Lippai János (1606-1666) jezsuita szerzetes, a pozsonyi érseki udvar kertjének vezetőjeként nemcsak annak átalakításával, növényekkel való gazdagításával és európai hírűvé tételével írta be a kertészettörténetbe a nevét, hanem a szakma elméleti, tudományos kérdéseinek taglalásával is könyvei révén. Ezek közül a legismertebb a Posoni kert című munkája, melynek első kötetében olvasható egy értekezés arról, mi az a három dolog, ami szükséges a „rendes” és „csinos” kert kialakításához.
Ebből osztanék meg Önökkel egy nemcsak érdekes, de a humort sem nélkülöző részletet, az eredeti írásmód szerint:
„Az rendes és csinos kertnek éppítéséhez, három dolog kévántatik…: tehetség, akarat és tudomány…Akarat, hogy kedve légyen hozzá, meg ne únnya a munkát gyors, és kész légyen hozzá minden üdőben, annak minden féle míveléséhez; mert ha kedvetlen és kénszerítve munkáloszik, gyakrabban Puszta Péter, Csallyán Barlabás, Boitorjan Illyés és Perje Demeter foglallyak el a kertet. A tudomány szükséges, hogy tudgya a kertész…, mit minden üdöben kellessék a kertben mívelni.”
Ugye, van benne igazság?
