Egyes források szerint az első gesztenyefákat még a rómaiak hozták hazánkba, akik a növény terméséből őrölt lisztet nagy előszeretettel használták. A gesztenyét úgy tartják számon, mint az egyik leghosszabb élettartamú gyümölcsfa, ugyanis egyes fái Kőszeg környékén még a 600 éves kort is megélték!
A szelídgesztenye nevelése nem jár különösebben erőráfordítással, azonban a gesztenye a talajadottságokra igényes növényfajnak számít. A savas talajt részesíti előnyben, ebből kifolyólag inkább az ország nyugati felén terem jól. Természetesen más területeken is lehet ültetni, azonban érdemes ültetés előtt a talaj kémhatását ellenőrizni, és amennyiben szükséges, savanyú termőtalajjal kell feltölteni az ültető közeget.
Ide kattintva a betegségekhez, míg ide kattintva a kártevőkhöz tud egyből ugrani
Termőre fordulását tekintve a szelídgesztenye várhatóan bő tíz év múlva hozza majd az első fogyasztható terméseit. A termés szeptember és november között érik, az érettséget a felrepedt kupacs jelzi. A makk termés, vagyis maga a gesztenye ízletes téli csemegének számít. Táplálkozásbiológiai értékeit tekintve egy kalóriadús, szénhidrátban, keményítő tartalomban és rosttartalomban gazdag héjas gyümölcs.
A szelídgesztenye vagy tudományos nevén Castanea sativa egy a Bükkfafélek (Fagaceae) családjába tartozó, régóta ismert és nagybecsben tartott héjas gyümölcs. Eredetileg Dél-Európa párás völgyeiből származik. Európai elterjedéséhez a nagyban hozzájárult a Római Birodalom terjeszkedése - mivel ismerték és kedvelték az ehető termését, így a provinciákban is előszeretettel telepítették.
Feltételezések szerint a Brit-szigeteken és Franciaországban is ennek köszönhető a meghonosodása. A szelídgesztenye jól ismert társa a vadgesztenye, vagy tudományos néven Aesculus hippocastanum. A növény a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozik és hazánkban parkosításra, dísz- illetve sorfának használják. Ezt a fajt hazánkba a törökök hozták be.
Bár a két növény még csak nem is azonos családba tartozik, ám a morfológiai (alaktani) bélyegeik között számos hasonlóságot fedezhetünk fel.
Mindkét faj kimondottan nagyra, 20-30 m magasra képes megnőni és rügyeik duzzadtak. A szelídgesztenye levelei lándzsásak, és fogazottak és keresztben átellenes állásúak. Virágaik lehetnek egyivarúak, és általában barkavirágzatba rendeződnek.
Csak érdekességként említeném meg, hogy a megporzásuk átmenet a rovar és a szélmegporzás között. A méhek is képesek a virágporukat terjeszteni, azonban nagy mennyiségben csak a szél segítségével képesek terjedni.
A női ivarú virágok a porzós barkák alatt helyezkednek el. A vadgesztenye levele ezzel szemben tenyeresen összetett és sokkal jobban fogazottak, mint a szelídgesztenyének. A levelek a felső harmadukban a legszélesebbek és hirtelen keskenyedek Virágaik általában fehérek, de fajtától függően más színben is előfordulhatnak. Virágai összetett fürtvirágzat. Mindkét fajra jellemző, hogy makktermést hoz és ezek egy szúrós kupacsban fejlődnek ki.
A szelídgesztenye ökológiai igényeit tekintve viszonylag kényes növénynek mondható. Kiegyenlített klímát kedvel évi 5-15°C-os középhőmérséklettel, vegetációban legalább 16°C-nak kell lennie, hogy megfelelően fejlődjön. A téli -20°C-ot elég jól elviseli és éves szinten legalább 700 mm csapadékra van szüksége. Ennek ellenére, ha a termékenyülés időszakában esik nagymennyiségű csapadék, akkor az termékenyülési problémákat fog okozni.
A talajok iránt is elég igényes, mert csakis savanyú, 5-3-5,8 pH mellett képes megfelelően fejlődni. A vadgesztenye pedig még nála is sokkal igényesebb. Általában a páradús környezetet preferálja és a nagyvárosok légszennyezettségét is nehezen tűri. A talaj magas sótartalmára pedig kimondottan érzékeny, így a semleges pH-jú vagy enyhén meszes talajok mondhatók alkalmasnak a számára.
