Tegnap Gárdonyi Géza kapcsán már esett szó a természethez és a kertjéhez való viszonyáról, ám Gyermekkori emlékeim című művében azt is elárulja, hogy íróvá lételében, milyen szerepe volt a természetnek, az azzal való „találkozásának” egy tavaszi napon.
A Gárdonyi által leírtakhoz hasonlót, azt gondolom mindannyian átéltünk, mi több átélünk életünk folyamán, s ha írók nem is leszünk, az élmény, amit a növényekkel, a napsütéssel, a csenddel, a természettel való találkozás kivált, mindig ilyen: szavakba foglalni a kifejezhetetlenül szépet, valami módon konvertálni az érzést, hogy megmentsük az elmúlástól.
„Egy tavaszi napon a kőfal mellett jöttem andalogva. A fakadó természet, a napsütés, a korai virágzás, a csend, az egyedülvalóság elbájolt. Gyönyörűséget éreztem a szívemben; mondhatnám: hangtalan zenét; megálltam félig lehunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a természetnek azt a szépségét, amely most hat reám, azt a gyönyörűséget, amit most érzek, ki kellene fejeznem, valami módon meg kellene írnom, hogy ne múljon el.
Határozottan emlékszem, hogy ezt gondoltam: meg kellene írnom. De annyira lehetetlennek éreztem ezt ugyanakkor, hogy a második gondolatom ez volt: talán ha nagy leszek...
Minthogy az elragadtatásnak ez a perce tisztán megmaradt emlékezetemben, arra is emlékezem, hogy az írás, a le kellene írni, nem mint művészet állott a fogalmaimban, hanem csak mint gondolom-eszköz, hogy ennek a percnek a mámorát szerettem volna megmenteni az elmúlástól.
Tehát nem volt eszemben, hogy író leszek, semmi efféle elhatározás, csak egy gondolat volt az egész, de ez a gondolat oly rendkívüli, mintha éjfél után két órakor látnék az égen átvillanni egy napsugarat.
Mi volt ez?
Ha átgondolom az eddig lefolyt életemet, azt kell látnom, hogy kövek alatt nőtt fű vagyok. Sok idő kellett, míg ki tudtam bújni a levegőre. Körülményeim olyanok voltak, hogy el kellett vesztenem hivatásomnak ösztönszerű tudatát is.
De azért mentem, haladtam; irányozgattam magamat ösztönszerűleg, mint a madár, mikor hazaindul térkép nélkül Afrikából." (Lélek-mozdulás)
Bár sok-sok ilyen lélekmozdító találkozásban lenne részünk!
