A pekándió nevének hallatán talán Önnek is amerikai filmek, könyvek jutnak eszébe, melyekben hálaadás ünnepére készülvén az ünnepi asztalra kerülő ételek sorában elmaradhatatlan a pekándiós pite. Nem véletlenül, hisz ennek az Észak-Amerikában őshonos diófajnak a termése rendkívül ízletes és tápláló.
Századokon keresztül több indián törzs számára is kedvelt, s egyben a legfontosabb őszi élelemül szolgáló csemege volt.
George Washington és Thomas Jefferson elnök is szívesen fogyasztották a pekándiót, előbbi a kabátzsebében is hordta, hogy uzsonnára elropogtasson belőle néhány szemet. Sőt, birtokaikra is telepítettek több fát.
Napjainkra, a világ számos országában termesztik nagy mennyiségben, s mintegy 1000 fajtáját tartják nyilván.
Hazánkban még kevéssé elterjedt, noha klímánk megfelelő számára, nevelése és felhasználása pedig nem különbözik a közönséges dióétól. Íze sem tér el jelentősen, sőt vannak, akik szerint édeskés, jellegzetes zamatával felül is múlja azt. Ráadásul vitaminokban (A-, B-, C-, E- és K-vitamin), ásványi anyagokban (cink, foszfor, kalcium, kálium, magnézium, réz, vas), flavonoidokban, antioxidánsokban stb. gazdag lévén jótékony hatással van a szív- és érrendszerre, az immunrendszerre, idegrendszerre, emésztésre és a bőrre is.
Termetével, habitusával díszfaként is megállja a helyét, s igen hosszú életű, vannak több száz éves példányai is.
Napos, meleg, szélvédett helyet és mélyrétegű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt kedvel. Ültetésénél vegyük figyelembe, hogy terebélyes fává nő, ezért olyan helyet válasszunk számára, ahol oldalirányban is kellő tér áll rendelkezésére, mind az ágainak, mind a gyökérzetének.
A vízigénye nagy, a vegetációs időszak alatt kiemelten ügyeljünk a megfelelő vízellátásra, ami a csapadék mellett is még kb. 500 mm-t jelent, tehát talaját ne hagyjuk kiszáradni.
Egyébiránt gondozása nem tér el a többi dióétól.
Ami miatt pedig leginkább érdemes telepíteni, hogy az utóbbi években a közönséges dió esetében sok bosszúságot okozó dióburok-fúrólégy a pekándiót nem károsítja!
Az alábbi két fajtát ajánlom szíves figyelmébe!
'Pawnee' pekándiófa (konténeres)
1963-ban hozták létre a texasi Brownwoodban a 'Mohawk' és a 'Starking Hardy Giant' fajták keresztezésével, de csak 1984-ben került bevezetésre. Az egyik legkorábban érő fajta.
Fája közepes növekedési eréjű, kb. 6-9 m magasra növő, kompakt habitusú, feltörekvő, gazdagon elágazó, szétterülő koronát nevel. Tetszetős megjelenésű. Lombozatát szárnyasan összetett, 30-50 cm-es levelek alkotják, melyekben az ellipszis alakú, hegyes végű, kétszeresen fogazott szélű, fényes, sötétzöld levélkék száma változó (9-11-17 vagy akár 23 is lehet). Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. A tavaszi fagykártól nem kell tartani, mivel csak május közepétől virágzik. A megfelelő termés biztosításához pollenadóra van szükség.
Porzópárjai: ’Desirable’, ’Elliot’, ’Kanza’, ’Lakota’, ’Mandan’, ’Sumner’, 'Wichita'.
Gyümölcse szeptember végén, október elején 3-11 db-os fürtökben érik, akkor szedhető, amikor a külső burka kezd felnyílni. Nagyméretű, hosszúkás, ovális alakú. Héja vékony, könnyen törhető. Dióbele a héjat jól kitölti, aranybarna, ropogós, édes, gazdag vajas, jellegzetes ízű.
Felhasználható a közönséges dióhoz hasonló módokon, így friss fogyasztásra, sütemények, kenyérfélék stb. alapanyagaként, tárolásra.
'Wichita' pekándiófa (konténeres)
1940-ben Louis D. Romberg hozta létre a ’Halbert’ és a ’Mahan’ fajták keresztezésével a texasi Brownwoodban. 1959-ben került kereskedelmi forgalomba. Az egyik legelterjedtebb és legnépszerűbb fajta, ami más pekándiófajták általános alanyaként is használatos.
Fája közepes növekedési eréjű, kb. 6-9 m magas, kezdetben feltörekvő, később sűrű, terebélyes koronát nevel. Tetszetős megjelenésű. Lombozatát szárnyasan összetett, 30-50 cm-es levelek alkotják, melyekben az ellipszis alakú, hegyes végű, kétszeresen fogazott szélű, fényes, sötétzöld levélkék száma változó (9-11-17 vagy akár 23 is lehet).
Korán termőre fordul, jól terem, de hajlamos az alternanciára. A tavaszi fagykártól nem kell tartani, mivel csak május közepétől virágzik. A megfelelő termés biztosításához pollenadóra van szükség.
Porzópárjai: ’Cheyenne’, ’Pawnee’, 'Western Schley'.
Gyümölcse október végén, november elején 3-11 db-os fürtökben érik, akkor szedhető, amikor a külső burka kezd felnyílni. Közepes méretű, hosszúkás, ovális alakú, kerek keresztmetszetű. Héja vékony, könnyen törhető. Dióbele a héjat jól kitölti, aranybarna, sekély barázdával, kellemesen édeskés, jellegzetes ízű.
Felhasználható a közönséges dióhoz hasonló módokon, így friss fogyasztásra, sütemények, kenyérfélék stb. alapanyagaként, tárolásra.