Hazánkban a szelídgesztenye termesztésére a legalkalmasabb régiók Észak-Nyugat és Nyugat Magyarország, illetve a börzsöny és környéke. 2019-es FAO adatok szerint Európában Spanyolország termeli a legtöbb gesztenyét. Őt követi Olaszország Portugália és Görögország. Hazánk igencsak elmarad tőlük, legalábbis ami a termésmennyiséget illeti.
A szelídgesztenye termése igen sokrétűen felhasználható, de elsősorban friss fogyasztásra használják. A vadgesztenye ezzel szemben díszfának a legalkalmasabb, viszont a termésének gyógyhatása van. Szerencsére nincs sok kórokozója, sem kártevője, inkább a környezeti hatásokra érzékenyek. Amelyek viszont jelen vannak, azok komoly gondot képesek okozni. A két növény kártevő és kórokozó együttesében nincs túl sok átfedés, viszont akad néhány olyan károsító, amely mindkét növényen megjelenik.
Az alábbiakban szeretném bemutatni a legjelentősebb kórokozókat és kártevőket. A hosszúra nyúlt bevezető után pedig lássuk, hogy mely betegségek és károsítók nehezítik meg szeretett növényünk egészségesen tartását.
A szelídgesztenye betegségei és az ellenük javasolható növényvédelmi kezelések
1. A gesztenye fitoftórás betegsége (tintabetegség) – Phytophthora cinnamomi, Phytophthora cambivora
A fatörzs alsó részén, illetve gyakran a gyökereken is észrevehető sötét elszíneződés utalhat a szelídgesztenye fitoftórás betegségére
A kórokozó rendszertanilag az oospórás gombák közé sorolható. A betegség „szerencsére” csak a szelídgesztenyét veszélyezteti, sőt a vadgesztenye nagy szerepet játszik az ellen való védekezésben, de erről majd később. Alapvetően egy elég súlyos betegség, ami hosszútávon a növény teljes pusztulásához vezethet.
Betegség, tünetek: Jellegzetes tünete, hogy a törzsalapi részen a növény besüpped, a kéreg pedig felszakadozik. A kéreg alatti részen háncsszöveti rész és kambium elkezd lilásfekete színt felvenni. A szöveti állomány lilásfeketére vált és vizenyőssé válik. Ugyanezek a tünetek fognak jelentkezni a gyökérzónában is. Másodlagos tüneteiként pedig a levelek sárgulása fog jelentkezni. A kórokozó az oospórái és a micéliumai segítségével képes az áttelelésre. Ezekkel hosszú évekig életképes tud maradni a talajban.
A gomba spórái a talajnedvesség és az esővíz segítségével képes terjedni. Ezek a víz segítségével a gyökérre, valamint a gyökérnyaki részre kerülnek. Sajnos a kórokozó számára, az optimális talajadottságok megegyeznek a növény talajigényével, vagyis a kórokozó kimondottan savanyú talajokban fertőz a legsikeresebben. Sajnos majdhogynem azt lehet mondani, hogy ez egy kötelező rossz, amivel együtt kell élni. Viszont ez nincs teljesen így.
Védekezés: A kórokozó a kémiai növényvédelem módszereivel nem leküzdhető. Itt jön képbe a kórokozó azon tulajdonsága, hogy a vadgesztenyét nem fertőzi. A betegség ellen a legeredményesebben a vadgesztenye alanyra való oltással lehet védekezni.
2. A gesztenye mikoszferellás levélfoltossága – Mycosphaerella maculiformis
A levél színén apró fekete foltok formájában ismerhető fel a foltbetegség
Betegség, tünetek: Ez egy elég gyakori, ugyanakkor viszonylag kis jelentőségű betegség. Rendszertanilag a piknídiumos gombák közé lehet sorolni. A kórokozó a szelídgesztenye mellett a vadgesztenyén és rengeteg más erdei fán megjelenik. Mint minden mikoszferellánál itt is foltok fognak megjelenni a levélen. Először a színen jelentkeznek 1-2 mm nagyságú lilásbarna foltok, amelyeket a levél erek határolnak. A fonáki részen enyhén kiemelkedő, apró világosbarna foltok jelentkeznek. A betegség előrehaladtával a foltok fokozatosan összeolvadnak és súlyos esetben akár a levelek lehullását is okozhatja.
