Az amerikai kerttervező és szakíró, Louise Beebe Wilder szerint a kertet művelő emberek azért boldogok, mert a boldogság egyik fontos összetevője a valamire való várakozás, ebben pedig igencsak bővelkednek, hiszen mindig várnak valamit, legyen az a pünkösdi rózsa piros bimbójának megjelenése tavasszal vagy „az édes illatok, melyek ősszel megtöltik a levegőt, miután a fagy megérintette a füveket.”
És lehetne sorolni az elvetett magok földből való kibukkanásától kezdve, az elültetett gyümölcsfa első termésének megkóstolásáig megannyi csodára várakozunk néha rövidebb, máskor hosszabb ideig. És ismerjük azt a fajta teljesség érzését, amikor a várakozásból valóság lesz és átjár minket az öröm, a boldogság.
