Talán ezek a a leggyakoribb kérdések amelyeket a kertészkedők másoktól és maguktól megkérdeznek. Egzakt válaszok nincsenek, van viszont tapasztalat, és ezek alkalmazásával kialakuló szabályok, amelyeket aztán rendre felülír az élet a kertben. Kedvenc mondásom a "minden növény annyi, amennyit bele látunk", itt még inkább izgalmasabb lehetőségeket rejt. A képen 3 Nyírfa (Betula pendula) egymástól alig 50 cm távolságra ültetve, a képen szándékosan csak a fehér illetve barnás gyönyörű törzseik látszanak. Na de ki ültetné így őket? Csakis olyan, aki tud aztán "bánni" velük, és mondjuk egy gyors árnyékot adó zöld falat szeretne létrehozni. A terv sikerült, de tankönyvekben ne keressük ezt a módszert. A képen most azonban a hangsúly a fatörzs talajból induló részén van: az itt elterülő Tarka levelű Olasznád (Arundo donax 'Versicolor') kiválóan alkalmas arra, hogy "bele" ültessünk akár egy fát. Sok fűfélénél, sásszerűen növő évelőnél tapasztaljuk, hogy nyár végére "elfáradnak", veszítenek tartásukból, és ilyenkor a bátor kertész ha visszanyírja őket radikálisan, akkor ősz elejére szinte egy új, friss növényt kap a régi helyére! Sok szó esik a kertben a talajtakarásról: ez a példa azonban azt az irányt erősíti meg ismét, hogy a legszerencsésebb ha a talajt növényekkel takarjuk.
