Az ősz egyik leghangulatosabb velejárója a levelek elszíneződése, majd lehullása. A pompás sárga, vörös vagy éppen barna árnyalatok remek atmoszférát kölcsönöznek az évszaknak, az esti derengő fényben a színes lombkoronák látványa költői képet nyújt, a valóság azonban végül rendszerint kiábrándítóbb, mikor a levelek földet érnek. A gyermekeken kívül, akik szeretnek játszani a nagy, puha levélhalmokban, talán senki nem tekint pozitívumként a kupacokra, hiszen a levelek számos gyakorlati problémát okoznak.
A nedves levélréteg a járófelületeken, akár a kerten belül, vagy azon kívül csúszásveszélyes lehet, na persze nem annyira, mint a hó vagy a jég, de nem elhanyagolható a balesetveszély.
Gyakran hallani, hogy a leveleket egyszerűen ott kell hagyni, ahol vannak, hiszen ez természetes folyamat, és az erdőkben sem gereblyézi őket össze senki. A kert ugyanakkor egy mesterségesen kialakított terület, nem a háborítatlan természet része, így például a nagy gonddal ápolt díszgyepnek egész biztosan nem tesz jót a levélfedés, többek közt betegségek melegágya lehet, kártevőknek nyújthat menedéket, és eltakarja a napfényt az ősszel még vegetáló fűszálak elől.
Hasonló okokból a díszágyásokban vagy a még működő veteményesben sem a legjobb ötlet a helyükön hagyni a leveleket. A legtöbb kertészkedő nem is teszi ezt, hanem egy arra alkalmas szerszámmal, például egy széles lombseprűvel csinos kis halmokba rendezi a zöldhulladékot, és ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy hogyan tovább?
A helyben hagyáshoz röviden visszakanyarodva, mégsem teljesen lehetetlen a leveleket különösebb feldolgozás vagy elszállítás nélkül a kertben hagyni, feltéve, hogy van egy méretét tekintve megfelelő csupasz földterület. A halmokat egy lombseprűvel a kiürült ágyásokba, pázsitmentes területre, a kiürült konyhakert talajára áthúzva és szétterítve a probléma viszonylag rövid úton megoldható.
Amennyiben a levelek nem takarnak el élő növényzetet, a talajon hagyhatók, hogy ott a természetes folyamatoknak köszönhetően lebomoljanak, és tavaszra jó eséllyel eltűnjenek. Nem egyszerűen eltűnik a zöldhulladék ilyenkor, hanem a bomlás során a talajba mosódik, értékes tápanyagokkal gazdagítva azt, tulajdonképpen a komposztálás egy nagyon egyszerű formájáról van szó ilyenkor. Az előrelátó kertészkedők a levélrétegre geotextilt vagy raschel-hálót teríthetnek, így a szelek sem tudják majd szétfújni az avart.
A módszer hátránya, hogy szépen gondozott díszkertekben, ahol nincs mezítelen talaj, nem igazán alkalmazható, ahol pedig mégis, ott nem nyújt túl vonzó látványt.
A metódus egyik haladóbb változata, ha a területen szétterített leveleket nem csak ott hagyjuk, de rögtön be is dolgozzuk a talajba! Ehhez csak egy ásó és pár órányi fizikai munka kell, vagyis a leveleket egyszerűen egy másfél-két arasznyi mélyre hatoló ásással be kell forgatni a termőtalajba. Így a látvány sokkal élvezhetőbb lesz, ráadásul a komposztálódási folyamat gyorsabban zajlik majd le. Az így kezelt közeg tavaszra tápanyagokban gazdag, jó szerkezetű talaj lesz, melybe bátran kerülhetnek a magok és palánták.
Milyen módszerekkel lehet mégis eltüntetni a falevelet?
