehet észrevenni a száron levő tüneteket. A szár kiüregesedik, és a felületen pedig megjelenik a penészgyep (konídiumtartó gyep). A folt feletti részek pedig lankadnak és elpusztulnak. A fő fertőzési forrás itt is a fertőzött növényi maradványok. Magas relatív páratartalom és viszonylag magas hőmérséklet (22-24 °C) szükséges a fertőzéshez. A talajból fertőz, ahol a kórokozó szkleróciummal képes áttelelni. A nagyon magas hőmérsékletet nem bírja.
Védekezés: A megfelelő lombozat kialakítása, amivel csökkenthető a pártartalom. Kimondottan a talajnak az öntözése és mindezt kora délelőtt. A fertőzött növényi részeknek az eltávolítása és megsemmisítése, és a sebzések megelőzése. Növényvédőszerek például: Rézoxiklorid 50 WP, Chorus 50 WG; Texio/Teldor 500 SC.
Leander verticéliumos hervadása - Verticilium dahliae
Nem csak a leandernek, hanem körülbelül 70 más kétszikű növényfajnak is egy súlyos gombás betegsége. Rendszertanilag a konídiumtartós gombák közé sorolható A tünetek igen változatosa. A levelek először elkezdik elveszíteni a fényes sötétzöld színüket, majd ezután szürkévé esetleg barnává válnak. A fásodott hajtásokban a szállítószövetben az edénynyalábok elkezdenek elhalni. Ezek pontszerű, vagy csíkszerű elhalásokként jelentkeznek.
A fertőzés mértékétől függően akár a teljes növény elpusztulhat. A talajban képes áttelelni és onnan fertőzni. A gyökéren keresztül jut be a növény nedvkeringésébe, viszont előfordulhat, hogy a felfröccsenő talajszemcsékkel kerül rá a növényre, ahol a sebzéseken keresztül hatol be. A hőoptimuma magasnak mondható mert 18-23°C között képes hatékonyan fertőzni. Továbbá vegetatív szaporítás útján is átvihető a betegség. Gyakori, hogy a betegség, csak nagyon lassan halad a növényben és sokáig tart amíg a növény elpusztul.
Védekezés: csak egészséges növényről szabad szaporítani, és a fertőzött részeket le kell metszeni és megsemmisíteni. Kémiai védekezés nem lehetséges ellene.
Természetesen előfordulnak további kórokozók is a leanderen, viszont ezek a legjelentősebbek. Meg lehet még figyelni rajta lisztharmatot és cerkospórás levélfoltosságot is, azonban ezek rendkívül évjáratfüggők és viszonylag ritkák is, főleg házi kerti körülmények között.
Gombás betegség
Leander aszkohítás betegsége – Ascochyta oleandri
Főleg a téli időszakban fertőzi a növényeket a betegség. Egy száraz zóna jelenik meg az ágak mentén, amely lefelé halad a törzs mentén, ha ez a száradás eléri a tő részt, az egész növény elpusztulhat. Azonban a fertőzés helye felett az összes növényrész elpusztul. A növényen keletkezett sérüléseken keresztül képes bejutni a gomba, így a sebzések elkerülésével is sokat tehet leandere egészségéért.
Ezenkívül az őszi behordás előtt kezelje réztartalmú szerrel a növényt.
Korompenész
A korompenész jelensége valahol a kártevők és kórokozók között helyezkedik el, ugyanis nincs korompenész mézharmat nélkül. A mézharmat a levéltetvek és néhány pajzstetű által kiválasztott ürülék. A magas cukortartalmú végterméken, amely a levél felszínét borítja, és rajta villámgyorsan számos gombafaj képes megtelepedni. A levelet feketére színezik, mintha korom borítaná, innen az elnevezése is.
A korompenész elleni védekezésben a kulcs a megelőzés, gátolni kell a levéltetvek és pajzstetvek táplálkozását, ezáltal az ürítést.
A leander kártevői
Levéltetvek
Az apró, milliméteres állatok a leveleken és a magtokon szívogatva okoznak kárt. Emellett kárt okoznak még az előbb említett mézharmat termeléssel is. A mézharmat a leveleken megtelepedve gátolja a növényt a fotoszintézisben. Szerencsére a leanderen megtelepedő levéltetvek viszonylag könnyen elpusztíthatóak. Abban az esetben, ha idejében elcsípte a kártevőket és még csak gyéren táplálkoznak a levélen, akkor elegendő egy puha ronggyal letörölni őket, ügyelve a hajtások és bimbók épségére.
