Ha azt halljuk bogyósgyümölcs, talán elsőként gyerekkori emlékek idéződnek fel bennünk. Ők azok, melyeknél nem kellett vágyakozva nézni a magas lomb között csábítóan megbújó, kívánatos, ám elérhetetlen terméseket, mert könnyedén szedhettük a föld közelében vagy csak karnyújtásnyira levő epret, málnát, ribizlit, szedret, s tömhettük szánkba, átadva magunkat a csodás ízeknek.
Talán hallottunk már vitaminokról, de mit sem tudtunk ásványi anyagokról, antioxidánsokról, immunrendszerről, szabad gyökökről, oxidatív stresszről stb. Merthogy ezek a gyümölcsök, ha méretben nem is, de az egészségre gyakorolt hatásukban felveszik a versenyt másokkal, sőt meg is előznek jó néhányat.
Felhasználási módjaik is számosak. Ám nemcsak a konyhában, a kertben is sokoldalúan használhatóak, kis területen elférnek, többük magas ágyásban, dézsában is termeszthető, utóbbi esetben pedig akár balkonon, teraszon is nevelhetőek. Hamar termőre fordulnak, zömmel már az ültetést követő évben megkóstolhatjuk őket, gondozásuk sem állítja, még a kezdő kertbarátokat sem, nagy kihívások elé.
Ráadásul, akár a virágos kertben is elhelyezhetjük őket pl. háttérnövényként vagy szegélynövényként, változatosabbá téve azt.
Három, igazán figyelmet érdemlő piros bogyósgyümölcsöt szeretnék ezúttal bemutatni, kezdve a sort a kuriózumnak számító japán szamócamálnával!
Rubus illecebrosus – Japán szamócamálna
Japán, Észak-Kína és a Himalája erdeiben őshonos - ott rózsabogyónak nevezett -, lágyszárú, föld alatti sarjakkal terjedő, talajtakaró, gyümölcstermő évelő.
Kb. 40-60 cm magas, enyhén szétterülő, bokros, dekoratív megjelenésű, szárát és szárnyasan összetett, 5-7 karéjos, pálmaszerű, világoszöld leveleit tüskék borítják. Öntermékeny.
Július-augusztusban érik be a hajtásvégeken, ránézésre az eperhez és a málnához is hasonlító, nagyméretű (1,5-2,5 cm), enyhén megnyúlt, élénkpiros, fényes bogyója. Húsa kemény, aromás, vadgyümölcshöz hasonló ízű, kellemesen édes-savas, finom.
Felhasználható friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra egyaránt, dzsemek kiváló alapanyaga.
Szélvédett, napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban és tápanyagban gazdag, középkötött talaj ideális a számára. A pangó vizet és a talaj kiszáradását nem tolerálja.
Könnyen termeszthető. Alacsony termete miatt dézsában is nevelhetjük, a rendszeres öntözés mellett gondoskodjunk a tápanyag utánpótlásról is.
Ősszel a talajszintig metsszük vissza a hajtásokat. Az ápolási munkák során viseljünk kesztyűt, mivel a szár és a levelek egyaránt erősen szúrósak.
Kártevőkkel nem igazán kell számolni, betegségekre nem fogékony.
Ribes rubrum 'Rovada' rezisztens piros ribizli
Az egyik legnépszerűbb ribizli fajta, Hollandiában hozták létre a 'Fay's Prolific' és a 'Heinemanns Rote Spätlese' fajták keresztezésével 1980-ban.
Bokra nagyméretű, 1-1,5 m magas, kompakt, erőteljes növekedésű, vastag, erős vesszőkkel. Felújulóképessége közepes. Levele 3-5 karéjú, középzöld, megdörzsölve aromás.
Rendszeresen és igen bőven terem, egy bokorról 4-8 kg gyümölcs szüretelhető.
Gyümölcse július elején érik, fürtje hosszú, a 15-20 cm-t is elérheti, a nagyméretű (0,8 g), kerekded bogyók lazán helyezkednek el rajta. Héjuk vékony, áttetsző, fényes, élénkvörös. Lédúsak, ízük kellemesen zamatos, édes-savanykás, finom.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (kiváló lekvár, ivólé és szörp készíthető belőle), mélyhűtésre egyaránt alkalmas.
Napos vagy szűrt árnyékos (pl. nagyobb gyümölcsfák alá), szellős helyre ültessük. Talajban nem válogatós, ám leginkább a középkötött vagy kissé laza, mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajt kedveli. A 15%-nál nagyobb mésztartalmú és erősen lúgos, valamint a kopár, köves, kiszáradásra hajlamos és a magas talajvízzel bíró talajokat nem bírja. Földjét ne hagyjuk kiszáradni.
Betegségekkel szemben rendkívül ellenálló.
Rubus idaeus 'Fertődi Zamatos' - Rezisztens málna
Dr. Kollányi László és munkatársai nemesítették a Fertődi Kutató Intézetben az ‘F. Hungária’ és a ‘Canby’ fajták keresztezésével. Állami elismerést 1986-ban kapott. A legjobb fertődi málnafajtaként számontartott, hazánkban piacvezető, Európa több országában és Kínában is nagy területeken termesztett fajta.
Kifejlett magassága 1,5-1,8 m. Hajtásai igen erőteljes növekedésűek, felfelé törekvők. Sárgásbarna vesszői közepesen vastagok, mereven felállók, de jól hajlíthatóak, törés nélkül köthetők a támrendszerhez. A vesszőfoltosságokra nem fogékonyak, ezért a rügyek a vessző egész hosszában kihajtanak, aminek köszönhető az évenkénti kiváló terméshozam. Gazdagon sarjadzik, rendkívül jól megújul. A sarjak alul erősen, fentebb közepesen tüskézettek. Levelei élénk zöldek, összetettek, jellemzően 3, ritkábban 5 tagúak, páratlan szárnyúak.
Nagyon bőven és kiegyensúlyozottan terem.
Gyümölcse június közepétől/végétől augusztusig érik, középnagy (3,4 g), gömbölyded, fényes, kemény, sötétpiros, gurulós, puhulásra kevésbé hajlamos, tetszetős. Könnyen szüretelhető, szedés közben nem morzsolódik szét. Húsa lédús, kellemes málnaízű, zamatos, harmonikusan édes savanykás.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (lekvár, befőtt, gyümölcslé, fagyasztás, sütemények) kiválóan alkalmas.
Szélvédett, napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, középkötött talaj ideális a számára. Sekélyen, néhány centivel a talaj felszíne alatt elhelyezkedő gyökerei és viszonylag nagy lombozata miatt fontos, hogy talaja ne száradjon ki. A terméskötés időszakában és aszályos, csapadékmentes időben rendszeres öntözést igényel. A pangó víztől viszont óvjuk!
Vírusokkal, így pl. az RBDV vírussal szemben rezisztens málna fajta.