A következő lehetőség a darálás. Ehhez nem kell speciális gépet bérelni vagy venni, elég egy nagyobb teljesítményű gyűjtőtartályos fűnyíró (a benzines gépek jobbak ebben a tekintetben). Az avarnak száraznak kell lennie, tehát egy esőmentes időszak végén lehet belekezdeni a folyamatba. A leveleket gereblyézzük egy pár négyzetméteres területre, olyan vastagságban, hogy a gépet még kényelmesen át lehessen tolni rajta, majd több irányban menjünk végig a levélszőnyegen a fűnyíróval.
A zöldhulladék java része a tartályban köt majd ki, mégpedig apróra aprítva. Ezt a darálékot aztán hasznosíthatjuk mulcsként, vagy az előző tipphez hasonlóan kiszórhatjuk a konyhakert, üres ágyás felszínére, ahol egy sekélyre hatoló beforgató ásással biztosíthatjuk, hogy a szél ne vigye szerteszét az anyagot, de a zúzott levelek a komposztra is helyezhetők, ahol az aprításnak köszönhetően a bomlásuk gyorsabb lesz.
A darálás másik előnye, hogy így a zöldhulladék térfogata a töredékére csökkenhet, vagyis ha valaki a bezsákolás és elszállíttatás mellett dönt, rengeteg energiát és pénzt spórolhat meg! Nem csak a fűnyíró alkalmas a célra, hanem az aprító funkcióval ellátott lombszívók is, melyek kezelése egyszerűbb, ugyanúgy praktikusan gyűjtőtartályba kerülnek a levelek, ráadásul ezzel az eszközzel az előzetes kupacba gereblyézést is meg lehet spórolni.
Érdemes olyan készüléket választani, melynek nem műanyag, hanem fém aprítókései vannak, hogy a darálás tökéletesebb, a gép élettartama pedig hosszabb legyen.
Most érkeztünk el a leginkább bevett megoldáshoz, ami természetesen a komposztálás. A komposztálás a természetes bomlási folyamatokra épül, egy adott helyre koncentrálva azt. Csupán egy komposztládára lesz szükségünk, ami lehet házilag eszkábált vagy bolti eszköz, előbbi olcsóbb és a méretet tekintve rugalmasabban elkészíthető, utóbbi esztétikusabb, de drágább.
A komposztba a leveleken kívül bekerülhetnek az egyéb növényi maradékok (metszés, fűnyírás nyesedéke) de még a konyhai hulladék egy része is komposztálható (színezetlen papír és karton, tojáshéj, kávézacc, zöldségek és gyümölcsök maradéka, elszáradt vágott virág, stb.) A komposzt nagy előnye, hogy nagyrészt önjáró, vagyis sok dolog nem akad körülötte, érdemes időnként átforgatni a kupacot, aszályos időszakban pedig kicsit nedvesíteni, ez utóbbi télen nem is aktuális.
A komposztálás nem csupán eltünteti a levélhalmokat, de értékes, később roppant hasznos tápanyaggá alakítja azokat, az érett komposztot akár már a jövő évben fel lehet majd használni vetés, ültetés előtt a közeg gazdagítására.
A komposztálással rokon eljárás a jutazsákos tárolás. A jutazsák egy olyan biológiailag lebomló anyagból készült, ami teljesen környezetbarát, többek közt a földlabdás kiszerelésű növények földlabdája is ezzel kerül beburkolásra, aki telepített már ilyen növényt, jól tudja, hogy a növény a zsákkal együtt is elültethető.
Amennyiben a lehullott leveleket jutazsákba gyűjtjük, és a zsákokat a kert valamely félreeső sarkába elhelyezzük, akkor a látvány ízlésesebb lesz a komposzthalomnál, a lebomlás viszont így is tökéletesen végbemegy, tavasszal aztán a zsákok tartalmát egyszerűen szét lehet teríteni majd az ágyásokban, a veteményesben, A másik lehetőség, hogy a zsákokat akár most, akár később egyszerűen elássuk, így a zöldhulladék nyom nélkül tűnik majd el.