Ha ennél később figyelt fel a kártevőkre, a telepek kialakulása után akkor kémiai növényvédelmet szükséges alkalmaznia. Erre a célra többféle levéltetveket ölő (aficid) készítmény is alkalmas, de választhatunk olajtartalmú szert is, mint például a Vektafid A és Vektafid R. Ha olajtartalmú szerrel permetezi leanderét, ügyeljen a koncentrációra, ugyanis az olajtartalmú szerek perzselhetik a leveleket és gátolhatja a virágzást.
Védekezés: Elsősorban az intenzív hajtásnövekedés időszakában, ami április közepe vége és a nyárvági időszakban lehet rajzásukra számítani. Hasonlóan a takácsatkához az olajos, illetve káliszappanos lemosó szépen tudja gyéríteni őket. A vegetáció elején mikor nem nő még gyorsan a növény akkor kontakt növényvédőszereket érdemes használni, míg az intenzív hajtásnövekedés időszakában pedig szükségesek a felszívódó készítmények. Kontakt szer pl.: deltametrin hatóanyagú - Decis Mega; Felszívódó készítmény pl.: pirimikarb hatóanyagú Pirimor 50 WG (speciális levéltetű irtó).
Pajzstetvek
A leanderen többféle pajzstetű előfordulhat, például a közönséges teknős pajzstetű, gyapjas pajzstetű, kaliforniai pajzstetű vagy a leanderre specializálódott oleander pajzstetű. Az ellenük való védekezést nehezíti, hogy a többségük a biztonságot adó pajzs alatt szívogatja a növényi részeket. A leander pajzstetű és a teknőspajzstetű sokkal gyakrabban fordul elő leanderen, mint a viaszos pajzstetű vagy a kaliforniai pajzstetű.
Olander pajzstetű
Közönséges teknős pajzstetű
Gyapjas pajzstetű
Kaliforniai pajzstetű
Védekezés: Vannak természetes ellenségei, de azok gyakorlatilag elhanyagolhatók, mert nem pusztítanak megfelelő hatásfokkal. Nála is hatásos lehet az olajos lemosó permetezés, illetve mint felszívódó rovarölőszer. Rovarölőszer kínálatomat itt tekintheti meg.
Házi módszerként bevethető a vizes szövetkesztyűvel való ledörzsölés, ügyelve a hajtások épségére. Ha inkább kémiai növényvédelmet alkalmazna, az olajtartalmú Vektafid készítménnyel elzárhatja a levegőt a pajzstetvek elől (az olajtartalmú szerekkel óvatosan kell bánni a leander esetében, mert perzselheti a levelet és rossz hatással lehet a virágzásra is).
Amerikai lepkekabóca - Metcalfa pruinosa
Egy Amerikából behurcolt polifág kártevő viszont nem egy nagyon meghatározó. Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe és a lepkeszárnyú kabócák (Flatidae) családjába tartoznak.
Az imágó 7-8 mm nagyságú, testének a háti felülete és az elülső szárny feketés. A testét és a szárnyakat egy vékony fehéres viaszréteg borítja, ami a feketés elszíneződés szürkévé változtatja. Az utolsó stádiumú lárva 5-6 mm nagyságú. Hazai körülmények között egy nemzedéke fejlődik ki és tojásalakban telel át a fa kérge alatt. 5 lárvastádium után éri el a kifejlett állapotot. A peték májustól júniusig kelnek ki és ebben az intervallumban van a károsítás időszaka is. Az imágók augusztusban jelennek meg és ekkor kezdik meg a párosodást és a peterakást.
Kárképe elég jellegzetes. A levél fonákján szívogatnak és a szívás hatására itt is megjelenik a mézharmat. A fonákon nagyon gyakran megtalálhatók a fehér viaszbevonatú lárvák. Ez a viaszbevonat a legárulkodóbb, ugyanis azon kártevők, amelyek még ilyen tünetet okozhatnak, azoknak még a mostani nagy melegek nem kedveznek, mert ez száraz meleg és a páratartalom pedig nagyon alacsony.
Védekezés: A legegyszerűbb házi praktika, ha a lárvákat egyszerű nagyobb töménységű szappanos vízzel lefújjuk, illetve a fertőzött leveleket eltávolítjuk. Amennyiben a fertőzés túl nagy akkor rovarölőszeres beavatkozás szükséges.
Üvegházi molytetű, liszteske
Nevével ellentétben nemcsak üvegházban, de nyáron, szabadföldön, a leanderen is károsíthat, igaz nem gyakori kártevője. Főként a fal mellé kihelyezett növényeket szeretik. A növényeket szívogatva, gyengítik azokat.