A kórokozó a fertőzött és lehullott levelekben képes áttelelni. A tavasz beköszöntével indul meg a fertőzés. Ezekben a levelekben lévő szaporítóképletekből megindul a spórák szóródása, majd csíratömlőt növesztenek és a levél légcsere nyílásain keresztül behatolnak a növénybe. A spórák az esővíz segítségével jutnak a levél felületére. Így nem nehéz kitalálni, hogy a terjedéséhez nagyban hozzájárul a csapadékos időjárás. A gyors fejlődéséhez, pedig a hűvös ugyanakkor párás időjárás a legkedvezőbb
Védekezés: A megelőzésében sokat segíthet, ha a talajra került fertőzött leveleket beforgatjuk, vagy valamilyen módon megsemmisítjük. Ha kémiai védekezésre kerül a sor, akkor a vegetáció elején egy rezes lemosó permetezés sokat segíthet, viszont ezeket, még a rügypattanás előtti időszakban kell elvégezni. Gesztenyében engedélyezett réztartalmú szer például a rézoxiklorid hatóanyagú Copper-field.
Rügypattanás után kontakt gombaölőszerek segítségével jól karban tartható a betegség. Ilyen készítmények a pl: a mankoceb hatóanyagú Tridex, Penncozeb DG, továbbá a kaptán hatóanyagú Orthocid 80 WG. Viszont szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy az utóbbi növényvédőszereknek nincs engedélye ebben a kultúrában.
Sajnos mivel egy elég kis kultúráról van szó, alig van fungicid engedélyezve. A fent említett hatóanyagok habár hatásosak a betegség ellen, de érdemes odafigyelni, mert így, engedély nélküli, fekete technológiának minősülnek.
3. A gesztenye krifonektriás kéregelhalása – Cryphonectria parasitica
A felrepedezett kéreg és a törzsön jól látható narancssárgás gombatelepek a krifonektriás kéregelhalás egyértelmű ismertetőjelei. A fa törzsén és ágain jelentkezhet a betegség besüppedő, felrepedező sebek formájában. A sebek alatt a kéreg és a háncsszövet elhal
Betegség, tünetek: A köznyelvben gyakran emlegetik kéregrák néven is. A kórokozó rendszertanilag a peritéciumos gombák közé sorolható és jelenleg egy kultúra meghatározó betegség. Rövid időn belül képes elpusztítani a teljes növényt. A kórokozó nagyrészt szelídgesztenyén és tölgyfajokon jelenik meg. Árulkodó jelek lehetnek, ha az ágakon és leginkább az ágelágazásoknál és a vesszők felületén besüppedő, majd felrepedezett foltok jelennek meg.
A fertőzött részeken a kéreg alatt lévő állomány elpusztul. A foltokon narancsvörös szaporítóképletek alakulnak ki, amelyekből a kórokozó spórái átterjednek a többi fás részre. A betegség előrehaladtával a fák fokozatosan elszáradnak és elpusztulnak. Bizonyos megfigyelések alapján a tünetek makkon és kupacson is feltűnhetnek. A betegség fertőzési forrásai a beteg fás részek. A nevéből is lehet következtetni rá, hogy egy sebparazita kórokozó. Vagyis a sebzéseken keresztül képes behatolni a növénybe.
A gomba, csak a fásodott növényi részeket fertőzi meg, így a fiatal, még zöld hajtásokat nem fertőzi meg. A gyors terjedéséhez nagyban hozzájárulnak bizonyos időjárási faktorok is. Elsősorban a hőmérséklet és a nedvesség segít a terjedésében. Kísérletek bebizonyították, hogy 20°C-on már gyorsan képes terjedni, de a legoptimálisabb fejlődési hőmérséklete a 27°C. Illetve, ha magas, 90%-os vagy magasabb, a páratartalom, akkor a betegség hihetetlenül gyorsan képes a fertőzésre.
Védekezés: A betegség karantén károsítónak számít, azaz olyan károsító, melynek észlelésekor a kert – vagy ültetvény tulajdonosának bejelentési kötelezettsége van. A védekezésre és a betegség bejelentésére a hatályos növény-egészségügyi előírások a mérvadóak. Házi kertekben az elhalt, beteg ágrészek eltávolítása a legfontosabb. A metszéseket minden esetben kövessen egy alapos sebkezelés! Sajnos maga a védekezés egy igen nehéz feladat. A betegség szempontjából a legfontosabb a megelőzés.
