"Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt." Talán a Bibliában megjelent és fügefának fordított kifejezés miatt, talán mert többen minél nagyobbat akarnak belőle, terjedt el a fügefa szó használata. Sok Kertbarát vásárlóm jelzi: ő fát szeretne belőle nevelni. Ha már valaki így fogalmazza meg, az már jó úton jár. Előbb azonban nézzük meg, hogy nekünk magyaroknak mi jut eszünkbe, ha azt a szót halljuk, hogy fa. Többnyire egy egyenes törzs, ami nagyjából 2 - 3 méter magasan a talaj felett nagy lombkoronában teljesedik ki.
Érdekes, hogy egy BFA- nak jelölt bokorfa (több törzse is lehetséges pl. Parrotia persica) Nyugat- vagy Dél-Európában sokkal elfogadottabb, míg itthon még csak most ismerkednek vele a fákat szeretők. A füge igazából egy nagyra növő, fás szárú cserje. Olaszországi faiskolákban ugyan megnevelik viszonylag egyenes törzsűre, de ettől még sosem lesz almafa vagy körtefa formája. Ám egy - akár általunk – kialakított (egy darab ágat hagyjunk meg, a többit szisztematikusan metsszük le a talajnál) törzzsel ki tudjuk emelni a térből, ha valamiért a gyümölcsöket magasabbról szeretnénk szüretelni. Tehát a füge, cserje vagy más néven bokor. Fügebokor.
Fa, "klasszikus" fa sosem lesz belőle, de miután egy lilaakácból is nevelhetünk fatörzs funkciót betöltő törzset, így a fügével is megtehetjük ugyanezt, "játszhatunk” bátran. Ami viszont kiemelten fontos, az az elhelyezés. A füge életében először és utoljára tudjuk jól vagy rosszul csinálni. Amint a képen is látható: egy déli fal elé lett ültetve. Javaslom, minden esetben csakis déli oldalra helyezzük el a fügénket a kertünkben. Ha egy fal vagy nagy zöld tömeg van mögötte még jobb. Azon kevés növényeink egyike, amelyik nemcsak tűri, de szereti is a nyári falról visszaverődő forróságot. Télen és kora tavasszal pedig ez segíti. Kismértékben fagyérzékeny, ezért ezzel az okos ültetési helykijelöléssel egyszer s mindenkorra jó helyre telepíthetjük, bármilyen fajta fügénket.
A hazánkban megtalálható fügék úgynevezett adriai-típusúak, azaz megtermékenyítés nélkül (partenokarpia) érlelik be mag nélküli gyümölcsüket, tehát egy növény telepítése mellett is biztosított a termés.
A füge a talajban nem válogat, gyakorlatilag bármilyen talajtípust elvisel, de a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, inkább meszes az ideális számára.
Fény- és hőigénye nagy, ezért napos, meleg, szélvédett, déli fekvésű helyre telepítsük védősövény vagy fal elé.
Vízigénye közepes, hosszan tartó száraz időszakokban öntözzük, különben termései aprók, ízetlenek lesznek, sőt le is dobja őket.
Ficus carica 'Rouge de Juillet'® – Füge
A füge eredeti őshazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de régóta meghonosodott Dél-Európában és Észak-Afrikában is.
A ’Rouge de Juliet’ egészen új fajta, amit a francia Isabelle és Jean-Yves Forest nemesített.
Kb. 3-4 m magas és kb. ugyanolyan széles, gömbölyded habitusú, szétterülő, laza koronájú, jellegzetes megjelenésű, sima, hamuszürke törzsű bokor, ami fává is alakítható. Lombozatát nagy, 3 vagy 5 karéjú, sötétzöld, fényes, jól kivehető erű, dekoratív levelek alkotják.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny.
Gyümölcse két hullámban érik, az első, nagyon nagy (100-150 g) fügék júliusban, a másodtermések szeptemberben szedhetőek. Alakja körtére hasonlító, tömzsi. Héja vékony, sötét lilásvörös, bordázott. Húsa rózsaszín-borostyánsárga, puha, lédús, édes, aromás, ízletes.
Friss fogyasztásra és feldolgozásra (dzsem, befőtt) egyaránt alkalmas.
Ficus carica 'Pedro' (syn.: 'Sárga óriás') - Füge
Kb. 3-4 m magas, középerős növekedésű, szétterülő habitusú, laza koronájú bokor, ami fává is alakítható.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny.
Gyümölcse többnyire két hullámban érik, az első fügék júliusban, a másodtermések szeptember végétől szedhetőek. Az egyik legnagyobb termésű fajta, a júliusi gyümölcsök akár a 150-180 g-ot is elérhetik. Enyhén lapított körte alakú, tömzsi, rövid nyakú és szárú. Héja vékony, aranysárga, éretten foltokban barnás, ráncos. Húsa piros, puha, lédús, édes, aromás, finom.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (dzsem, befőtt) egyaránt alkalmas.
Ficus carica 'Brogiotto Nero' (syn.: 'Bourjassotte Noire', ’Violette De Solliès’) - Fekete füge
Európa leghíresebb, igen népszerű fajtája, melynek elterjedtségét jelzi, hogy számos néven jegyzik. A 16. századra a Földközi-tenger nyugati részén - Olaszországtól Portugáliáig - igen sokfelé ültették, s nincs ez másként ma sem.
A dél-franciaországi Solliès-Pont településének az 1950-es évekre emblematikus gyümölcsévé vált olyannyira, hogy évente fesztivált rendeznek a tiszteletére. A fügefesztivált hagyományosan egy augusztusi hétvégén tartják, melynek egyik legérdekesebb eseménye a füge köré rendezett többfogásos vacsora, ahol a felhasználásával készült elő- és főételeket, valamint desszerteket kínálnak. De a fesztivál piacán a házi, kézműves termékek sorában a fügefagylalt, a fügetorta és a fügelikőr is megtalálható. A helyi termelők túrákat is vezetnek a fügeföldekre.
Kb. 3-6 m magas, erőteljes, széles növekedésű, laza koronájú bokor, ami fává is alakítható.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny.
Csak másodtermése van, augusztus végétől érik, nagy- vagy közepes méretű (átlagosan 5-5,5 cm átmérőjű, 3-4 cm hosszú, 50 g súlyú), lapított körte alakú. Héja sötétlila, szinte fekete színű (a napfénynek való kitettségtől függően), közepesen vastag, hamvas, bordázott, teljesen érett állapotban repedezett. Húsa mély lilásvörös, puha, krémes, lédús, mézédes, aromás, finom ízű.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (dzsem, befőtt) egyaránt alkalmas.
Ficus carica 'Brown Turkey' - Füge
A ’Brown Turkey’ fajtát a franciaországi Provence-ban nemesítettek, a házikertekben a leggyakrabban termesztett füge a világon.
Kb. 3-4 m magas, zömök, sima, hamuszürke törzsű, szélesen szétterülő, laza koronájú, viszonylag gyors növekedésű bokor, mely könnyen fává alakítható.
Igen korán termőre fordul és bőven terem. Öntermékeny.
Jellemzően egyszer, júniusban érik, de meleg nyár esetén előfordulhat másodtermés is. Gyümölcse nagyméretű, alakja körtére hasonlító, tetszetős. Héja kezdetben zöld, megérve lilásbarna színű. Húsa rózsaszín-borostyánsárga, puha, zamatos, lédús, ízletes, könnyeden édes, mint egy francia péksütemény.
Friss fogyasztásra és feldolgozásra (aszalás, dzsem, befőtt) egyaránt alkalmas.