Üvegházi molytetű
Védekezés: Elég nehézkes, főleg hajtatásban. Mivel a fonákon helyezkednek el, így a növényvédőszert el kell juttatni valahogy oda, azonban ezt nagyon nehezen lehet kivitelezni. Régen alkalmaztak egy permetezőfának nevezett szerkezetet, amelynek viszont nagyon nagy volt az élő munkaerő igénye, így ez mára kikopott a gyakorlatból. Természetesen házi körülmények között könnyebben megoldható, hogy a szert a fonákra juttassa az ember, de ez akkor is nagyon nehézkes. A másik jó módszer a felszívódó rovarölőszerek használata.
Alkalmazhatunk biológiai készítményt is, ma a termesztési gyakorlatban a molytetű ellen a természetes ellenségeit használják. Ezek közül a legnagyobb mennyiségben, egy fürkészdarazsat (Encarsia formosa) és egy ragadozó poloskát (Macrolophus pigmeus) használnak a leggyakrabban.
Takácsatka
A legnehezebben észrevehető, mégis az egyik legnagyobb kárt okozó kártevő a takácsatka. A leveleken szívogatva tűhegy nagyságú fehéres foltok jelennek meg. A hajtások és a virágok nem növekednek tovább, és a levelek száradnak. Távolról úgy tűnhet, fakulnak a leander levelei. Ahhoz, hogy időben felfedezze a takácsatka kártételét, rendszeresen vizsgálnia kell a növényeit. Ha ez nem következik be, a kártétel odáig súlyosbodhat, hogy a hajtások csúcsait pókháló szerű bevonat vonja be.
A nőstények képesek védett helyen áttelelni, sőt, ha megfelelő számukra a növény telelőhelye még szaporodhatnak is. Ezért fontos, a telelőre hordás előtt a takácsatka populáció felszámolása.
Védekezés: Mivel a fonákon károsít a szövedékének a védelmében, ezért a növényvédőszert nagyon nehéz eljuttatni oda. Viszont számos agrotechnikai módszer létezik a védekezésre. Az egyik legfontosabb az időben elvégzett gyomirtás, hogy a kártevő ne vándoroljon át a kultúrnövényünkre. Másik ilyen lehetőség az esetleges párásítás, mert a páratartalmat annyira nem szereti. Biológiai védekezés szempontjából számos ragadozó atka van hazánkban is, ami kordában tartja pl: Typhlodromus pyri, Amblyseius andersonii.
Ha mindenképpen növényvédőszerhez kell nyúlni, akkor is először valami olajos lemosó szerhez, vagy káliszappanos lemosóhoz érdemes nyúlni. Mert az mindamellett, hogy puhítja a lágy szövetet és gyakorlatilag kifolynak a belső szervei, de a kártevő légző nyílásait is eltömíti és ennek hatására megfullad. Ha mindenképpen szintetikus atkaölőhöz kell nyúlni, akkor érdemes olyat választani, ami minden fejlődési alakot elpusztít.
Növényvédőszerek: parafinolaj tartalmú Vektafid A, Biosol káliszappan; szintetikus atkaölők pl.: hexitiazox hatóanyagú Nissorun 10 WP, fenpiroximát hatóanyagú Ortus 5 SC.
Összefoglalásként elmondható, hogy a leander védelmében kulcsszerepe van az egészséges szaporítóanyagnak, ne gyűjtsön ismeretlen helyről hajtásokat, még akkor, sem ha semmiféle betegségre utaló tünet nem látszik a növényen.
Ha több leandert metsz, ugyanazzal az eszközzel a növények között fertőtlenítse azt.
A napi öntözése alkalmával szánjon pár percet a növények átvizsgálására. Ha kártevők jelenlétét érzékeli, azoknak mennyiségétől függően alkalmazzon kémiai növényvédelmet vagy próbálja gyéríteni a kártevők számát a fent leírt házi megoldásokkal.
Törekedjen a baktériumos betegségek megelőzésére és a gombás betegségek idejében elvégzett kezelésére. A védekezéshez számos készítményt talál növényvédőszer kínálatomban.
A telelés során biztosítson ideális körülményeket a növénynek, majd tavasszal fokozatosan szoktassa napfényhez.
Mindezek mellett ne felejtse évente-kétévente átültetni a növényét.
A kellő figyelmet és gondos ápolást a leander pompás virágokkal fogja meghálálni, amellyel hosszú időn keresztül díszíti majd otthonát.
Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérem nyomjon egy Tetsziket
További anyagaimat a blogomban olvashatja
Szeretne egészséges leandert rendelni? Nézze meg kertészetem aktuális kínálatát