Azokat a fás részeket, amelyeken látszik, hogy beteg, el kell távolítani és megsemmisíteni. Mivel egy sebparazita, törekedni kell, hogy sebzéseket elkerüljük. Metszés során metszett felületet valamilyen sebkezelővel kell lezárni. Illetve rügypattanás előtt érdemes egy rezes lemosó permetezést beiktatni, ugyanis a törzsön áttelelt szaporítóképleteket képes megsemmisíteni. Továbbá, érdemes hibrid fajtát termeszteni, amely toleráns a betegségre. Ilyen fajta pl: a Castanea sativa x mollisima Bouchle de Betizack.
4. A gesztenye fomopsziszos betegsége – Phomopsis endogena
A képen a betegség által megfertőzött szelídgesztenye termések láthatók
Betegség, tünetek: A gesztenye egy régóta ismert és olykor súlyos betegsége. Hazánkban 1983-ben írták le először. Azóta időnként előfordul. A kórokozó rendszertanilag a piknídiumos gombák közé sorolható. Elsősorban a szelídgesztenyét és tölgyeket támad meg. Vadgesztenyén is fordul elő, de csak kisebb jelentőségű. A betegség a mag felületén, illetve az azt védő tüskés kupacson jelenik meg. Ebben a kupacsban lévő makk, a fertőzés hatására folyamatosan töpped, majd mumufikálódik. Ennek hála a termés üreges lesz. Továbbá a mag felületén, vékony világosbarna piknídiumok helyezkednek el.
Ez a világos réteg ugyanúgy meg fog jelenni a kupacs felületén is, de azon nagyon nehéz észre venni a sűrűn álló tüskék miatt. A betegség fertőzési forrásai, a talajra hullott beteg makkok. Ezeken képes a piknídiumai segítségével áttelelni. A kórokozó alapvetően meleg igényes, ugyanis a fertőzéshez 25°C-os hőmérsékletre van szüksége. Sajnos az optimális páratartalmi értéke nem ismert, de feltehetően magas páratartalomra van szüksége. Érdekességként említem meg, hogy a makkok kifejlődéséhez 110 napra van szükség. Ebben az időszakban csak a fiatal, friss kupacsokat képes fertőzni a betegség.
Védekezés: A betakarítás után a talajra hullott, fertőzött kupacsokat össze kell gyűjteni, Ugyanezt kell tenni, a mumifikálódott magokkal is. Amennyiben kémiai védekezésre van szükség, a terméskötődés időszakában kontakt hatóanyagú készítményekkel a betegség komoly kártétele megelőzhető. Az erre használható elméletileg a mankoceb hatóanyagú Dithane DG Neo Tec, Tridex 750 vagy Penncozeb DG esetleg egy metiram hatóanyagú Polyram DF.
Viszont a korábban említett okok miatt készítmények sajnos nem használhatók. Így az egyetlen használható védekezési mód, hogy hogy következő évben kisebb legyen a fertőzési nyomás, az a korábban is említett megelőzés.
A vadgesztenye guignaridás levélfoltossága- Guignardia aesculi
Vadgesztenye guignardiás betegsége
Betegség, tünetek: A betegség kizárólag vadgesztenyén fordul elő. Viszont a vadgesztenyének egy elég jelentős kórokozója. A gomba rendszertanilag a pszeudotéciumos gombák közé sorolható. Súlyos megbetegedés esetén akár teljes lombvesztést is okozhat. A betegség tünetei a levél felszínén látható főleg, viszont ritkán előfordulhat a levélnyélen is.
A fertőzés kezdeti szakaszában a levél színén kerek, vörösesbarna, fakó barna vagy világossárga szegélyű foltokat láthatunk. Ha ezek a foltok a csúcstól indulnak ki, akkor nagyon gyakran a főérig behatolnak és ilyenkor alakjuk szegletes. A köralakú foltok nagysága 1-2 cm, de ha szegletesek a foltok, akkor akár 10-12 cm-esek is lehetnek.