Számos kertben vannak magaságyások, melyek sokféle előnnyel rendelkeznek, a pozitívumokat azonban gyarapíthatjuk, ha az avart ezen ágyások belsejébe halmozzuk. Így a levelek alkotta szigetelés miatt az emelt ágyás felső földrétege melegebb marad, ami nem csak a magasabb hőmérséklet, és tápanyagmennyiség miatt lesz előnyös tavasszal, hanem azért is, mert így a talajban lejátszódó biológiai folyamatok is kedvezőbben alakulnak, ami összességében azt eredményezi, hogy az ágyás korábban használatba vehető, és jobb talajjal rendelkező termesztőhely lesz! A magaságyások persze korlátozott mennyiségben tudnak befogadni levélhalmokat, így a módszer elsősorban kisebb kertekben válhat be, vagy ott, ahol kevés lombhullató van a kerítésen belül.
Akad még pár érdekes felhasználási terület, mely nem egyszerűen a levelek eltüntetésére fókuszál! Az avar kiváló fagyvédő anyag lehet, főképpen akkor, ha idei ültetésű, zsenge facsemeték, cserjék vannak a kertben, ugyanis bármennyire fagyállónak hirdetett egy növényfaj, az szinte biztos, hogy az ültetés évében és a következő 1-2 esztendőben téli védelemre szorul. Fogjunk egy pár méternyi műanyag hálót, csirkehálót, lazán kerítsük a törzs, tő köré, a széleit rögzítsük egymáshoz, az így kapott hengert pedig töltsük fel egy-két arasz magasan levelekkel, és már kész is az óvó szigetelés.
Amelyik kertben vannak sünök, ott az avart használhatjuk számukra téli menedék kialakítására! Ehhez csupán egy félreeső, nem gyakran háborgatott kertrészbe, sarokba kell készíteni egy fél-egy méter magas halmot, melybe a sünök nagyon szívesen beköltöznek, hogy ott átvészelhessék a hideg heteket. Jó ha az ilyen kupacot egy szélvédett sarokba telepítjük, ahol a kerítés megakadályozza, hogy a viharok szétfújják azt. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, tavasszal ne felejtsük el a kupac szétlapátolása előtt óvatosan ellenőrizni, hogy a kisállatok már eltávoztak onnan. A száraz avar mindemellett zöldségtárolásra is hasznosítható. A pincében, kamrában egy nagyobb kosárba, dobozba, vagy csak a sarokba halmozott levélkupac tökéletesen alkalmas például a gyökérzöldségek, tökfélék tárolására, persze ügyelve arra, hogy az avar szárazon kerüljön be, és később se legyen nedves.
A szemfüles olvasó bizonyára észrevette, hogy kimaradt egy kézenfekvő lehetőség, mégpedig az égetés. Ezt nem lehet jó szívvel ajánlani, ugyanis a rendszerint nedves, ezért alacsony hőfokon égő avar nagy füsttel és jelentős károsanyag kibocsájtással jár, emellett a legtöbb településen nem is volt engedélyezett a múltban. A cikk írásának idején (2022 október) a kormányzat által kihirdetett és 2022 október 31-ig tartó veszélyhelyzeti állapot ideiglenesen hatályon kívül helyezte az országos érvényű avarégetési tilalmat, azonban a későbbiekben várhatóan ez a tilalom életbe lép, ami azt jelenti, hogy az egész ország területén tilos lesz avart égetni. Az avarégetés mellett egyetlen érv szólhat, mégpedig az, hogy a nagyon nagy mennyiségű beteg, fertőzéssel vagy kártevőkkel érintett zöldhulladék komposztálása, kerti tárolása nem praktikus, ám az ilyen típusú levélhulladékot máshogy is semlegesíteni lehet, például a szinte minden településen elérhető elszállítási szolgáltatással.
Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérem nyomjon egy Tetsziket!