A levélnyélen apró besüppedő foltokat lehet megfigyelni. Ezekben a foltokban szabadszemmel is jól látható apró fekete pontokat figyelhetünk meg, amelyek a kórokozó termőtestei. A betegség fő fertőzési forrása, a lehullott fertőzött levelek.
A gomba spóráinak szóródása általában május elején, április végén indul meg. A fertőzést követő 10. napon fognak az első tünetek jelentkezni.
A kórokozó kimondottan meleg igényes, ugyanis a legoptimálisabb fejlődési hőmérséklet a számára 25°C. Továbbá a magas, 70-80%-os relatív páratartalom is nagyban hozzájárul a fertőzés kialakulásához. Bár ilyen magas a hőmérséklet igénye érdekes módon a nyár folyamán kicsit lelassul a fertőzés mértéke, a tartós nagy melegek miatt.
Védekezés: A páratartalom csökkentése nagyban hozzájárul a fertőzés kialakulásának megelőzésében. Sokat segíthet, ha a fertőzött leveleket összegyűjtjük a fa alatti területről és vagy megsemmisítjük vagy komposztba rakjuk. A kémiai védekezés csak faiskolákban indokolt ellene.
Ezek a két gesztenye fajnak a legfontosabb és legjelentősebb betegségei. Ugyan kisebb jelentőségű, de gyakran előforduló betegség még a lisztharmat. Viszont erre azért nem térek ki részletesebben, mert minden évben jelentkezik, illetve biztos vagyok benne, hogy mindenki szinte azonnal megismeri.
A szelídgesztenye legfontosabb kártevői és az ellenük javasolható növényvédelmi kezelések
1. Gesztenyeormányos – Curculio elephas
Itt épp egy szelídgesztenye termésről figyelő, kifejlett gesztenyeormányost láthatunk
Rovar biológiája, kártétele: A kártevő rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és az ormányos bogarak (Curculinoidae) családjába tartozik. A bogár a szelídgesztenye mellett a kocsányos tölgyön és a csertölgyön fordulhat még elő. A vadgesztenye termésében semmilyen kárt nem okoz. Az ormányos bogarak között ez a faj rendelkezik a leghosszabb ormánnyal.
Ezzel együtt, testhosszuk elérheti a 17-18 mm-t is. Az állat barna színben pompázik halványsárga pikkelyszőrökkel tarkítva. Fehér tojásaik oválisak, 1mm hosszúak és 0,4-0,5 mm-es szélesek. A lárvák 6,5-11 mm-es hossztartományban mozognak.
Kárképe eleinte nehezen észrevehető, mert terméshéjon 2-3 db szabályos lyuk figyelhető meg. Ezeken a lyukakon keresztül helyezi el a tojásait. Emellett a fának a rügyein és levelein is apró rágásokat ejt. A lárva táplálkozásának hatására a mag belsejét fehér, lisztszerű bevonat fogja szennyezni. Ez a bevonat rágcsálék és ürülék keveréke. Évi egy nemzedéke fejlődik ki és kifejlett lárvaként telel a talajban. Enyhe teleken, mint amilyenek az elmúlt éveké is, gyakran előfordul, hogy imágó alakban is képes áttelelni.
Ez vagy kéregrepedésekben vagy pedig az avarban történik. Júliusban bábozódik és augusztus közepén kezdenek rajzani. Viszont ez elég gyors és szeptember végére befejeződik a rajzás. A tojásrakási időszak augusztus végén kezdődik meg. A nőstény, 1 tojást helyez 1 járatba. Az átlagos fejlődési idejük 1-1,5 hónap, viszont ez csak abban az esetben érvényes, ha gesztenyében fejlődik ki. Abban az esetben, ha egy másik tápnövényen fejlődik akkor ez jóval hosszabb idő.
A lárvák október során kirágják magukat a termésből és a földre vetik magukat. Talajszemcsékből bábbölcsőt készít magának, amiben áttelel. Érdekességként említem meg, hogy akár 3 évig is képesek bábállapotban maradni.
Védekezés: Szerencsére több természetes ellensége van, fürkészdarazsak formájában, amelyek szépen gyérítik az állományukat. Viszont az utóbbi néhány év nagyon aszályos tavasza nem kedvezett ezen parazitoidoknak. Sajnos azt kell mondanom, hogy házi kerti körülmények között nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen a vegyi védekezés ellene, a fának az iszonyatos lombfelületéből adódóan.
A talajra hullott gesztenyét mindenképpen össze kell gyűjteni, ami egy jó megelőzés lehet.
Nagyüzemi körülmények között jelenleg kísérleteznek a drónos kijuttatás lehetőségével. Továbbá speciális permetezőket kell használni, amelyek képesek ezt a felületet átfújni. Feltehetően a felszívódó idegmérgek hatékonyak ellen pl: acetamiprid- Mospilan 20 SG. Illetve, ha megfelelően időzítik, akkor egy kontakt piretroidos kezelés akár hatékony lehet az imágók ellen is.
2. Tölgymakkmoly – Laspeyresia splendana
A képen egy tölgymakkmoly lárvája által károsított gesztenye termést láthatunk
Rovar biológiája, kártétele: A gesztenyeormányos mellett a tölgymakkmoly a gesztenye másik legfontosabb kártevője. A gesztenyeormányoshoz hasonlóan a tölgy, bükkfák és gesztenyefák terméseit egyaránt károsíthatják. A két faj károsításának elkülönítésére a legjobb megoldás, ha megtekintjük a lárvák által kirágott lyukat a termés felszínén.
Míg a gesztenyeormányos lárvája kör alakú, addig a tölgymakkmoly lárvája ovális alakú lyukat készít. Az egy nemzedések tölgymakkmoly június-júliusban rajzik. A nőstények a termés közeli levelekre rakják tojásaikat. A fiatal lárvák felkeresik a termést, majd berágásukkal és érési táplálkozásukkal károsítják azt.
Ez a szintén jelentős kártevő, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a sodrómolyok (Tortricidae) családjába tartozik. A tölgy mellett a szelídgesztenyén képes kifejlődni. Szerencsére a vadgesztenyét semmilyen formában nem károsítja. A lepke teste mindössze 9-12 mm-es nagyságú, viszont a szárnyfesztávolsága ennek akár a duplája 14-22 mm is lehet. Az elülső szárnyának a színe változó, a szürkésfehértől a barnásszürkéig alakul. Jellegzetes bélyege, hogy az elülső szárnyon van egy világosabb ékszerű minta, ezután pedig a hátulsó szárny fekete színűvé válik. A hátulsó pár szárny barnásszürke.
Lárvája általában szürkésbarna, feje pedig világosbarna és nagyjából 15 mm-es nagyságú. A kárképe gyakorlatilag teljesen megegyezik a gesztenyeormányoséval, így CSAK ez alapján a megkülönböztetés lehetetlen. A molynak egy nemzedéke fejlődik ki évente, és kifejlett lárva állapotban képes áttelelni általában a fa kérge alatt, vagy a talajban. A bábból június-július magasságában kelnek az imágók.
Viszont a csúcsrajzásra hazánkban augusztus elejétől szeptember közepéig lehet számítani. A nőstény a lárváit vagy a fejlődő tojásokra helyezi, vagy a vagy pedig a termésekhez közeli termésekhez. Egyetlen nőstény akár 300 tojást letenni az élete során, szóval egy nagyon „termékeny” faj. A lárvának átlagosan 45-50 napra van szüksége az embrionális fejlődéshez.
Védekezés: A kártevő ellen jelenleg nincs kidolgozott védekezési módszer. (Gyakorlatilag megegyezik a gesztenyeormányos elleni védekezés metódussal.)
3. Szelídgesztenye gubacsdarázs – Dryocosmus kuriphilus
A szelídgesztenye gubacsdarázs fő kártételét láthatjuk: a károsított rügyekből fejlődő egyenetlen hajtásokat
Rovar biológiája, kártétele: Ez a darázsfaj jelenleg kultúra meghatározó kártevő. Az eredetileg Kínából származó kártevőt Európában 2002-ben észlelték először. Hazánkban először 2009-ben találták Üröm településén. Rendszertanilag a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a gubacsszúnyogok (Cynipidae) család tagjai. A nőstények hosszúsága 3mm és fekete színűek. Tojásaik 0,1-0,2 mm átmérőjűek. A lárváik a kikelés után 2,5 mm nagyságúak és fehérek. Bábjai szintén fehérek.
Fő kártétele, hogy a nőstény a rügyekbe helyezi a tojásokat. Ilyenkor a rügyeken egy apró fekete pontot lehet látni, de ezt nagyon nehéz észre venni. A lárvák táplálkozásának a hatására rügyeken jól látható gubacsok fognak képződni. Megszúrt rügyeken a gubacsok a fertőzés után 1-2 évvel is megmaradhatnak. Illetve nem csak a rügyeken, hanem a leveleken is gubacsokat fognak okozni. Ezek általában a fő ér mentén találhatók, és itt a gubacsok védelmében, több lárva fejlődik. A gubacsok átmérője 8-15 mm-ig terjed.
Ha vegetatív rügyet fertőz, akkor a lombkorona kialakulása korlátozott és szélsőséges esetben akár a növény pusztulásához is vezethet. Ha generatív rügyet fertőz, akkor pedig hatalmas, akár 80-90%-os terméskiesést okoz. A kártevő lárva alakban képes az áttelelésre és évente egy nemzedéke fejlődik ki. A nőstény tojásrakási időszaka júniustól augusztusig tart. A lárvák szeptemberre kikelnek, de a fejlődésüket, csak a következő év tavaszán, rügyfakadáskor indul meg. Az embrionális fejlődésük 20-30 nap közötti és általában május végétől augusztusig bábozódnak.
A bábból átlagosan 10 nappal később repül ki a kifejlett imágó. Egy nőstény élete során, 30-40 petét képes letenni élete során.
Védekezés: Sajnos ismét azt kell mondanom, hogy jelenleg a vegyszeres növényvédelem tehetetlen a kártevővel szemben. Az agrotechnikai védekezési mód, hogy a fertőzött hajtásokat eltávolítjuk és megsemmisítjük, viszont ez sem nyújt teljeskörű védelmet ellene. Egy olasz kísérlet bebizonyította, hogy a nyár elején végzett kontakt permetezés hatékony lehet a nőstények ellen. Viszont a kísérletben használt készítmények hihetetlenül erős idegmérgek, amelyeknek magas a humán toxicitása is.
De, ami fontosabb, hogy ezen szerek egyike sem engedélyezett már az Európai Unióban és nem is lehet beszerezni őket. Az egyetlen megoldást csak a biológiai védekezés jelenthet. Hazánkban egy ehhez nagyon hasonló kártevőnek, a tölgy-gubacsdarázsnak, rengeteg parazitoidja létezik. Hosszú évekig kísérleteztek az ökológusok azon, hogy vajon képesek-e parazitálni ezt a kártevőt. Sajnos ezek az állatok nem mutatnak megfelelő hatékonyságot, így csak a hagyományos értelemben vett biológiai védekezés a megvalósítható. Ez pedig az, hogy a természetes ellenségét betelepítjük az országba.
Bár kísérletek bizonyítják, hogy ez egy specifikus parazitoid és nincsen hatása a helyi állatvilágra, mégis sokakban elég visszás érzést kelthet. Ez nem is nagyon meglepő, a harlekin katica meglehetősen elrontott betelepítése után.
4. Vadgesztenye aknázómoly- Cameraria ochridella
Rovar biológiája, kártétele: Ez a molylepke a vadgesztenye legádázabb kártevője és komoly gondokat képes okozni. Szélsőséges esetben akár teljes lombvesztést képes előidézni. Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a sátoraknásmolyok (Lithocolletidae) családjába tartoznak.
Maga a kártevő 3-4 mm-es nagyságú, szárnyfesztávolsága pedig 3-4 mm. Elülső szárnya aranybarna, amin fehér keresztsávok találhatók. A szárnytőnél fehér csík fut befelé. A hátulsó szárny ezüstszürke színű. Tojásaik oválisak, 0,3 mm szélesek és 0,5 mm hosszúak, víztiszták. Lárvái 3,5-4 mm nagyságúak. A kártétele nagyon szembetűnő és szinte biztos vagyok benne bárki felismeri, csak nem ismerte, hogy ez a kártevő okozza.
A levél színi felén foltaknákat készít. Az akna két oldalt helyezkedik el, középen pedig egy fekete foltot láthatunk, amely a hernyó ürüléke. Egy levélen nagyon sok akna lehet, elérheti a 80-100 db-ot is. Súlyos fertőzés esetén akár nyár végére lehullhat a teljes lombkorona, viszont ilyenkor újra hajt a növény.
Viszont az ősz közeledtével a hajnali fagyveszély is nagyban megnövekszik, amire a hajtások nagyon érzékenyek. Évente 3 nemzedéke fejlődik ki és báb alakban képes az áttelelesére. Általában május elején jelennek meg az első nemzedék imágói, a második generáció tagjai júliusban rajzanak, míg a harmadiké augusztusban rajzanak. A nőstények egyesével helyezik a tojásokat a levél felületére.
A lárvák a kelés után azonnal a levél belsejébe rágják magukat, ahol egyre nagyobb és nagyobb lesz a foltakna. 5 lárva stádiuma van és kedvező körülmények között 30 nap alatt kifejlődik egy nemzedéke. Viszont általában ez 35-50 napot vesz igénybe.
Védekezés: Mint eddig szinte minden kártevő esetén, így itt is el kell mondanom, hogy a fa hatalmas mérete miatt elég nehéz. Ide általában speciális permetező gépekre van szükség, hogy a lombfelületet képesek legyenek átfújni.
Kémiai védekezés esetén csak felszívódó idegmérgek jöhetnek szóba pl: acetamiprid- Mospilan 20 SG (az engedélyében hivatalosan úgy szerepel, hogy erdészeti kultúrák, dísznövények. Az utóbbi kategóriába esik vadgesztenye). Illetve, ha megfelelően tudjuk időzíteni a permetezést, akkor a triflomuron hatóanyagú Alsystin 480 SC illetve a metoxifenozid hatóanyagú is sikerrel használhatók. Ez egy fejlődésszabályozó, de ezt csak növényorvosi vénnyel és szakirányító felügyelete mellett használható. Így házikertben sajnos nem lehet alkalmazni.
Illetve egy biológiai készítmény is alkalmazható ellen, amely szintén időzítéssel, de jó hatékonyságot mutat. Ez a Foray 76B Bacillus thuringiensis subsp kurstakii hatóanyaggal. A hatóanyag nem lehet ismeretlen a régebbi olvasók számára, mert ez a mikroorganizmus van a DiPel DF növényvédőszerben is. Továbbá, a lombösszegyűjtési is sokat segíthet, mert a báb ebben képes az áttelelésre.
Ezek a két gesztenye fajnak a legjelentősebb kártevői. Ahogy látja a tisztelt olvasó, hogy két, nagyon kényes kultúráról van szó. A védekezés sokszor rendkívül nehéz a hatalmas lombfelület miatt. A fentebb említett szelídgesztenye gubacsdarázs pedig egészen új kihívások elé állítja a szakembereket, hogy ennek a kiváló héjas gyümölcsnek a termesztése gond nélkül folyhasson tovább. Illetve a védekezést nagyban megnehezíti, a növényvédőszerek hiánya. Ez a vadgesztenyénél kisebb probléma, mert ahogy láthatták, ott azért akadnak lehetőségek a védekezésre.
Viszont a szelídgesztenye egy nagyon kicsi kultúra hazánkban ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy szinte semmilyen növényvédőszer nincs engedélyezve itt. Fontos kiemelnem, hogy jelen esetben, ahol növényvédőszer ajánlást tüntettem fel, ott csak a hatásmechanizmusból adódóan feltételezhetően használható ellene. Viszont sokszor nincs engedélye a kultúrában. Ez érvényes mind a rovarölő- mind pedig a gombaölőszerekre.
Végül pedig megjegyezném, hogy sokszor előfordulhatnak kisebb jelentőségű kártevők pl: takácsatkák, de ez csak akkor fordul elő, ha az időjárási körülmények megfelelőek. Továbbá a terrikol kártevőkre részletesen nem tértem ki, mert azok gyakorlatilag minden telepítéskor okozhatnak problémát. A korábbi cikkeimben részletesen volt szó róluk.
Ha szeretné, hogy a szelídgesztenyét kedvelő ismerősei is kellőképpen tájékozottak legyenek a szelídgesztenye károsítóiról és az ellenük való védekezési lehetőségekről, akkor kérem ossza meg velük ezt a cikket!
Ismerje meg jobban a szelídgesztenyét, olvassa el a róla szóló cikkemet
További cikkeimet a Blogomban olvashatja, illetve tekintse meg növényvédelmi bejegyzéseimet is
Amennyiben hasznosnak találta a bejegyzést, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
